Tényekkel a feledés ellen

A kárpótlás során is felhasználható adatok

Szita Szabolcs, a magyar zsidóság holocaustjának kutatója. Túlzás nélkül ma már az egész országban híre-neve van. Ez nemcsak annak tudható be, hogy négy könyve jelent meg ebben a témakörben, és külföldön is felfigyeltek rá, hanem annak is, hogy kutatásai során járja az országot, felkeresi a tetthelyeket, a túlélőket, a tanúkat.

– Egész tudományos munkásságod a magyar zsidóság tragédiája feltárásának szenteled. Mi késztet erre?

1945-ben születtem, amikor Európában már véget ért a háború. De ha el is hallgattak az ágyúk, a háború nyomai a mai napig itt kísértenek, a lelkünkben. Apám korán meghalt, de a sors kegyéből a hónom alá nyúlt egy kiváló ember: Csatkai Endre múzeumigazgató, jeles művészettörténész. Találkozásom vele egy életre szólt. Sopron vidékét járva, évek múltán is az agyonvert, kivégzett, halálba kergetett, végkimerülésben kimúlt munkaszolgálatosok maradványaira bukkantunk. Néhol még egy lapátnyi föld is alig jutott nekik. Hogy lehet az apokalipszis mellett közömbösen elhaladni? – tettem fel magamnak a kérdést.

Jóformán beletemetted magad mindabba, ami itt majd félévszázada lejátszódott. Honnan merítetted az elszántságot ?

Elsősorban Scheiber Sándor professzort említeném. Az ő elmélyültségéről, elkötelezettségéről csak a legmagasabb hőfokon lehet beszélni. Karsai Eleknél pedig azt tapasztaltam, hogy ő, a nagy tudós meg tudott becsülni minden kis morzsát, amit kutatásai során fellelt. A harmadik példám Ránki György volt. Ók vezettek rá, hogy a holocaust hatalmas, szinte végeláthatatlan kutatási terület, egy emberöltő is kevés a feltérképezéséhez.

Beszéljünk a könyveidről.

A holocaustnak nálunk két vetülete volt: az egyik Auschwitz, a másik pedig a nyugati határszél, beleértve Ausztriát is. Minden megjelent munkám az ide hurcolt másfél százezer zsidó áldozat sorsát követi nyomon. Mire a ״Holocaust az Alpok előtt” című, első könyvem végére értem, látnom kellett, hogy a tényanyagnak csupán töredékét hoztam felszínre. Ugyanakkor a munkaszolgálatosok sorsa, emberfeletti küzdelme a túlélésért fogva tartott, egy pillanatra sem hagyott nyugton. Gondoljunk csak bele Hitler őrült álmába: a háború utolsó óráiban eszelte ki a Szlovákiától Albániáig terjedő erődvonal kiépítését. Szálasi pedig mint jó kifutófiú félszázezer zsidó munkaszolgálatost és baloldaliakat szolgáltatott ki e lázálom megvalósítására. Erről szól a második és a harmadik könyvem.

És a negyedik, ami a legnagyobb visszhangot váltotta ki, s amelyre az izraeli sajtó is felfigyelt?

Ebben a könyvemben tovább merészkedtem. Néha már-már az volt az érzésem, hogy én is együtt menetelek az otthonukból elkergetett, mindenüktől megfosztott férfiakkal, asszonyokkal és gyerekekkel Strasshofba, és végigszenvedem minden megaláztatásukat. Ezeket a szerencsétleneket nem küldték a gázba, mint Auschwitz foglyait. Az volt a nácik számítása, hogy bizonyos mennyiségű teherautóra cserélik el őket. Ebben a kérdésben is sok még a fehér folt, folytatni kell a kutatómunkát.

Híre ment könyved hallatlan precizitásának, tudományos dokumentációjának.

-Jogilag, történetileg bizonyított tényeken alapul könyvem minden sora. Ezért a most folyó kárpótlási ügyekben is felhasználhatják a sértettek. A magyar zsidók a legritkább esetben őriznek dokumentumokat fogvatartásukról. Nem adtak nekik bizonylatot arról, hogy kifosztották őket, elvették utolsó párnájukat, netán kísérleteket is végeztek rajtuk. Mostanság nincs olyan nap, hogy ne keresnének meg bennünket, a Magyar Auschwitz Alapítványt információért a folyó jóvátételi ügyekben. Ma is, csaknem fél évszázad elteltével nevek, adatok, rokonok után kutatnak. Nyíregyházától Ausztráliáig. És nem egyszer távoznak hasznos információkkal. Ugyancsak ezt a célt fogja szolgálni a volt munkaszolgálatosokról most készülő névjegyzék is. Mindezek után aligha lesz valakinek mersze azt állítani, hogy Auschwitz vagy Mauthausen zsidó agyrém.

Úgy hírlik, ״megüzenték” neked, hogy magyar és keresztény létedre ne foglalkozz, a holocausttal. Igaz ez?

Rendre megkaptam ezeket az üzeneteket, de sok segítséget is kapok. Én közben nem teszek mást: végzem a magam dolgát.

Kroó László