Társtalanok és társkeresők

Írta: Pécsi Katalin - Rovat: Archívum

Valahogy ez a világ túl laza lett, különösen amióta van internet, azóta az emberek úgy gondol jak, ha nem jön be nekik valaki, akkor majd ’lőnek’ másvalakit a neten…

ZSIDÓ TÁRSKERESÉS

Verő Bán Lindával, a fiatal rebecennel készítettem interjút tavaly, a rabbife­leség feladatairól és tevékenységeiről, amikor szöget ütött a fejembe egy megjegyzése. Arról mesélt, hogy tár­sasági körrel és ismerkedési estekkel próbálkozik a Frankel Leó úti zsina­gógában, mert nagy rá az igény: igen sok a magányos fiatal. Lindát még gimnazista korából ismerem, és akkoriban bárhol láttam is, mindig éppen egy nagy, zajos társaság kellős köze­pén „nyüzsgött”. „Hová tűntek a haj­dani, zsidó gimnáziumbeli osztálytár­sak, a szarvasi táborozok és madrichok?” – kérdeztem értetlenkedve. „Érettségi után nagy részük eltűnt, fel­szívódott…” – magyarázta. Az egye­tem, a pályakezdés, a karrierépítés mellett nem maradt már rá idejük, hogy zsidók is legyenek. Mint ahogy arra sem, hogy társat keressenek – majd később, ha már meglesz a diplo­ma, az állás, a kocsi, a lakás! De mire észbe kapnak, hogy valami igazán hi­ányzik az életükből, már magukra ma­radtak… Bán Linda és férje. Verő Ta­más rabbi tehát nagyra tárta a zsinagó­ga kapuit, és „before party”-ra várta péntekenként a társra vágyakozókat.

Persze nemcsak a késő húszasok és az épp hogy harmincévesek szenved­nek a magánytól. Vannak kétségbee­sett harmincöt körüli nők is, akik lát­szólag még ugyanúgy élnek, mint tini lány korukban, de egyszer csak meg­hallják a biológiai óra ketyegését. Vagy itt vannak korosztályuk férfi tagjai, akik még mindig a szüleiknél laknak, és csak ábrándoznak róla, mi­lyen is lenne felnőtt életet élni. Meg a frissen elvált, gyerekes negyven körü­liek, a sokadszor csalódott, és már új­ra gyerektelen ötvenesek, a magukra maradt hatvanasok…

Párt találni azonban még „célzot­tan” se könnyű! Ha nem elég nagy a kínálat, vagy ha rossz az arány a ne­mek között, a tétován próbálkozó ha­mar feladja a reményt. Egy hatvanas zenetanárnő ismerősöm nevetve me­séli, hogy pár éve a neves társkereső szakmunkás férfiakkal akarta össze­boronálni. Merthogy a korosztályában nem volt diplomás férfi jelentkező…

„Csak az a rossz, hogy mint általá­ban a legtöbb kis zsinagógában, sok a fiatal, 20-30 közötti, egyedülálló lány, férfiakból pedig sok az 50 felet­ti… Így aztán nehezen találnak egy­másra a párok… Persze vannak 20-30 közötti facér fiúk is, csak jóval keve­sebben” – panaszkodik egy fiatal lány az interneten.”2

A párkeresésben tehát minden kor­osztály érintett, a Frankéi zsinagóga társasköre egymagában pedig hogyan tudná orvosolni a problémát!

Mire mindezt papírra vetettem, ki­derült, a „before party” már a múlté. Hogy miért szűnt meg, miközben igény volt rá? Az okokat Bán Linda így magyarázza: „A tapasztalatok azt mutatták, hogy a különböző rendezvé­nyek és szabadidős programok szerve­zésével nemigen lehet új embereket bevonni a zsidó életbe. Elsősorban azért, mert a programok híre nem jut el a célcsoporthoz, hisz a zsidó életben nem aktív emberekről sajnos nem szü­letett még címlista. A másik ok, hogy a fiatal felnőttek számára nem vonzóak az úgynevezett zsidó programok, melyekkel a budapesti zsidó szervezetek és intézmények várják őket. A célba vett korosztályt egy olyan program tudja leginkább becsalni a Hillelbe, ami hiányzik a többi zsidó szervezet ajánlatából: a társközvetítés.”

