Területet békéért: jelszó a háborúra

A „területet békéért” csak ürügy a területnyerésre, békét békéért kell követelnünk

A közel-keleti békét értékelő kilátásokban a népi bölcsesség a „területet békéért” elvben látszik megszilárdulni. Eszerint, ha Izrael visszaadná az arab országoktól 1967-ben elfoglalt területeket, az arabok békét kötnének Izraellel. A nemzetközi média kioktatja Izraelt, azt állítva, hogy biztonsága nem területtel, hanem egyedül a hadviselő szomszédokkal való békeszerződésekkel biztosítható.

Egy elv ellentmondásai

Érdekes, hogy a „területet békéért” elv támogatói általában nem közük, hogy Izrael a területet védelmi háborúban foglalta el. Egy olyan háborúban, amelyet az Izrael megsemmisítésével fenyegetőző arab szomszédok kényszerítettek rá. Ugyanakkor nem vonatkoztatják ezt a jelzőt az arabokra magukra. Sokan a „területet békéért” javaslók közül nem emlékeztetik a világot arra, hogy Izrael, amikor békét kötött Egyiptommal, az 1967-ben elfoglalt területek 90 százalékát visszaszolgáltatta. Rövid az emlékezet, és Izrael hatalmas áldozatát a békéért egyáltalán nem veszik figyelembe.

Bárki, aki látta a Közel-Kelet térképét, tudja, hogy Izrael kicsiny ország. Területe kisebb, mint New Jersey-é, a lakossága kevesebb, mint New York City-é és hatalmas területű, óriási népességű ellenséges arab államok veszik körül.

Sem az arab országok, sem a palesztinok nem szégyellték kinyilvánítani világos és egyértelmű céljukat: a zsidó állam megsemmisítését. Izrael és a zsidók gyűlölete mélyen gyökerezik az arab világban. Médiáik Izraelt és a zsidó népet továbbra is a „Gonosz”-ként ábrázolják. Izraelnek a rosszakaratúan ellenséges (és erőszakos) szomszédok között élve minden oka megvan az óvatosságra, a valódi békéhez vezető erőfeszítésekben. Kíváncsi lennék, vajon hány amerikai fogadná kedvezően azt a javaslatot, hogy Washington belvárosát engedjék át Hafez Asszadhoz, Szaddám Huszeinhez, Jasszer Arafathoz, vagy Muammar Kadhafihoz hasonlóaknak? Az Egyesült Államoknál mérhetetlenül kisebb és csekélyebb súlyú Izraelt viszont arra kérik, mondjon le a Jeruzsálem környéki településekről, annak a népnek a javára, amely a történelem folyamán ellenséges és erőszakos volt vele szemben. A „nyugati part” nem valamiféle távoli terület, hanem viszonylag kis térség, amely rendkívül közel van Izrael sűrűn lakott vidékéhez. A szakértők szerint Izraelnek vissza kellene adnia a Golan-fennsíkot Szíriának. Vajon tudják-e, hogy Szíria 1967-ig arra használta a stratégiai fontosságú Golan-fennsíkot, hogy a lenti völgyben élő izraeliekre lőjön? Vajon egy józan ember visszaengedné-e az ellenséget egy olyan helyzetbe, ahonnan az ismét támadásokat indíthatna ellene? Vajon egy békeszerződés Asszaddal biztosítaná e, hogy a szíriaiak nem visznek fel egy szép napon a Golan-fennsíkra katonai erőket és lövedékeket? Szabad-e Izraelt arra kérni, hogy súlyosan veszélyeztesse alapvető biztonságát a tetszetős „területet békéért” elv ellenében? Ki garantálja a valódi békét? És ki fizeti meg az árát, ha a békét nem tartják be? Ki segít majd Izraelnek, ha a szíriaiak a Golan-fennsíkot ismét támadásra használják fel?

Pusztuláshoz vezető formula

A területet békéért olyan formula, amely a történelem során háborúhoz és pusztuláshoz vezetett. A leg bűnösebbek egyike ebben a vonatkozásban éppen maga az Egyesült Államok. A 19. század folyamán tucatnyi békeszerződést kötött az amerikai indiánokkal területe kért cserébe, amelyeket azonban rendre megszegett. Minden egyes indián engedményre még nagyobb követéléssel álltak elő. „Sok ígéretet tettek nekünk, többet, mint amennyire emlékezni tudok, de sohasem tartották be azokat.” – állapította meg az egyik indián vezető. „Egy kivétellel: megígérték, hogy elveszik a földünket, és el is vették.” Az amerikai szándék nem a területekért adandó békére, hanem a területi nyereségre irányult. A „területet békéért” csak ürügy volt a valódi cél elérésére. Az Egyesült Államokban megbízó indiánokat megtizedelték, a földjeiket pedig elvették.

Hasonlóan szemléletes, ám közelebbi történelmi példa: Chamberlain Hitlerrel 1938-ban kötött szerződése, amely szerint Csehszlovákia békéért cserében át engedi a Szudétaföldet Németországnak. A csehek el lenézték ezt a tervet, mivel az lehetetlenné tette védelműket az ellenséges Németországgal szemben. Nem számított, Chamberlaint hősnek kijáró fogadtatásban részesítették, amikor kijelentette, hogy tartós és tisztességes békét ért el. A média konoknak nevezte Csehszlovákiát, mert nem egyezett bele a „területet békéért” megoldásba. Miután Németország megszerezte a Szudétaföldet a nyugati szövetségesek hallgatólagos hozzájárulásával könnyedén bekebelezte Csehszlovákiát.

A területet békéért elv nem működik, ha az egyik fél területet ad, míg a másik a béke ígéretét. Az ígéret könnyen megszeghető. Mindenkinek szüksége van a jóhiszeműség és a bizalom feltétlen példáira, mielőtt elfogadná a védelméhez életbevágóan szükséges területekről való lemondás gondolatát.

„Békét békéért”

A közel keleti diplomatáknak a „területet békéért” elv helyett a „békéért békét” elvről kellene beszélni ük. Engedjük, hogy az országok békeszerződést írjanak alá! Hagyjuk, hogy a palesztin autonómia létrejöhessen! Hagyjuk, hogy normális politikai, kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok vegyék kezdetüket! Ötévi normális kapcsolat után vizsgálják meg a kérdést, amely azután esetleg a béke kiterjesztésének egyéb útjaihoz is elvezethet.

Ha valóban érdekeltek vagyunk a békében, akkor el kell vetnünk a „területet békéért” elvet, s a békére magára kell koncentrálnunk.

Jerusalem Post, 1991. december 5.

Fordította Bányai László