Sztálin ételkóstolója

A 72 éves Alexander Contract közel 5 éven át a Kremlben, a SZU első emberének közvetlen környezetében élt. Életének erre a korszakára em­lékezett a Zürichben megjelenő Israelitisches Wochenblatt 1994. szeptember 23-i számában. Contract elmondta, hogy a háború kezdetén súlyosan megsebesült, és egy uráli kórházban kereste őt meg Hruscsov, aki már akkor a Vörös Hadsereg egyik vezetője volt, hogy válasszon: felgyógyulása után visszamegy a frontra, vagy elfoglalja helyét az „udvar” biztonságában. Az emlékező arról nem szólt, hogy mi tette őt alkalmassá erre a hihetetlen bizalomra, képességeiről csupán annyit mondott, hogy 11 nyelven beszélt – az olvasók leg­feljebb következtetéseket vonhatnak le a lap egyik fotójából, amelyen Contract Berlinben látható, KGB-tisztek tár­saságában.

Moszkvában a diktátor 6 legközvetlenebb testőrének és ételkóstolójának egyike lett. Előtte evett ételeiből, ivott vizéből, borából, vodkájából, whiskyjéből, még dohányát is kipróbálta. 19 perccel később vette a fentieket magához a diktátor. Az ifjú testőr élete mégsem volt fenékig tejfel, bár gyakran jutott belőle legalább egy kanálnyi, ugyanis a főnök kiszámíthatatlan volt. Jókedvében emberét Száskámnak becézte, ha azonban csapatai vereséget szenvedtek, és a háború sok évében ez történt, akkor szidalmazta, disznónak, idiótának mondta, agyonlövetéssel fenyegette. Zsidós nevét Vasziljevics Kontraktrovra változtatták, nyakláncán pedig keresztet kellett viselnie. Azt azonban megengedték – meséli Contract -, hogy disznóhúst ne egyen. És ez megmentette az életét, ugyanis az őt ebben helyettesítő bajtársa mérgezésben meghalt.

Feladatai közé tartozott Sztálin számára hölgyeket, főleg diáklányokat felhajtani. Ő beszélte rá a kiszemelteket a honleányi tettre, kioktatta a tennivalókra, az első légyott előtt orvoshoz vitte, majd a Kreml egyik hátsó ajtaján becsem­pészte.

Kétkedve fogadhatnánk a visszaemlékezést, ha nem len­nének dokumentumok arról, hogy aki elmondta ezeket, az valóban a generalisszimusz bizalmát élvezte: nyugati filme­sek, fotóriporterek felvételein látható Sztálin kísérőjeként Teheránban, Jaltában, Potsdamban. Azt is állítja, hogy Sztálin íróasztaláról bizalmas papírokat juttatott Trumanhoz. Ezért a tettéért az amerikaiak megígérték, hogy egymillió dollárt kap, és kisegítik a tengerentúlra. 1946-ban Német­országon át valóban az USA-ba menekült, de a pénzből egy centet sem látott. Ennek ellenére vagyonos ember lett, ruhatisztító hálózatot épített ki.

Szovjetunióbeli múltjáról évtizedeken át hallgatni kény­szerült, nemrégiben azonban angolul megírta memoárját A Kreml hátsó szobájában címmel. Ezt most fordítják német­re, sőt, a könyvből film is készül.