Megszerveződött hát egy egész társ­kereső intézmény a Hillel Alapítvá­nyon belül: a Yafo Társközvetítő Program, amelynek fontos, kitűzött céljai között szerepel, hogy elérje azo­kat a zsidó származású magányos em­bereket, akik elszakadtak a közös­ségtől, akik nem vallásosak, nem jár­nak semelyik egyesületbe, esetleg még informális zsidó társaságba sem – ám mégis zsidó társat szeretnének.

Kik ezek a zsidó fiatal és középkorú emberek, akik itt keresik párjukat? Linda szerint a budapesti zsidó társke­resőket két nagy csoportra lehet oszta­ni: 1. akik aktívak a zsidó közösségi életben, de úgy érzik, hogy „már az összes számukra korban szóba jöhető zsidót ismerik”; 2. a zsidó közösségi életből kimaradók, akik nem tudják, hogyan és hol tudnának zsidó partnert találni, anélkül, hogy látogatnák a szá­mukra csöppet sem vonzó zsidó intézményeket.

A szociológusok által jól ismert nagyvárosi magány és az asszimiláló­dott zsidóság problémája fonódik itt egybe: nemcsak általában párt találni nehéz az individuális értékekre épülő társadalomban, de „hasonszőrű” társat (itt értsd: zsidót) még nehezebb, plá­ne, ha az illető maga soha nem is volt tagja semmilyen zsidó közösségnek. Az internetes zsidó társkereső, a Jewish Meeting Point a legalkalmasabb fórum a zsidókat csak messziről kerül­gető (zsidó) társkeresőknek: „zsidó vagyok, de a vallásomat nem gyakor­lom” – ez talán a bemutatkozó oldalak legtipikusabb fordulata.

Linda szerint a passzivitás még nem feltétlenül jelent asszimilálódást: at­tól, hogy valaki nem kíváncsi a külön­böző zsidó szervezetek programjaira, vagy egyszerűen „kinőtt” már belőlük, még nagyon is lehet határo­zott zsidó identitása. Ennek egyik ki­fejezési formája az, hogy zsidó part­nert szeretne találni magának.

NEM ZSIDÓK ÉS ZSIDÓK

Amikor a zsidók még elkülönülten él­tek a többségi társadalomtól, fel se merült, hogy nem zsidóval is házasod­hatnának. Az eufórikus asszimilálódás korszakában azonban ki látja problé­mának, hogy zsidók nem zsidókkal házasodnak?! Mégis, a holokauszt után született generáció és gyerekeik körében egyaránt szép számmal talá­lunk olyanokat, akik házassági vagy párkapcsolati kudarcaikat a „vegyes” házasságra/kapcsolatra vezetik vissza. „Vegyes családokban” felnőttek emlé­kezhetnek rá saját gyerekkorukból, hogy mennyi feszültséget okozott a szülők esetleges kétféle irányultsága, értékrendje, mentalitása. Ezért aztán a maguk életében, e konfliktusokat el­kerülendő, a „hasonszőrűek” társasá­gát keresik. Ugyanakkor mind a zsidó szervezetek programjain, mind a JMP társkereső oldalain és vitafórumain, számos nem zsidó rokonszenvező is felbukkan. „Nem vagyok zsidó szár­mazású, de eddig már több komoly kapcsolatom volt zsidó lányokkal, így többek között a kellemes emlékek ha­tására látogattam el erre a lapra. ” Hogy miért, nem tudni pontosan: talán izgalmas számukra a kisebbségi lét „akolmelege”; az is lehet, hogy a zsi­dókról kerengő előítéletek és legendák vonzzák oda őket (vö. „kenyérre ken­hető férj”, „melegszívű zsidó apa”, „eszes”, „érzéki zsidó nő” stb.).

