Tiszaugon jártunk

Tiszaugon jártunk

Idén immár hatodik alkalommal töl­tötték együtt a Pészach ünnepét a Bet perec alapítvány tagjai – ezúttal első­sorban kisgyermekes családok. Az ala­pítvány mentora Jichak Lajos rabbi, és szervezője, Medgyesi Andrea évről évre más színhelyet választottak az ünnep színhelyéül. Az alapítvány érdekében sokat dolgozó Kerekes család tagja, Györgyi asszony vezetésével közös munkával változtatták át az adott szál­lodát (konyháját és éttermét) Pészachra is alkalmas kóser hellyé.

A közösen eltöltött hat nap alatt is­mét mód nyílott, hogy belelessünk és vérmérsékletünk szerint kövessük, ho­gyan lehet manapság hagyománytiszte­lő zsidóként élni. A feltételek adottak voltak, ki mire képes, azt tehette.

Gyerekeink együtt játszottak, míg a felnőttebb nemzedék tagjai az imádko­záson, a közös tanuláson, beszélgeté­sen, vagy mindegyiken részt vettek. A közös étkezések egy nagy asztal körül zajlottak. A gyerekek persze mindenho­va belátogattak. Györgyi asszonyt alig láttuk, annyi volt a dolga a konyhában, hogy minden az előírásoknak megfele­lően történjék. Gábor fia a gyerekek­nek külön Szédert és Sabbatot is tartott a második estén.

Gyerekeink a „Hülye vagy!” helyett a „Te nem vagy zsidó!” csatakiáltást vá­lasztották. „Ki hallott már ilyet? – ta­nácskoztak a szülők.

Még rengeteg a miért? „magyar” és „izraeli” oldalon is, de már érthetőbbek a másik fél szempontjai. A ma sokszor érthetetlen szokások eredetéről is sok mindent megtudhattunk.

És itt a Sabbat! Mit szabad ezen a na­pon, mire való az ünnep? A Kerekes csa­lád számtalan dalt tud, és gyönyörűen énekelnek. Íme, a lét örömei rádió és té­vé nélkül, csak egymás társaságában…

Én szeretem ezeket a Peretz-napokat. Talán a nagyszüleim is így tettek, éltek, ahogy Ráv Lajos és családja, a Kerekes család, a Paskesz család? A fiam már vá­laszthat, ha felnő, mert van újra miből, én meg tanulhatok, mert van kitől!