Töltött libanyakak

RÉGI ÍZEK – ZSIDÓ ÉTELEK ״FŐCÍM״ ALATT ZAJLOTT EGY GASZTRONÓMIAI FESZTIVÁL OKTÓBER VÉGÉN A BUDAPESTI KULACS ÉTTEREMBEN. AZ ÍZES VÁLLALKOZÁS NEM CSAK ZSIGERI EMLÉKEKET CSALT ELŐ TUDÓSÍTÓNKBÓL:

Nem ettem még gefilte fish-t és kreplachot sem. Így van ez manapság egy ilyen kelet-európai kiválasztottból lett választós zsidónál, akinek már a szülei is maguk döntötték el, hogy mit tartanak meg a hatszáz egynéhány törvényből, s aki már az előző generáció csekély számú maga festette záróvonalán is lelkiismeret-furdalás nélkül gurul át.

Így azután a múlt héten a Kulacs étteremben tudtam meg, hogy a libalevesbe tésztába csomagolt darált marhahús való és hogy az ejer cibel az, amit tegnap dobtam össze vacsorára.

De hol van, tessék mondani, a töltött libanyak, amit gyerekkoromban fakanállal tömködött nagymama a régi zöld kredenc tetején. Mert a töltött libanyak nem csak hús és rizs, valami ki tudja mibe töltve, mint ahogy a false fish se csak egy darált csirkemell. Mindkettő jelent zöld kredencet, amibe sohase látott dédmama még kétféle edényt pakoltatott a lánnyal. Jelent tavasz táján kis morzsakupacokat a lapáton, amihez én is kaptam külön kisseprűt. A töltött libanyak jelent még gyertyákat és ״nemszabadeloltani” kis lámpát, és azt a soha vissza nem térő gyönyörűséget, hogy fényénél próbálhattam ki életem első golyóstollát, ami pedig csak a másodikosoknak járt.

A töltött libanyak jelent még vajas kenyér illatot a hozzá tartozó Annus nénivel, akinek csak két foga lévén, más uzsonnát nem tudott megenni. Maceszgombócot is jelent a libanyak, amit Annus néni főzött, aki 14 éves korától rendes zsidó házaknál szolgált – amire nem kis büszkeséggel emlékezik, és aki most 80 évesen is úgy számon tartja az ünnepeket, mintha ez még ma is a kenyeréhez kellene.

A false fish hátborzongató meséket is jelent a jó meleg szobában: félelemről, éhezésről, kincsnek emlékezett csecsebecsékről, és a false fish jelent még avas zsírszagot is, amit csak lopva lehetett anyának kidobni, mert ״lehet, hogy még újra jól jön” az új nélkülözésben.

A libaleves kreplacchal mesésen jóízű. Meg is csinálom egyszer otthon. De nem jelent semmit.

Lugosi Viktória