Tanúja lehettem a pozitív változásoknak!

Beszélgetés Mose Jahodával, a Joint budapesti irodájának igazgatójával

– Igazgató úr, Ön 1993 februárjában úgy nyilatkozott a Szombatnak, hogy – jóllehet a recesszió miatt világszerte csökken a jótékonysági készség -, mégis előteremti a magyarországi Joint számára azt a 3 millió dollárt, amelyből kulturális és szociálpolitikáját megvalósíthatja. Megkapta a szükséges összegeket?

– Többet, mint amennyit kértem. Sőt, 1994-re is. Költségvetésünk a következő tételekből áll: jótékonyság,

szociális támogatás 133.620.000.Ft

időseknek nyújtott

szolgáltatások 21.820.000.Ft

zsidó oktatás-nevelés 69.880.000. Ft

alapítványi célokra 27.640.000Ft

vallási célokra 12.040.000Ft

A szarvasi tábor 20 millió forintot kap, a Zsidó Közösségi Központ 28 milliót. Egyéb célokra 34 millió forint áll rendelkezésünkre.

Az idei nagy vállalkozások között első helyen a Révay utcai Közösségi Ház áll. A központnak három felügyeleti szerve van: a Joint, a Central British Foundation – a CBF – és a magyarországi zsidó közösségek. Tevékenységét közös bizottság irányítja, de az első két évben a Joint a CBF-fel karöltve vezeti. Ez minden kétséget kizáróan 1994 legnagyobb terve, mind anyagi, mind zsidó közösségi értelemben. A központ létre hozásában sokan vesznek részt, például a brit Bálint Foundation, amely a Közösségi Ház berendezéséhez negyedmillió dollárral járult hozzá.

– A Bálint Alapítvány mintha új név lenne az adományozók palettáján. Hogyan talál rá az adományozókra?

– Nekem külön tehetségem van donátorok felkutatására. Ez hozzátartozik a mesterségemhez. Egyébként jó célok támogatására mindig lehet találni adományozókat. A Közösségi Ház ilyen cél.

Nem kirakatnak készült és nem luxusjellegű; modern és funkcionális. Olyan négyes célt szolgál, amely a zsidó közösség valamennyi rétegének igényét kielégíti:

1. Zsidó kulturális tevékenység – minden korosztálynak, gyerekeknek, felnőtteknek. (Épül egy színpad is, műkedvelő színjátszóknak). A zsidó szervezetek a legkülönbözőbb rendezvényeik számára igénybe vehetik a nagytermet.

2. Kézműves műhely gyermekeknek, benne kerámiastúdió.

3. Véleménycsere- és vitafórum a zsidó értelmiség számára.

4. Zsidó Dokumentációs Központ, mindenekelőtt tanulók, tanárok, egyetemi hallgatók számára.

5. Számítógépközpont, 12 állomás sál, fiatalok és felnőttek számára.

6. Holocaust túlélők klubja. Ez négyes célt szolgál:

1. társasági összejövetelek rendezései,

2. egyéni esettanulmányok készítése – ebben elsősorban zsidó diákok észrevételére számítunk.

3. pszichológusok vezette vitaklubok.

4. egyéni pszichológiai terápia – amennyiben erre igény van.

A Közösségi Házat társadalmi bizottság irányítja. Elnöke Vámos Tibor akadémikus. Tagjai: Dr. Englander Tibor, a Cionista Szövetség, Simonyi Péter a MAZSIKE részéről, Korányi László a B’nai B’rith vezetője, a MAZSIHISZ ügyvezető igazgatója és más ismert személyiségek.

Egy fiatal magyar szakembert tapasztalatcserére küldünk a párizsi és a londoni zsidó kulturális központba.

Az első két évben a ház szakmai vezetése a Joint és a Brit Központi Alap kezében lesz, s fokozatosan adjuk át a magyar zsidó szervezetnek.

• Érdemes lenne berendezni egy kellemes helyiséget újságolvasásra. A lapok, a folyóiratok nagyon drágák. A külföldiekre dollárban lehet előfizetni. Izraeli, vagy idegen nyelvű zsidó lapok alig kerülnek az emberek kezébe.

• Köszönöm az ötletet. Erre eddig nem gondoltunk. Színházra viszont igen. A Javne Színház kezd állandó társulattá alakulni. Fellép Szarvason is, ahol a Lauder Alapítvány a Jointtal és a Szohnuttal közösen színpadot építtetett, de a gyerekek fellépnek majd a Közösségi Házban is. Ebben a Doron Alapítvány is segíti őket. Vidéken is turnéznak majd. Most készülnek annak a darabnak az előadására, amely Szenes Hannáról szól.

• Hol fér el ez a sokféle létesítmény, klub, műhely?

• Pedig még csak az első emeletről beszéltem. S ott még lesz hely azok számára is, akik nem tartoznak valamely szervezethez, „csak” társaságot, programot keresnek.

