Talpra MAZSIKE!
9 pont közgyűlési beszámoló helyett
Idézet az 1991-es közgyűlés egyik felszólalásából: „Köszönet az Elnökség tagjainak önzetlen fáradozásáért. Egyesek azonban lankadni látszanak, mert bár alkotóerejük teljében vannak, az egzisztenciáért folyó harc kemény, most alapozzák meg jövőjüket. Tudomásul vesszük visszavonulásukat, de kötelességük hozzájuk hasonló értékű utódokról gondoskodniuk…”
A két és fél év előtti közgyűlés óta kilencen váltak ki a vezetésből, de csak négy személyt hívtak helyükbe. Nem latolgatom, hogy a változás a mérleg melyik oldalára billen szellemi súlyuk alatt, azt azonban mindenki elismerheti, hogy 13 ember értéke kevesebb, mint tizennyolcé.
A közgyűlés meghallgatta az önzetlen és eredményes munkát végző Hajósné Vértes Antónia, Virág Teréz, Fekete László, Magén István, Simonyi Péter, Szilárd Gyula és a Pintér Éva helyett felszólaló Mádai Vera beszámolóját az irányításukkal tevékenykedő körök, szekciók programjairól. Nem e tevékenységükön múlott, hogy mégis megkérdőjelezhető a MAZSIKE teljesítménye. Ellátja-e feladatát azzal, ha Garay utcai termét hetente egyszer-kétszer megtölti az érdekes előadóra kíváncsi néhány tucat látogató? Ellátja-e, ha évente néhányszor százak sereglenek össze a Zsidó Kultúra Napjára, hangversenyre, bálra, ha „székházunk” olykor kiállítóteremmé válik? A rendezvények sikere legalább annyira bizonyítja az emberek közösségkereső vágyát, tömörülési kényszerét, mint a helyes programválasztást.
Amíg egyes elnökségi tagok fáradhatatlanok, mások csupán az elnökségi üléseken jelentek meg, ottani „munkásságuk” pedig „éceszgéberkedésben” merül ki. Az elnökségi üléseken általában nincs előre jelzett napirend, tehát arra fel sem készülnek, a tárgyalt téma ötletszerűen kerül terítékre. Gyakoriak ugyan a határozatok, azokat azonban nem ellenőrzik, többségüket elfelejtik. Ezekre két példa:
A májusi vezetőségi ülésen Szilárd Gyula nem bírva tovább szótlanul a tespedést, kritikus elemzéssel akarta felrázni társait. Határozat született arra, hogy hozzá csatlakozva, őszig minden elnökségi tag javaslatot készít a szervezet fellendítésére, a maga munkájára. Határidőre Magén és Simonyi, továbbá két nem elnökségi tag eleget tett a határozatnak, s amikor azokat Bokor Judit a maga kiegészítéseivel az Elnökség elé vitte, már egy másik előterjesztés is szerepelt az ülésen. Melyiket fogadták el? ki tudja, hiszen többé egyikről sem esett szó.
Számolva a közgyűlés korlátozott idejével, a vezetőség elhatározta, hogy február 18-án és 25-én 17 órától meghallgatja véleményét hosszasabban kifejteni kívánó tagjait. E közlemény a Szombatban megjelent, a Hírlevélből azonban kifelejtették. 18-án 6 óra körül szállingózni kezdtek a vezetők, 25-én azonban egy sem jelent meg, ezért néhány érdeklődő, köztünk olyan, aki munkájából kéredzkedett el, hoppon maradt.
Ezekről a mulasztásokról alig néhány tag tud, március 7-én mégis közel annyi szék maradt üresen a Goldmark-teremben, mint amennyit elfoglaltak. Eljöttek a minden körülmények között kitartó hűségesek, az aggódók, a tettrekészek. Hallgattuk a rendezvények előadói nevének felsorolását, volt, akit kétszer említettek, így duplázva a kínálatot, szó esett a KÚT-ról, a Keresztény-Zsidó Társaság rendezvényeiről, mérgelődtünk a Landeszman-Zoltai-interjún. Erről még két ellentétes nyilatkozatot is elfogadtunk, azt azonban sohasem tudjuk meg, hogy melyik az érvényes. A jegyzőkönyv alapjául szolgáló magnetofon szalagja ugyanis idő előtt elfogyott. Hasonlóan a szalag rövidsége miatt, csak Ács Gábor, V. Bálint Éva, Drucker Tibor, Gergely Pál, Nógrádi Péter, B. Turán Róbert felszólalásait említhetjük meg, holott többen voltak. A beszámolóban azonban nem hallottunk elemzést a zsidóság helyzetéről, a zsidó szervezetek együttműködésének szomorú akadályairól, nem vont be minket az elnökség terveibe.