Az egyik JMP-vitafórumon így vi­táznak és viccelődnek: „Azt mondta, hogy keresztény honlapra nem lenne érdemes felmenni, mert ott nincs sze­xualitás, csak áldozatkészség, bűntudat, míg a zsidók élvezik az életet, ez benne van a kultúrában. Igaza van, nem?” „Nem azért jönnek a kereszté­nyek, mert az a hír járja, hogy a zsi­dók élvhajhászok? :o) „Azon túl, hogy van, akit a zsidó szellemiség vonz. J” ..Biztos sok Woody Allent lát­tak, és olvasták A Portnoy-kórt…”

A zsidó társkeresők egy része azon­ban panaszkodik a programjaikon/fórumaikon felbukkanó sok nem zsidó miatt – és gondjaikat megérti a társ­közvetítő programot vezető Verő Bán Linda, s az internetes társkereső oldal (egyik) alapítója-moderátora. Kürti Csaba is. De egyikük se tudja, mit te­hetnének: szűrőt/felvételi vizsgát el­végre mégsem alkalmazhatnak.

Ha lemegyek a zsinagógába, azt gondolom, ott egymás között vagyunk, és nyugodtan megismerkedhetek bár­kivel. De egy ponton egyszer csak ki­derülhet. hogy mégse, mert a rokon­szenves illető nem is zsidó… – magya­rázza ellenérzéseit egy huszonéves lány. – Fontos számomra, hogy zsidó társat találjak, hogy zsidó legyen a férjem, a gyerekem!”

Érdekes, milyen apróságokban ra­gadják meg – utólag! – „goj” párjuk másságát a vegyes kapcsolatukban csalódottak: „A keresztény fiúm anyja az első látogatásom alkalmával azonnal a kezembe nyomott egy uborkát, hogy szeleteljem fel. Aztán megkriti­zált, hogy nem elég gyorsan és vé­konyra aprítom…” „Elvittem a ba­rátnőmet a zsinagógába, hogy lássa, milyen belülről. Egyfolytában pisz­kált, hogy miért van ilyen zaj, meg hogy miért nem figyelünk a rabbira. Soha többet nem vittem magammal, mert úgysem érti, miről szól az egész! ” „Soha nem kerestem kifejezet­ten zsidó barátnőt – mondja vallásta­lan, de a judaizmust jól ismerő, társa­dalomtudós beszélgetőtársam. – Volt ilyen partnerem is, meg olyan is. De az évek során rá kellett ébrednem: igenis fontos nekem, hogy tudja a pá­rom, ki az a Singer vagy Sólem Aléchem. A zsidó közösségben igen akt­ív, modern ortodox, humán értelmisé­gi nő így vall: „Elvileg nem fontos számomra, hogy a párom is éppen olyan vallásos legyen, mint én. De ha nem az, gyakorlatilag elképzelhetet­len, hogy valóban társam lehessen mindabban, ami fontos számomra az életben.

A ZSIDÓ CSALÁD – „MÍTOSZ VAGY REALITÁS”?3

Mindezeken túl, a társkeresők egy része magától a tartós kapcsolattól, az elköteleződéstől parázik, míg közülük mások, ha elérkezettnek látják az időt, tudatosan belevetik magukat a házastársfogásba.

Vannak nők, akik pontosan tudják, mikor kell férjhez menniük – és férjhez is mennek. Lehet, hogy előzőleg túl sok pasival bújtak már ágyba, vagy pontosan tudják, hogy a karrierjük nemigen fog már jelentősen előremoz­dulni, vagy tényleg vágynak gyerekre. Addig halogatták a dolgot, amíg csak bírták… De aztán eljött a pillanat, amikor tényleg bele kellett vágniuk…

Férfi beszélgetőtársaim némi rosszallással mesélnek olyan hajdani barátnőkről, akik egy bizonyos élet­korban (valamikor az egyetem vége felé, a dolgozó élet kezdetén) már csakis „bombabiztos” kapcsolatba vágnak bele, amely kizárólag házas­sággal végződhet. A lányok többsége „szerelmi” kapcsolatként éli meg/mutatja a férjjelölttel való „járást” – ritka az olyan, aki felvállalja, hogy valami­féle „érdek” vagy a „józan ész” vezé­relte. Harmincas nő beszélgetőpartne­rem elmondja, hogy elege lett a „bará­tokból” és a szakításokból: soha többé nem akarja senkitől se visszakapni a lakáskulcsát! A következő férfi az éle­tében csakis a végleges lehet, az egy életre szóló. Hogy miként lehet előre programozottan „szerelmi házassá­got” kötni, arra nincs hatásos recept, csupán valamiféle ösztönös, népi böl­csesség: „Lányok, ha meg akarjátok fogni ezeket a pasikat, fogjátok be a szátokat! Egyszerűen maradjatok csendben a társaságukban, és értsetek egyet az égvilágon mindennel, amit csak mondanak. ”

