Szólásszabadság és gyűlöletbeszéd

Szegő Péter / 2007. október

A gyűlöletbeszéd magyarországi jogi szankcionálása időről-időre napirendre kerül, majd a tervezett jogszabály-módosítás alkotmányos akadályba ütközik, és minden marad a régiben. Ennek köszönhetően ma Magyarország élen jár a szólásszabadság tekintetében Európában: különösebb félelem nélkül lehet zsidózni, cigányozni és buzizni.

	Képünk illusztráció

Az Alkotmánybíróság (AB) 1992. évi 30. határozata – az AB mindmáig egyik legismertebb, legtöbbet idézett döntéséről van szó – megsemmisítette a Büntető Törvénykönyv (BTK) 269. §-ának 2. bekezdését, ugyanakkor elutasította az 1. bekezdés megsemmisítését. Az összesen két bekezdésből álló 269. § a következő volt:

1.) Aki nagy nyilvánosság előtt,
a., a magyar nemzet vagy valamely nemzetiség,
b., valamely nép, felekezet vagy faj, továbbá a lakosság egyes csoportjai ellen gyűlöletre uszít, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

2.) Aki nagy nyilvánosság előtt a magyar nemzetet, valamely nemzetiséget, népet, felekezetet vagy fajt sértő vagy lealacsonyító kifejezést használ, vagy más ilyen cselekményt követ el, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel, javító-nevelő munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő.

Az 1996. évi XVII. törvény módosította a BTK 269. §-át: a b, pont a következő félmondattal egészült ki: „illetve gyűlölet keltésére alkalmas egyéb cselekményt követ el”. Ezt a módosítást azonban az AB 1999. évi 12. határozata megsemmisítette. A megsemmisítés indoklásában a magas testület többek közt az Alkotmány 61. §-ának 1.) bekezdésére hivatkozott, mely szerint „a Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításra […].”Az Alkotmánybíróság tehát 1999-ben megerősítette hét évvel korábbi határozatát, vagyis azt, hogy a büntethetőség alkotmányos korlátját a gyűlöletre uszításban és nem általában a gyűlölet keltésében határozza meg. Ez magyarra lefordítva azt jelenti, hogy a „Mocskos zsidó!”-féle szitkozódás törvényes, a szólásszabadság keretein belül maradó mondat, az „Öld meg a mocskos zsidót!”-féle uszítás viszont nem.

Ifjabb Hegedűs Lóránt református lelkész, az akkor még parlamenti párt Magyar Igazság és Élet Pártjának országgyűlési képviselője 2001 szeptember elején pártjának XVI. kerületi szervezeti lapjában, az Ébresztőben Keresztyén magyar állam címmel jelentetett meg figyelemreméltó dolgozatot. Hegedűs a tatár, török pusztításról, a Habsburg uralomról írt, majd így folytatta: „de még ezt is kivédte volna a keresztyén magyar állam, ha nem jön a kiegyezéses önfeladás következtében a galíciai jöttmentek hada, kik megtestesült óemberként rágták és rágják szét a romjaiban, a hősök csontjain mégis, csak azért is, mindig, újra meg újra feltámadásra képes hont. Hát halld meg magyar az ezredik keresztyén állami év ezer év ősi jussán és jogfolytonosságán alapuló, egyetlen életre vezető üzenetét: Rekeszd ki őket! Mert ha te nem teszed meg, ők teszik meg veled!”

A Hegedűs írását gyűlöletkeltőnek és uszítónak találó Fővárosi Bíróság 2002 decemberében közösség elleni izgatásért másfél év felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte az akkor már csak volt országgyűlési képviselőt. A Fővárosi Ítélőtábla 2003 novemberi jogerős ítélete azonban fölmentette Hegedűst. Az akkori indoklás szerint a szólásszabadság büntetőjogi korlátozására csak a legvégső esetben, akkor van szükség, ha a köznyugalmat, a társadalmi rendet, békét konkrétan, közvetlenül fenyegető megnyilvánulásokról van szó. „Kétségtelen, hogy a magyarországi zsidóság Galíciából származó részére sértő, lealacsonyító lehet a vádbeli cikk, de bűncselekményt nem valósít meg” – fogalmazott a bíró. „A bűncselekmény megállapításához az szükséges, hogy tevékeny gyűlöletre, erőszakos cselekményre való felhívás, konkrét jogok közvetlen fenyegetése valósuljon meg, a cikk esetében azonban erről nincs szó” – tette hozzá.

