Tisztelgés egy cigányprímás előtt – emlékező kő a holokauszt újfehértói roma áldozatának
2007. június 21. Emlékező követ helyeztek el a holokauszt egyik újfehértói roma áldozata, Algács Gyula cigányprímás tiszteletére a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei városban csütörtökön. Gunter Demnig kölni művész úgynevezett “botlatóköve” az egykori gettó helyén, a kenyérgyár előtti járdán figyelmeztet a II. világháború borzalmaira.
A cigányzenész 1905-ben született, az újfehértói cigánytelepen élt négy gyermek apjaként, amikor kényszermunkára elhurcolták, s onnan soha sem tért haza.
A holokauszt magyarországi cigány áldozatainak számáról egyébként eltérőek a kutatói vélemények, egyesek ötezerre, mások ötvenezerre teszik azoknak a romáknak a létszámát, akiket a fasiszták pusztítottak el a II. világháború népirtásában.
A kölni művész a háború alatt elhurcolt emberekről emlékezik meg köveivel, betonkockába applikált réztáblára vésve az áldozatok nevét, születésük és deportálásuk időpontját, meggyilkolásuk helyszínét. Az úgynevezett “botlatóköveket” valamikori lakóhelyük előtt helyezik el a gyalogjárdán.
A Stolpersteine (“Botlatókövek”) elnevezésű projekt Kölnben indult, és 1997 óta Németországban már több mint tízezer ilyen táblácska készült. Az akció célja, hogy az áldozatok neve ne merüljön feledésbe.
Magyarországon idén tavasszal Budapesten helyezték el az első követ, míg júniusban a kelet-magyarországi városokban, községekben folytatódik a kezdeményezés, majd Nyugat-Magyarország települései következnek.
Újfehértó után Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében pénteken Mátészalkán és Kisvárdán helyeznek el újabb emlékkövet.
Mátészalkán Szalkai Pál és Reichman Edit, míg Kisvárdán Klein József, Klein Anna, Klein Zoltán és Klein Imre neve hívja majd fel az arra járók figyelmét a holokausztra.
Szabolcsból Nyíregyháza környékéről 17 ezer, Mátészalka és Kisvárda térségéből pedig 18 ezer zsidót, valamint több ezer cigányt – a pontos számuk nem ismert – hurcoltak el és öltek meg a haláltáborokban.
Az első magyarországi “emlékező macskaköveket” április 27-én helyezték el Budapesten: Rónai Béla állás nélküli tisztviselő (Ráday u. 5.), Vidor (Weisz) Oszkár cipészkellék- és textiláru-kereskedő (Ráday u. 25.), valamint Pollák Imre fűszerkereskedő (Ráday u. 31.) egykori lakhelyénél.
“A projekt a nemzetiszocializmus minden meggyilkolt áldozatára emlékezni kíván: zsidókra, szintikre és romákra, politikai, vallási üldözöttekre, homoszexuálisokra, az eutanáziaprogram áldozataira – tehát mindazokra, akiket a nemzetiszocialisták faji vagy politikai okokból üldöztek és ezért letartóztatás, kínzás és végül a fizikai megsemmisítés fenyegette őket” – állt az akkor kiadott háttéranyagban.
(Forrás: MTI)