Sára – „virtuális ismerősöm” – leve­le: „Hogy hova tűnt(ek a társak)? Ezt hozta az élet, ez az állandó rohanás, valahogy teljesen háttérbe szorítja a baráti kapcsolatokat – mert milyen ba­rátság tud megmaradni, ha nem ápol­juk?! Nem tudom, te hogy vagy vele, de az én életem tényleg egy nagy haj­tás, és a régi jó kis barátaim szépen le­morzsolódtak az évek folyamán, mi­vel nem volt időm találkozni velük, és meg is értem őket… Igen, én is azt gondolom, hogy sok a magányos fia­tal, szerintem mi egy beteg társada­lomban élünk, és ez eredményezi ezt. Fiatalság, élj, szórakozz… ezt teszik, és mi történik? Kiégnek és elmagányosodnak, előbb csak a kalandokat keresik, majd amikor szeretnének csa­ládot alapítani (már ha a manapság annyira ’menő’ szingliséget nem választják inkább), rájönnek, hogy nem találják azt az embert, akit elképzeltek maguknak. Vagy magas a mérce, vagy nem hajlandók a kompromisszumok­ra, vagy a fiúk (márpedig a többségük ilyen!) nem akar semmi komolyat, hi­szen minek is tennék, ha egyszer fe­lelősség nélkül is megkapnak min­dent? Lehet, maradinak tartasz, de én tényleg konzervatív felfogású vagyok, amit nem is szégyellek, nem vagyok híve ennek a nagy szabadságnak, mert látom, hova vezet. ”

Beszélgetőtársaim – 20-40 éves ér­telmiségiek – inkább „komoly”, tar­tós kapcsolatra törekszenek. Lajos, a harminc körüli informatikus túl fiata­lon, 25 évesen találkozott a „nagy Ővel”, amikor még nem tartotta ma­gát érettnek a házasságra. Szerelme egyértelmű választás elé állította: vagy minden – vagy semmi! A fiatal férfi azóta se tért még teljesen magá­hoz a veszteségtől, de pontosan tudja, hol van leendő társa számára a mér­ce. Mihály, a negyvenéves kutató fia­talon túl gátlásos volt ahhoz, hogy kényelmesen érezze magát a lányok társaságában. Futó kalandok soroza­tából tanulta meg a szerelmi leckéket, és most már végre komoly kapcsolat­ra, házasságra, gyerekekre vágyik. A harmincas, nemzetközi pályán moz­gó közgazdásznő, Angéla kudarccal végződő házasságáért saját magát okolja: fiatalon még rossz volt az ön­ismerete. Tanult a hibából, és most hozzá nagyon hasonlító párt keres magának: olyat, akivel meghitt csalá­di életet élhet. (A kör kicsi, ahonnan választhat – mondja -, hiszen gya­korlatilag minden szóba jöhető kor­társát ismeri, gyerekkorától kezdve. De a lehetséges közös élmények a társával fontosabbak számára minden másnál, így aztán optimistán látja a jövőjét.) Ha ma 29 éves tudományos kutató, évek óta szerelemben és har­móniában él együtt barátnőjével. „Amikor majd összeházasodunk, az aktusnak az lesz a jelentése, hogy szimbolikusan is bejelentjük a csalá­dunknak és a barátainknak, hogy mi egymáshoz tartozunk. És hogy egy­máshoz fogunk tartozni jövőre is, meg még tíz év múlva is. ” Csongor hét évet várt az esküvőjére, komo­lyan vette és veszi a házasság intéz­ményét. Amíg nem házasok, nem akart egy fedél alatt élni barátnőjével, házasodni pedig csakis a diploma után! Megérte várni – mondja: gyö­nyörű ortodox esküvője élete nagy napja volt. A kivétel Irén, az ötvené­ves értelmiségi nő, aki egy több évti­zedes házasság felbontása után, most mindennél többre tartja függetlensé­gét. Idén először még síelni sem uta­zik el, míg szabadságát tölti – meséli vidáman, mert nem bírna ilyen hosszú időre elszakadni a számítógé­pétől, a fórumozástól és a chateléstől. Irén nemcsak ír – bulikat is szervez, és összejött már több potenciális társ­sal vagy szabadidőpartnerrel. A leg­fontosabb, hogy valódi közösségre talált tehát a JMP-ben – virtuálisan és valóságosan egyaránt.