	Magyar Gárda avatása a Várban

A fölmentő ítélet előtt alig négy héttel, 2003. október 11-én jelent meg a Népszabadságban az a nagyívű írás, amit a Magyar Köztársaság alapító atyáinak legjelentősebbjei közül kettő, Kis János és Sólyom László jegyzett. A szerzők szerint „Mindenkinek joga van hozzá, hogy megkísérelje személyes állásfoglalásával alakítani a közfelfogást. Annak is joga van ehhez, aki megvetésre méltó, előítéletes nézeteket kíván népszerűsíteni. Mindaddig, amíg nézeteinek terjesztése nem jelent nyilvánvaló és közvetlen veszélyt mások személyiségi jogaira, biztonságára, szabadságára, testi épségére vagy tulajdonára nézve, politikai harcban kell legyőzni őt, nem pedig a szóláshoz való jogától kell megfosztani. […] A jogos érzékenységek köre végtelen, de nem helyes minden sérelmes vélemény mellé rendőrt állítani.” Kis János, a magyarországi szabadelvűek ikonja a fölmentő ítélet után is úgy nyilatkozott: „Nem gondolnám, hogy […] Hegedűst […] perbe kellett volna fogni.” Más volt a véleménye annak a többtucat értelmiséginek – többek közt lapunk szerkesztőjének, Gadó Jánosnak –, aki az ítéletet követő napokban nyilatkozatban tiltakozott a Fővárosi Ítélőtábla ítélete ellen.

2002 áprilisában az ugyanezzel az esettel kapcsolatos polgári perben a Pesti Központi Kerületi Bíróság elutasította Székely Gábor Hegedűs elleni keresetét. Székely hangsúlyozottan zsidóként perelte be Hegedűst. Az ítélet indoklásából kiderült: Magyarországon nincs mód arra, hogy valaki polgári perben elégtételt kérjen az olyan sérelemért, amely őt valamely közösség tagjaként – a közösség megsértése miatt – érte. (Ezen a helyzeten kíván változtatni Lomnici Zoltán legfelsőbb bírósági elnök és a Mazsihisz közös törvényjavaslata, lásd a Lomnici Zoltánnal készült keretes interjúnkat.) Az elutasítást utóbb a Fővárosi Bíróság jogerősen helybenhagyta.

Hegedűs fölmentése nem maradt politikai következmények nélkül. Az Országgyűlés alig egy hónappal később, 2003. december 8-án módosította a BTK már említett 269. §-át. A Bárándy Péter akkori igazságügy-miniszter által jegyzett törvényjavaslat lényegében az AB 1992. évi 30. határozata előtti állapothoz kívánt visszatérni. A törvényjavaslat nagyon szűken, 184-180 arányban ment át. A mérleg nyelvét jelentő húszfős SZDSZ-frakció tagjai közül tizennyolcan szavaztak, tízen igennel, nyolcan nemmel – bár korábban a kisebbik kormánypárt elvi okokból ellenezte a törvénymódosítást. Mádl Ferenc köztársasági elnök azonban nem írta alá a törvényjavaslatot, hanem előzetes normakontrollra az Alkotmánybíróság elé terjesztette. Az AB 2004. évi 18. határozatában – mint az várható volt – alkotmányellenesnek ítélte a törvényjavaslatot. A testület indoklása szerint a közösség elleni izgatásra vonatkozó módosítás oly mértékben kitágítaná a büntetendővé nyilvánított magatartások körét, hogy az Alkotmány sérelmét eredményezné: a BTK 269. §-ának ilyetén történő módosítása és annak új, a becsmérlésről szóló része szükségtelenül és aránytalanul korlátozná a szabad véleménynyilvánítás alkotmányos jogát.

