Téríteni a zsidóságon belül, avagy: hogyan kell zsidót csinálni?

Beszélgetés Baruch Oberlander rabbival

Baruch Oberlander a budapesti Chábád Lubavics Zsidó Nevelési és Oktatási Egyesület vezetője, a lubavicsi Rebbe sliah-ja. 1965-ben született, New Yorkban. Szülei 1948-ban hagyták el Magyarországot; apja újpesti, anyja makói. Amerikában a család főként jiddisül beszélt, de a szülők időnként átváltottak magyarra. A dédnagymama két testvére híres rabbi volt, haszid, az egyik Huszton, a másik Szatmáron. A haszidizmus nagyobb mérvű elterjedését a Holocaust állította meg.

Megkérdeztem apámat, miért mentünk el Magyarországról. Azt felelte, hogy 1945 után világos volt, hogy itt nem lesz zsidó élet. 1945 után és 1956-ban a legtöbben ezért mentek el – mondja.

Tanítani!

A rabbi, fiatal feleségével, Betshevával 1989-ben érkezett Budapestre; akkor négyhónapos házasok voltak. Ma két gyermekük van, egy két és féléves kisfiú, s egy egyéves kislány.

Betsheva Milánóban nőtt fel, apja ott rabbi: egyik megbízatása, hogy vezeti az Iránból érkezettek közösségét; egyébként a család Amerikából jött.

És Ön hogyan lett rabbi?

A Rebbe mindig arra tanít, hogy nem elég, ha te élsz jó zsidóként, taníts meg erre másokat is.

Lubavics tehát hittérítő mozgalom?

Igen, a zsidóságon belül.

Mióta készült a mozgalom arra, hogy visszatér Kelet-Európába?

Talán meglepi a válasz: Kelet-Európában soha nem szűnt meg tevékenysége. A New York-i jesivában sok olyan barátom volt, aki a 70-es években jött el a Szovjetunióból, s nálamnál vallásosabb. Sokan nagyszüleiket a táborokban veszítették el. A Rebbe apósa is börtönben volt, 1927-ben. Mégis, a Szovjetunió területén, a sztálinizmus éveiben is képeztek rabbikat, saktereket, működtek a héderek.

Hogyan esett Önre a Rebbe választása?

Írtam a Rebbének, hogy szeretnék idejönni. Előttem két jelentkezőt tanácsolt el, nekem megengedte. A Rebbe arra tanított bennünket, hogy nézzünk körül a világban, ítéljük meg a körülményeket, s aztán kérdezzük meg őt; vagy igent mond, vagy nemet. Egy haszid nem tanácsot, hanem választ kér a Rebbétől. S ha megkapja, ahhoz kell tartania magát, mert a Rebbe minden kérdésre a Tórában keresi a választ.

Nehéz volt beilleszkedni ebbe a közegbe?

Nem! A Tórát tanítjuk itt is, felnőtteknek, gyerekeknek. Ünnepeken sokat segítettem rabbiknak New Yorkon kívül. Nyaranta többször is jártam például Texasban. A lényeg ugyanaz: vannak zsidók és nincs vallásos élet. Ezért kapcsolatot kell teremteni a helybéliekkel. Amikor ideérkeztünk, nagyon kevés zsidó szervezet működött, nem voltak zsidó óvodák, egyetlen zsidó gimnázium működött. Izrael Állam még nem tarthatott nagykövetséget, a Szochnut akkor kezdett irodát szervezni. Elmentünk bemutatkozni a Síp utcába, az ortodoxokhoz, minden működő zsidó szervezethez, s elkezdtük kiépíteni a személyes kapcsolatokat. Megjelent folyóiratunk, az Egység; ma nyolcezer példányban nyomjuk ki, ez a legnagyobb példányszámú magyar nyelvű zsidó folyóirat. Akik megkapják, rendszerint tovább is adják. Ezt onnan tudom, hogy sokan fordulnak hozzám telefonon, egy-egy cikkel kapcsolatban, vagy kémek felvilágosítást az ünnepekről. Most már könyveket is adunk ki, például Herman Wouk Én Istenem című könyvét. Az is a nevelő munkám­hoz tartozik, hogy zsidó jogból tartok fakultatív szemináriumot. Mintegy 25 hallgatóm van, legtöbbjük zsidó. Tehát minden simán megy. Nagy gondunk a pénz.

Úgy tudom, a New-York-i központ nagyon gazdag.

Jó lenne! De Lubavics mindenekelőtt szellemi mozgalom.

A szívben őrzött Izrael

Olvashattunk mostanában a mozgalmon belüli vitáról, talán a mostani, a hetedik Rebbe a Messiás. Ugye, lényegében erről folyik a vita?

Nem!

-?

Nem! Az tény, hogy a Messiás mindez ideig nem jött el. Ehhez még néhány feltétel kell. Maimonidesztől tudjuk, hogy bármelyik vallásos zsidó vezető Messiás lehet. A Lubavics mozgalom nem zárja ki, hogy a Rebbe az a nagy vezető, aki a Messiás lesz.

