Tarnóc János versei
Őszország
Mély az éjszaka.
Ahol lakunk őszország,
egy szürke haza.
Húz a semmiség
és a múlt már tűzben áll,
fehér lánggal ég.
Nincsen hajnalunk.
Minden nyelv kihalt, szavak
nélkül álmodunk.
Erőtlen a kéz.
Szem helyén csak szemgödör,
a távolba néz.
Jó reggelt, Jeruzsálem
kirajzolódik a város a ködből
a tetőkön napsugár játszik
reggel van örökös reggel
hatalmas gyertya a nap és
tele van szénával a pajta
az utcákat járjuk reggel óta
köveken kopogunk múlt otthon
vagy? nem tudtam rólad
hogy szokjak hozzá a hőség
égető vizében hová forduljak
ég felé lendül a kezem míg
itt vagyok pörögve forogva a
kékség közepén lendül a kerék
belsején a betűk egyenként
Címkék:1999-11