Tisztelet és hála Jászay Ferencnek

Írta: Archívum - Rovat: Archívum, Belpolitika

Hetvennyolc éves korában az em­ber nem szövöget a messzi jövőbe nyúló terveket. Jászay Ferenc, aki 1945 előtt a budapesti rendőrség po­litikai osztályának volt a nyomozó­ja, ma 78 éves. Lassan két éve, hogy többen kezdeményezték: neve kerül­jön be az Igazak névsorába, amelyet a Jad va Sem Intézet vezet Izrael­ben, és az idős férfi kapja meg az elismerést életeket mentő kockáza­tos tevékenységéért.

Tucatnyi hiteles nyilatkozat fek­szik előttem: budapesti zsidók írták alá mindegyiket, tanúsítva, hogy Já­szay Ferencnek köszönhették az éle­tüket 1944-ben. Az akkori detektív nemcsak emberségesen bánt azok­kal, akikkel kegyetlenkedni is ha­talmában állott volna, hanem ezen messze túlmenően tevőlegesen segí­tett sokaknak a menekülésben. Eh­hez meg kellett szegnie feljebbvalói előírásait, és személyes kockázatot is vállalnia kellett, szembenézve azzal, hogy a gyilkosok reá is lesújthat­nak.

Amint Földes Annának, a Nők Lapja egyik tavalyi számában kö­zölt nagy riportjából kitűnik, Jászay Ferenc sorsába 1945 után többször is megpróbált beleszólni a gonosz­ság, de teljes sikert nem ért el. Ám e próbálkozásokkal szemben az em­beri tisztesség és a hála sem aratott igazán diadalt. A volt detektív „megjárta a GPU kihallgatószobáit és az Andrássy út 60. minden szint­jét, de megúszta. Népbíróság elé állították, de az kénytelen volt bűncselekmény hiányában fölmenteni. Akadtak egykori védencei , akik mellette tanúskodtak, bár olyan föl- jelentője is akadt, akinek feleségén korábban ő segített… A megmen­tettek, a mentőtanúk erejéből azon­ban csak annak a megakadályozására futotta, hogy Jászay Ferencet el ne hurcolják, be ne börtönözzék. Bár kész volt szolgálni a megszülető (de sajnos, rövid életűnek bizo­nyult) magyar demokráciát az új rendőrségben (amelynek hamarosan századosa lett) de szolgálatára nem tartottak igényt. Kifutó, segédmun­kás, szénrakodó, majd később ren­dész, de sohasem besúgó – így ala­kult pályafutása.

Jászay Ferenc idős ember. Ha ez­előtt nem kilincselt elismerésért, most még kevésbé teszi. De asszony­lányát méltán tölti el fájdalommal, hogy apját élete alkonyán is elkerüli az elismerés és a hála minden meg­nyilatkozása. Mintha a bürokrácia és a hanyagság állná útjukat.

Kérdezzük mindenkitől, akit illet – a MIOK-tól, a jeruzsálemi Jad va Sem Intézettől, Izrael budapesti nagykövetségétől: nem tehetnének-e valamit azért, hogy megkapja az er­kölcsi elismerést egy öreg ember, akinek talán már nincs sok ideje ezen a földön, de aki élete virágá­ban bátran szembeszállt a halállal magyar zsidók élete védelmében.

Címkék:1990-09

[popup][/popup]