Szovjet umbulda volt a hatnapos háború?

Írta: Szombat - Rovat: Archívum

2007. június 10. Izraelben több történészi munka is napvilágot látott a hatnapos háború 40. évfordulójára. Az Isabella Ginor és Gideon Remez férj-feleség szerzőpáros könyvében nem állít kevesebbet, mint hogy a szovjetek álltak a háború mögött, ők tervezték a hadműveleteket, céljuk Izrael dimónai nukleáris létesítményének megsemmisítése volt. Az egyik szerzőt, a 41 éve él Izraelben élő Isabelle Ginort a Jeruzsálemi Héber Egyetem kutatóját, kutatásaik eredményéről és forrásairól. kérdeztük

hvg.hu: Hogyan jutottak arra a következtetésre, hogy végeredményben a szovjetek diktáltak az arab országok egyesített haderejének 1967-ben?

  Hatnapos háború  
     

Isabelle Ginor: Teljesen véletlenül kezdődött a kutatás egy visszaemlékezésbe botlottunk, amelyben Juríj Kripunkov, egykori szovjet tengerésztiszt, elmondta, parancsot kapott 1967 junius 5.-én, állítson össze egy 30 fős „önkéntes” egységet, amely majd Haifában száll partra. Összesen mintegy 1000 szovjet tengerészt készítettek fel a partraszállásra. Akkoriban Haifán volt az izraeli haditengerészet fő bázisa és főparancsnoksága. Először azt hittük, hogy fantáziájának játéka az egész, de később több anyagot találtunk, amely alátámasztotta, a szovjetek aktívan részt akartak venni a harcokban. Még a válság kirobbanása előtt, május 13-án a szovjetek 10 tengeralattjárót, köztük 4 atom-tengeralattjárót irányítottak az izraeli partokhoz. Kidolgozott terveik voltak az izraeli olajfinomítók, olajtárolók megsemmisítésére. A talált dokumentumok szerint parancsot kaptak arra is, hogy amennyiben az izraelieknek mégis van már atombombájuk, és azt bevetik, nukleáris rakétákkal szórják meg Izraelt.

Mi volt a szovjetek problémája Izraellel?

Meg akarták akadályozni, hogy Izrael atomhatalom legyen. Az izraeli kommunista párt akkori vezetője, Moshe Szné, aki mellesleg a jelenlegi honvédelmi miniszterhelyettes, Efrajim Szné édesapja, 1965 decemberében elárulta az izraeli szovjet nagykövetnek, hogy Izrael saját atombombát akar gyártani. Brezsnyevék komolyan vették az értesülést, megbizonyosodtak az információ hitelességéről, és a támadás előkészítése mellett döntöttek.

Hogyan bizonyosodtak erről meg, hiszen akkoriban ez volt Izrael legjobban őrzött katonai titka…

Alexander Vibromov szovjet tábornok 1993-as visszaemlékezéséből tudjuk, hogy a szovjet hadügyminiszter személyes utasítására, 67 májusában két MIG 25-ös gépet küldtek a dimónai atomerőmű fölé. A gépek egyiptomi területről indultak, egyiptomi felségjelzéssel látták el őket, és a benne ülő szovjet pilóták egyiptomi egyenruhában voltak. Akkoriban a MIG 25 volt a legtitkosabb, legújabb szovjet gép, nyugaton még nem is tudtak róla, az izraeli berepülést egy prototípussal végezték. Az orosz tesztpilótákat képző iskola honlapján az iskola létrehozásának 35. évfordulójára dicsőségtáblát tettek fel, amelyen szerepel, hogy Alexander Bezsevec 1967-ben különleges hőstettet hajtott végre, amikor MIG 25-ös gépével Izrael fölé repült.

Izrael tudott az akcióról?

Bizonyítékaink vannak, hogy az izraeli légierő tudott a Dimóna feletti kémrepülésről, csak azt nem tudták, miféle gépek vettek benne részt. Az izraeli dokumentumokból tudjuk, hogy pánikba estek a berepülések miatt, mert nem ismervén a MIG 25-öst, nem tudták, hogy ezek gépek hogyan tudtak olyan magasan és olyan gyorsan szállni. A háború gyors kirobbanásában is fontos szerepet játszhatott ez a kémrepülés.

Miféle források támasztják alá elméletüket?

