Töprengés egy régi okmányt olvasva

A napokban véletlenül került a kezembe egy 123 éve kiállított születési értesítés a Bánki községben élt Steiner családról. Nézem a fakó papírt, és eltűnődöm. Sokféle gondolat kavarog bennem.

Az első: vajon mi késztette Steiner Sámuel „mózes vallású” kis­kereskedőt és hitvesét, Spitzer Rozit, hogy négy gyermekét katali­zálja? A karrier jobb lehetősége? Hiszen Dávidból napszámos lett! Talán a szabadságharc utáni kilengések félemlítették meg őket? E kérdésemre már sohasem kaphatok választ.

A másik gondolatom: Steinerék elődeivel egy időben – netán később – érkeztek e földre nagy számban nem mózes vallásúak, német, bajor, oláh, cseh, rác vagy örmény tájakról. Mégis – ennek ellenére – ezek a jövevények és utódaik sorra-rendre otthonra talál­tak Magyarországon, teljes jogú állampolgárokká váltak, s utódaik máig büszkék nép-nemzeti gyökereikre. Csak a vallásukat megtartó zsidók maradtak a múlt századvégi egyenjogúsítás után is idege­nek az államalkotó többség számára, később ellenségek, akiket fél évszázaddal ezelőtt mind kíméletlenebbül üldöztek, végül az újszülöttektől az elaggottakig csaknem teljesen kipusztítottak.

Tovább morfondírozok e család lehetséges – ismeretlen – sor­sán. Mi lett a jámbor zsidó, Steiner Sámuel kiskereskedő napszá­mos sorsra jutott utódaiból? Kisebb házi dolgozat lehetne eszmefuttatásunk a fajelmélet, az árjaság, a törzsökösség tárgyköréből. Dávid, Mári és Fáni unokái Steinerként, vagy más néven, a szá­zad elején már akár zsidózhattak is. Sőt! Ükunokáik? Nos, ők napjainkban – fékezzük le fantáziánkat – lehetnek szolid politikusok, tárgyilagos publicisták, tanulmányírók, cikkszerzők, riporterek olyan lapoknál, folyóiratoknál, telekommunikációs médiánál, amelyek fennen hirdetik „meg nem alkuvásukat” a nemzeti jö­vendőt veszélyeztető liberalizmussal és azzal rokon eszmékkel szemben. Mindez elképzelhető másfél évszázaddal Steiner Sá­muel és Spitzer Rozi egybekelése, a zsidóságban való megmara­dása, gyermekeik kikeresztelkedése után. Ha nem cserélnek hitet, talán e családnak réges-rég magva szakad, utódai eltűnnek a ho­locaust vér- és tűztengerében, kései nép-nemzeti leszármazottaik sem írhatják és mondhatják azt napjainkban, amit talán írnak és mondanak.

De ez már egy másik történet.

(vadász)