Ötödik pont:
A MAZSIKE működését alapszabálya határolja be. Az alapszabály rögzíti a vezetőség háromévenkénti újraválasztását. Az illendőség szerint a közgyűlésen az Elnökség lemond, s az előzőén összeállt, a közgyűlésen jóváhagyott jelölőbizottság javaslatot tesz régi-új emberekre. Most kötelező lett volna. Az ugyanis mégsem tekinthető választásnak, gondos felkészülésnek, ha az egyik résztvevőnek kedvesen odaszólnak: „Hogy is hívnak, szeretnénk kooptálni a vezetőségbe…” Ugyan ki hallott már tisztújító közgyűlésen kooptálásról?! Vagy arról, hogy egy elszólásból derüljön ki: az Egyesületnek szóvivői vannak.
Hatodik pont:
Vajúdik az ország, senki sem tudhatja bizonyosan, hogy milyen politikai viszonyokat stabilizál a közeljövő. Az Egyesület nem tesz eleget a várakozásnak, ha tevékenységét kulturális rendezvényekre korlátozza. Amennyiben a tagság csak erre ad jogosítványt, akkor ki kell mondani, hogy nem foglalhatunk állást az ország, a zsidó közélet jelenségeiben, nem vehetünk részt eseményeiben. Bizonyos azonban, hogy a tagság nem éri be csak kulturális rendezvényekkel. A magyarországi zsidóság többségét kitevő nem vallásosoknak ugyanis szüksége lenne képviseletre. Ezt olykor szükségképpen a MAZSIKE (is) ellátta, a közvélemény előtt rangot szerezve. Mára e megbecsülés aláhanyatlott. Sokunk véleménye: amíg Kádár Iván jelent meg a társadalmi fórumokon, biztosak voltunk abban, hogy bölcsen, higgadtan foglal állást, jól szolgálja ügyünket. Kádár úr azonban betegsége miatt lemondott tisztéről.
Hetedik pont:
Kormányhivatalnokok panaszolják, hogy tárgyalásaikhoz gyakran nem találják az illetékest, sok az önjelölt képviselő, a hozzá nem értő fecsegő. Pedig mind több húsbavágó ügyben válik szükségessé a képviselet. Megszületett az Alkotmánybíróság határozata az
1944-es letét ügyében. Kik lesznek a Helyreállítási Alap, vagy annak utódja kuratóriumában, ahol feltehetőleg forintok milliárdjairól döntenek? Az ország velünk együtt háborog az Új Magyarországban megjelent otrombaságért. A Munkaszolgálatosok Egyesületének neve ott virít a Torgyán-féle keresztény nemzeti összefogás alapítói között. Az izraeli pénzügyminisztérium és a Zsidó Világkongresszus a pótlólagos német jóvátétel ügyben a magyarországi zsidó szervezetek feje felett egyezkedik… Ki szólalhat meg nevünkben, kikre bízzuk magunkat?
Nyolcadik pont:
A közgyűlés a következő határozatokat hozta: Kádár Ivánt örökös tiszteletbeli elnökké választotta; háromtagú bizottságot rendelt létrehozni a gazdálkodás ellenőrzésére; a közgyűlésen megnevezett 9 személyből, akik között 5 a jelenlegi Elnökség tagja, bizottságot alakít, melynek feladata, hogy gondoskodjon szakemberek bevonásáról az Egyesület tevékenységébe. Még az első összejövetelük előtt vetem papírra e sorokat, így csak a magam véleményeként írom: nélkülözhetetlen a vezetésben két-három, a társadalom előtt köztiszteletben álló, mi több, népszerű személy, akiknek higgadtsága, bölcsessége biztosíték arra, hogy közéleti szereplésük, megnyilvánulásaik az egész hazai zsidóság érdekét szolgálják. Ezeket a hölgyeket és urakat a márciusi összejövetel folytatásaként a májusi közgyűlésen kell majd megválasztani.
Kilencedik pont:
A MAZSIKE fellendítése mindannyiunk ügye. Segítsék hát a 9 tagú bizottságot! Minden szerdán 4-től 6-ig ezzel foglalkozunk a Garay utcában. Mindenki javaslatát várjuk, köztük az Elnökség tagjaiét is. Mert a jelenlegi bukdácsolásnál is veszélyesebb a leállás, az Egyesületnek hátat fordító hiúság.
A padlóról fel kell tápászkodnunk és együtt kell mennünk. Lehetőleg előre.
Várai Emil
Címkék:1993-04