A második emelet a fiataloké, a gyerekeké. Ott kap helyet dokumentációs központ, lesz videokölcsönzés, számítógépes központ, amely 12 külföldi állomással tud kapcsolatot tartani. Nyílván nemcsak a fiatalok érdeklődnek majd iránta. Ez valóban csúcstechnológia lesz, amelynek egyik terminálja az ORT-iskolák nemzetközi központja lesz. Valószínűleg küldhetünk majd ösztöndíjasokat is ORT iskolákba.

Ha már az ORT-ot említette: ezt az iskolatípust, amely egészen más, mint a mi középiskoláink, s amely korszerű műszaki ismereteket oktat, szakmát ad a végzős diákok kezébe, nálunk egyáltalán nem ismerik. Úgy tudom, most tervezik egy ORT iskola létesítését.

– A Közösségi Házban egyelőre csak az elektronikus kapcsolat jön létre a londoni központ, továbbá a legnagyobb izraeli egyetemek között.

– És Szarvas? A Joint és személy szerint Mose Jahoda régi szerelme? Ez most a második helyre kerül?

A tábor 40 ággyal bővül, turnusonként 370 helyünk van. Az idén is lesz családi tábor, vendégeket várunk a volt Jugoszláviából és Bulgáriából. Nemrégen jártam Zalaegerszegen, a nagyon jól működő Salom-Béke Társaságnál, amelynek rendelkezésére bocsájtunk egy autóbuszt, hogy közösen meglátogathassák Szarvast.

– A tavalyi interjúban Ön azt mondta, hogy a Joint erőteljesen a vidéki szervezetek felé fordul.

– Egyik munkatársunk kizárólag a vidéki szervezetekkel foglalkozik. Joint támogatást kap Keszthely, ahol már Talmud Tóra tanfolyam is indult, támogattuk a kiskunhalasi zsinagóga felújítását. Szegeden elsősorban a házi gondozás hálózatát fejlesztjük. A legtöbb szociális támogatásra – a jelek szerint – Miskolc szorul. De vidéken még mindig sokkal többet kell tennünk, mint eddig.

Sok olyan programunk van, amelyre büszkék lehetünk. Nagyon sikeres volt a visegrádi regionális pedagógus szeminárium, amelyen 150-en vettek részt, köztük szlovákiai, cseh, lengyel, amerikai vendégek. Gyorsan bővül az önkéntes szociális gondozók hálózata. Több mint 200 gondozónk van; újfajta viszonyt alakítunk ki idősek és fiatalok között. Bár nincsenek egyedül üdvözítő módszerek, de felkínáltuk tapasztalatainkat a helyi önkormányzatoknak. Szociális gondozóikat kétnapos tanulmányútra vittük Bécsbe, hasonlítsák össze a zsidó-nem zsidó szociális gondozást; szemináriumokat szervezünk a pesti kerületek gondozóinak, s szorosan együttműködünk a Népjóléti Minisztériummal is. De szó sincs arról, hogy recepteket, modelleket erőltetnénk bárkire is.

Végül szeretnék egy személyes megjegyzést tenni. Szeptemberben lejár a megbízatásom, átadom a stafétabotot választott utódomnak. Amikor négy évvel ezelőtt ideérkeztem, sokan, még zsidó vezetők is, azt mondták, nagyon nehéz lesz megváltoztatni az itteni zsidók társadalmi magatartását, felfogását. A pesszimizmus nem igazolódott be; éppen az ellenkezője történt. Ha az ember tudja, hogyan kooperáljon a magyar zsidókkal, szinte forradalmi változásokat lehet véghezvinni, közös erővel, intelligenciával, empátiával. Nézze, munkám jellege egyenesen megköveteli, hogy távol tartsam magam a politikától, de annyit azért kimondhatok, hogy felnő egy szellemiekben erős fiatal nemzedék, amely visszatér a gyökerekhez, büszke zsidó hagyományaira, s amely emelt fővel tud kommunikálni, párbeszédet folytatni a magyar társadalom pozitív ágával. Ma a zsidó közösségek jobban odafigyelnek egymásra. Ez a folyamat visszafordíthatatlan. Örülök, hogy ennek tanúja lehettem, s hogy ehhez hozzájárulhattam.

– Mikor találkozhatunk a Révay utcai Közösségi Házban?

– Szeptemberben. Azt még megvárom.

*

A Zsidó Közösségi Házban működését megkezdő kulturális központ kuratóriumában való részvételre a Joint Magyarországi Irodája a következő személyeket kérte fel: Englander Tibor, Feldmájer Péter, Frőhlich Róbert, Korányi László, Lazarovits Ernő, Simonyi Péter, Szántó T. Gábor, Szeszler Anna, Vámos Tibor, Zoltai Gusztáv.

A kulturális központ pályázat útján kinevezett vezetője Simon Zsuzsa.