Tel-Aviv a mennybe megy

A század elején alapították, ma Izrael első nagyvárosa. Bár néhány óriás, mint a Salamon tornya, a gyémántcsiszolók háza már most is csúfítja, és a mi lakótelepeinkre emlékeztető típusháztömbök is találhatók itt, mégis az 1930 és 1980 között épült házai, fasorai, parkjai a jellegzetesek. Ezeket fenyegeti a lerombolás veszélye.

Tucatnyi felhőkarcoló terve fekszik a város illetékeseinek asztalán, s egyik-­másik építésének előkészületei is meg­kezdődtek.

– Ha nem felfelé törünk, és a földön terjeszkedünk, akkor nem marad a vá­rosban tenyérnyi zöldsziget sem – ér­vel a toronyházak mellett Dan Darin főpolgármester-helyettes, aki az építés forradalmáról beszél, amellyel elkerül­hető az ökológiai tragédia. Sokan érte­nek vele egyet, mert a gazdasági fejlő­dés elkerülhetetlen velejárójának tart­ják a város szerkezetének, látképének bizonyos mértékű megváltoztatását. Miközben az ország lakossága a hat­ millióhoz közeledik – az örvendetesen magas születési szám és az „orosz” bevándorlás következtében – a lakos­ság egyharmada Tel-Avivban és von­záskörzetében él, 1990 óta a társadal­mi össztermék 40 százalékát itt állít­ják elő. Hozzáértő vélekedések szerint a gazdasági élet adminisztrációjának fele a városban működik… Felugrot­tak az ingatlanok árai, egy-egy lakásé hasonló a New York-ihoz: például egy háromszobás lakás ára 250 ezer dol­lár, míg bérük négyzetméterenként havi 10-30 dollár, nyilván a tetemes telekárak is a „felfelé törekvést” kény­szerítik ki, aminek következtében – ha megvalósul – az 53 emeletes lakóház lesz a legmagasabb.

Ismét napirendre került a metróépí­tés pénzhiány miatt nem is olyan régen elvetett terve. Végállomása a bevásárló- központnál lesz. Mi több: a mélybe is terveznek üzleteket.

A városvédők és zöldek nem az ér­téktelen épületek és a helyükbe kerü­lő monstrumok ellen hadakoznak, e változást a fejlődés elkerülhetetlen ve­lejárójának tartják, ők a városközpon­tot féltik, például Tel-Aviv „Váci utcá­ját”, a két kilométer hosszú Dizengoffot vagy a Rothschild bulvárt, a tere­ket, a parkokat, a fél évszázados, ha­talmas fákat. Nem engednek hozzá­nyúlni az annak idején angol hivatal­nokok számára épült városnegyedek­hez, ahol nagyszerű összhangban van a munkahely, az otthon és a pihenés­re szolgáló zöldterület.

Tel-Avivban háromezer-ötszáz Bauhaus-ihlette, kevés kivételtől eltekintve négyemeletes ház található, közülük ezer védett. Legnevesebb tervezői. Le Corbusier tanítványai, Seev Rechter és Josef Berlin nemcsak homlokzatukat tették vonzóvá, hanem belső kiképzé­sük is kiválóan alkalmazkodik a helyhez. Annak ellenére, hogy kivitelezésük ide­jén még nem volt klímaberendezés, ezek a lakások hűvösek, mert úgy épül­tek, hogy a tenger minden légáramlata, szele átjárja őket. A lebontás veszélye elsőként a Rothschild bulvárt fenyegeti.