Tehát elképzelhető, hogy egy-két év múlva felismerik, hogy a Rebbe valóban a Messiás?

Miért ne?

Oberlander rabbi Maimonideszt idézi: „És ha felkél egy király, aki Dávid házából származik, búvárkodik a Tórában és betartja parancsolatait, akárcsak Dávid király tette, az írott és a Szóbeli Tan szerint, és ráveszi egész Izraelt, hogy nyomdokain haladjon és megvívja Isten háborúit, akkor biztosra vehető, hogy ő a Messiás. Ha pedig sikerül felépítenie a Templomot eredeti helyén és összegyűjtenie a szétszórtakat Izraelben, akkor kétségtelenül ő a Messiás”.

A Messiás eljövetele azt jelenti, hogy feléled a vallási élet, hogy minden zsidó az írás és a Tan szerint él.

S nem lesznek pusztító betegségek, nyomor, megváltozik-e az én életem is?

Lehetséges; a zsidók kétezer éve várnak a Messiásra, de a három feltételnek teljesülnie kell ahhoz, hogy ez az élő ember eljöjjön. Most lehet tippelni, hogy ki ő. A Rebbe egyik beszédében kijelentette, hogy nagyon közel a Messiás eljövetele és kér mindenkit, készüljön fel erre az eseményre. Vannak már jelek: például a Szovjetunió szétesése, a szovjet zsidók tömeges kivándorlása Izraelbe.

Sok izraeli vezető látogatott el a Rebbéhez: Begin, a Camp David-i megállapodás aláírása előtt (amelyet a Rebbe ellenzett, mert, mint mondta, nem így kell békét teremteni), Sáron, Rabin, Peresz. De a Rebbe soha nem járt Izraelben.

Vagyis azt kérdi, nem vagyunk-e anticionisták. Nézze, az első Lubavics település 1948-ban létesült, Tel-Aviv mellett. Akkor egészen közel volt a határ. Az arabok többször megtámadták; egy ízben az iskolában megölték a tanítót és öt gyereket. A Rebbe sliahokat, új telepeseket küldött, hogy az emberek ott maradjanak. Most 200 Chabad Ház van Izraelben. Való igaz, hogy a Rebbe nem szereti a „mindent adni semmiért” politikai megoldásokat, a halacha nem erre tanít, de ez nem minősíti az Izraelhez fűződő viszonyt. A Rebbe mindig szívében őrzi Izraelt.

Világos, hogy a Chabad Egyesület nem a Szochnut folytatása. Mi nem alijával foglalkozunk, mi „zsidókat csinálunk”. Ismerjék meg a Tórát, tegyenek naponta legalább egy micvét. Akinek nincs zsidó tudata, az miért választaná Izraelt? Menekülni lehet, például Boszniából, de ne menekülésből menjenek az emberek.

Tanítványok Magyarországon

Készítene egy rövid mérleget arról, amit itt Budapesten elértek?

Tevékenységünk két részből áll: tömeges nevelés, ide tartozik az Egység, különböző információkat adunk ünnepekről, több száz ember részvételével rendezünk széder estéket. Én vagyok a Vasvári Pál utcai zsinagóga rabbija.

Munkánk másik ága az egyéni foglalkozás, s előadások tartása. Most hét gyereket készítünk fel barmicvóra. Hétfőnként a Vasvári Pál utcában előadásokat tartok a haszidizmusról. Tavaly a Bölcsészkar történelem tanszékén előadást tartottam ״Haszidizmus a kommunizmus alatt” címmel. Szó van arról, hogy az ELTE jegyzetként kiadja a jogi karon tartott előadásaimat. Két fiatal egyetemistát küldtem rabbiképzőbe, az egyiket Cfatba, a másikat New Jersey-be.

Oberlander rabbi érdekes feladatként tartja számon közreműködését Elek Judit Elie Wieselről készülő filmjében. A rendezőnő a filmben megszólaltatja azokat a haszid dalokat, amelyeket az 1980-ban elhunyt Eisikovits Miksa gyűjtött össze. Eisikovits, aki a 30-as évek végén, minden technikai segítség nélkül írta le a dallamokat, s nem tudott sem héberül, sem jiddisül, sem arameus nyelven, fonetikusan írta alájuk a hallott szöveget. Ő fejtette meg. A rabbi mutatja a kottákat: alattuk nehezen olvasható írás.

Hogyan sikerült?

Apám is, családom is, részben én is ismerjük ezeket a dallamokat, sőt, a jiddisnek azt a tájszólását, amelyet ott használtak. S van némi ismeretem arról, milyen dalokat énekelnek esküvőn, milyet sabbatkor. Sokan úgy vélik, ez már történelem, ez már judaisztika, ki kell ásni, megmenteni a feledéstől. Tévedés. A dalok nem vesztek el: mi élünk és énekeljük őket. Sz. É.