A UJS és a JMP aktivistáival be­szélgetek, és mindannyian igen büsz­kék rá, hogy közösségükben mennyi pár jött már össze – sőt. már csemeték is akadnak! Ugyanez a helyzet a Frankelben – minden egyes esküvő diadalérzéssel tölti el a fiatal közösséget. Megtudom, hogy van a városban né­hány fiatal, amerikai vallásos házas­pár, akik rendszeresen meghívnak magukhoz kiddusra egyedülálló fiata­lokat. Leplezetlenül az a cél, hogy az asztalnál majd jól összeismerkedje­nek egy hozzájuk illőnek gondolt, el­lenkező neművel. A ma negyve­nes-ötvenes korosztályból sokan em­lékeznek rá, hogy hajdanán Scheiber Sándor is valahogy így hozott össze házasságokat. („A Rabbiképzőben, a kakaópartin Scheiber Sándor minden­kinek kiosztott egy megfelelő fiút vagy lányt – aztán mi később a Dunaparkban és más újlipótvárosi kávéházak­ban egymás közt még csereberéltünk” – meséli egyetemi oktató barátnőm, aki azóta is a kakaóparti után talált férjével él.)

Pécsi Katalin

Jegyzetek

1Köszönet Bán Lindának, valamint Kürti Csabának és Gábornak a támogatásért. Köszönet „névtelen” interjúpartnereimnek, hogy megosztották velem élettörténeteiket és gondolataikat. Az idézetek Candace Bushnell Sex and the City című könyvéből származnak. (Magyarországon is népszerű a regény alapján készült tévéfilmsorozat, amely Szex New Yorkban címmel fut az HBO-n és a Viasaton.)

2A Hillel Alapítvány statiszikája szerint (lát­hatjuk keretes írásunkban), a helyzet fordí­tott: éppen a fiatal korosztályban sok a fiú, az érettebb társkeresők között pedig éppen a no.

3„A zsidó család: mítosz vagy realitás?” – a berlini székhelyű, európai Bet Debora nőszervezet négy évvel ezelőtti konferenciá­jának provokatív címe – és témája – volt.

Társkereső külföldön:

„Yachad – European Jewish Singles klub 35 és 45 év közötti európai zsi­dó szinglik összejövetele.” www.yachad.com

Társkereső itthon:

Yafi / Hillel Alapítvány Cím: www.hillel.hu

Bán Linda a Yafi Társközvetítő programról:

A Hillel Alapítványnál jelentkezők között a korosztály megosztása a következő:

40 év alatt a jelentkezők kb. 75 %-a férfi.

50 éven felüli jelentkezők kb. 95 % – a nő.

STATISZTIKA

JMPoint

A JMPwebcíme: http://www.jmpoint.hu Az oldal indulása:

2002. november 13.

Regisztrált tagok száma: 2235 (1004 nő (45%) és 1231 férfi (55%))

600-700 ember látogatja az oldalt szinte napi rendszerességgel.

1100-1200 ember lép be kb. heti rendszerességgel

Az életkor megoszlása:

25 év alatt: 463 (21%)

26-49 között: 1437 (64%)

50 év felett: 335 (15%)

Területi megoszlás

Budapest: 1681 (75%)

Vidék: 391 (18%)

Külföld: 163 (7%)

Iskolai végzettség

Általános iskola: 95 (4%) Középiskola: 744 (33%)

Főiskola, egyetem: 1396 (63%)

Aktivitás (Tagja vagy valamelyik zsidó szervezetnek?)

Igen, többnek is: 6,7% (91 fő)

Igen, egynek: 16,5% (222 fő)

Nem, de érdekelne: 21% (283 fő)

Nem: 55,8% (753 fő)

(Kürti Csaba: „Magyarul szólva 77%-nak ez az egyedüli kontakt a zsidósággal!”)

Címkék:2005-04

[popup][/popup]