Főként egykori szovjet veteránok visszaemlékezései, amelyek fehérorosz, orosz, ukrán újságokban, archívumokban, honlapokon találhatók. Számos dokumentum is a rendelkezésünkre állt, így Brezsnyev június 20.-i titkos beszéde vezető propagandisták előtt. Ebben elmondja, miként vették rá izraeli csapatösszevonásokról szóló dezinformációval Egyiptomot és Szíriát a háborús készülődésre. A dokumentumokból az is kiderül, a szovjetek pontosan tudták, június 5-én tör ki a háború, készen álltak erre a dátumra, bár máig nem világos, hogy hírszerzésük honnan juthatott ehhez az információhoz.

Hogyan képzelték a szovjetek a közbelépést?

Valószínűleg az ukrán és örmény tagköztársaságokból felszálló repülőgépeknek kellett volna szétlőniük Dimónát. Az egyik repülőtiszt elmondta, hogy a kézhez kapott térképeken pontosan megjelölték a célpontot, felkészítették őket a feladatra, megtanulták a koordinátákat. A háborúban később az izraeli csapatok e térképek pontos mását zsákmányolták az egyiptomi csapatoktól.

De miért kellett ehhez az arab országok asszisztálása?

Az akkori technológia mellett a bombázógépek Ukrajnából és Örményországból leszállás nélkül nem tudtak volna visszatérni bázisaikra. Ezért volt szükség az egyiptomi és a többi arab szövetségesre. Amerikában megtalált dokumentumok szerint az Örményországból induló szovjet gépek számára átrepülési engedélyt kértek Törökországtól, de az megtagadta az engedélyt. Ha tovább tart a háború, a szovjet gépek egyiptomi felségjelzéssel, Egyiptom felől repültek Izrael fölé.

Mi volt Brezsnev célja, Izrael megsemmisítése, vagy csak annak megakadályozása, hogy atomhatalom legyen?

A szovjetek szerették volna Izraelt visszakényszeríteni az ENSZ által kijelölt 1948-as határokhoz, az egy palesztin és egy zsidó állam koncepciónak megfelelően. Nem lehet tudni, és már nem is fog soha kiderülni, hogy készek lettek volna-e az arab államok óhajának eleget tenni, és megszüntetni Izrael állami létét, ha az egyesült arab haderő nyeri meg a háborút. Szerencsére máskép történt: 1967 június 5-én reggel az izraeli vadászbombázók megelőző csapást mértek Egyiptomra, még a földön elpusztították a teljes egyiptomi légierőt, majd a háború 6 napja alatt legyőzték Egyiptom, Jordánia, Sziria, Irak, Szaud-Arábia, Kuvait és Algéria egyesített hadseregét.

(A könyv angol cime: Foxbats over Dimona: The Soviets’ Nuclear Gamble in the Six-Day War, Yale University Press).

Shiri Zsuzsa/Jeruzsálem

(Forrás: www.hvg.hu)

Izrael léte volt a tét
Az 1967-es háború egyik legismertebb történésze, Dr. Michael Oren szerint tévedés hibásnak vagy pirruszi győzelemnek nevezni a 67-es izraeli sikert, jóllehet az elfoglalt területek miatt rengeteg baja volt és van Izraelnek. Oren az arab orszá-gokban talált dokumentumok alapján bizton állítja, hogy az arab szövetségesek Izrael elpusztítására törekedtek. Ha  más haszna nem is volt a háborúnak, ezt sikerült meg-akadályozni.
Oren szembeszáll azzal a mítosszal, hogy Izrael háború nélkül is kijuthatott volna a 67-es válságból. Szerinte az ország létét fenyegető közvetlen veszélyre csakis a katonai győzelem adhatott választ. Izrael a történész szerint nem állt készen a harcra 67-ben, pánik uralkodott a vezetők körében, nem is álmodtak arról hogy az ország megnégysze-rezze területét.
A hatnapos háborút követően Izrael a térség szuperhatalmává lett, s megváltozott stratégiai kapcsolata az Egyesült Államokkal. Amerika azonnal felismerte a geopolitikai erőviszonyok megváltozását. Izraelnek az új minőségű szövetségi kapcsolattal a háttérben nem kellett nemzetközi nyomásra azonnal feladnia az elfog-lalt területeket, szemben az 56-os válság nyomán kialakult helyzettel.

[popup][/popup]