2004 januárjában nagy visszhangot váltott ki a Pesti Központi Kerületi Bíróság (PKKB) ítélete. A PKKB első fokon rágalmazásért tíz hónap letöltendő fogházbüntetésre ítélte Bencsik Andrást, a Magyar Demokrata főszerkesztőjét. A lap 2001 novemberében azt állította: nem kis részben Mécs Imre – a per idején SZDSZ-es, jelenleg MSZP-s képviselő – vallomásának köszönhetően akasztottak fel négy embert az 1956 utáni megtorlások során. Bencsik tehát nem valamilyen – akár rasszista, homofób, a többség számára ellenszenves, stb. – véleményt fogalmazott meg, hanem tényt állított. A bíróság a büntetőeljárás során áttanulmányozta a Mécs 1957-es letartóztatása után keletkezett periratokat, és megállapította: az akkori eljárásban éppen utoljára tartóztatták le Mécset, akinek vallomásában vádlott-társaiéhoz képest nem volt újdonság, vagyis annak semmiféle hatása nem volt a későbbi ítéletekre. A bíróság az ítélet meghozatalánál különösen súlyosan szankcionálta azt a tényt, hogy valakit a nyilvánosság előtt azzal vádoltak meg: vallomásával mások halálát okozta.

Fél évvel később a másodfokon eljáró Pest Megyei Bíróság a tíz hónap letöltendő fogházbüntetést két évre fölfüggesztette.

Azok, akik a BTK 269. §-át úgy módosítanák, hogy az, aki a nemzeti, etnikai, faji vagy vallási hovatartozás alapján valamely személy vagy a személyek egy csoportja alsóbb- vagy felsőbbrendűségét állítja, büntethető legyen – márpedig a 2003 decemberi, utóbb az AB-n elvérzett törvénymódosítási kísérletben ez is benne volt –, érvelésükben gyakran érvelnek a futballhuliganizmussal. Főleg, de nem kizárólag az MTK futballmeccsein az ellenfél, elsősorban a Ferencváros szurkolóinak jelentős hányada részéről felhangzó rigmusokra – például „Indul a vonat/Auschwitzba indul a vonat” –, vagy a különböző önkényuralmi jelképekre erőteljesen hajazó ábrákkal díszített zászlókra hivatkoznak. A Kis-Sólyom páros már idézett írása szerint viszont „amikor a futballstadionban az erőszak nem csupán közvetlenül fenyeget, hanem elszabadulva tombol, miközben az egyik szurkolótábor antiszemita rigmusokkal lelkesíti magát és gyalázza az ellentábort, amelyet a zsidókkal azonosít, nem szabad a garázdaság megállapítása mögé bújni. Ezekben az esetekben nem a törvény hiányzik, hanem az eltökéltség a törvény alkalmazására. Ezt pedig semmiféle jogszabály-módosítás nem fogja pótolni.”

Idén áprilisban hat MSZP-s képviselő – köztük Bárándy Gergely, a már említett egykori igazságügy-miniszter fia és Suchman Tamás, aki akkor még Mazsihisz-alelnök volt – nyújtott be törvénymódosító javaslatot. A Hatok elképzelése szerint a BTK a következőkkel egészülne ki:

1.) Aki nagy nyilvánosság előtt a magyar nemzettel, vagy a lakosság egyes csoportjaival, így különösen nemzeti, etnikai, faji, vallási csoporttal kapcsolatban olyan kifejezést használ vagy híresztel, amely alkalmas arra, hogy a csoport tagjainak becsületét csorbítsa, avagy emberi méltóságát megsértse, vétséget követ el és két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

2.) Az 1.) bekezdés szerint büntetendő, aki nagy nyilvánosság előtt olyan – különösen önkényuralmi rendszerre vagy eszmére emlékeztető vagy utaló – testmozdulatot tesz, amely alkalmas a magyar nemzet, vagy lakosság egyes csoportjai, így különösen nemzeti, etnikai, faji, vallási csoport tagjai becsületének csorbítására, avagy emberi méltóságának megsértésére.

Vagyis nemcsak a náci karlendítés lenne büntetendő, hanem – amint Bárándy az Indexnek nyilatkozta – az is, ha például valaki odaáll egy templom vagy valamelyik kisebbségi szervezet székháza elé, letolja a nadrágját és a meztelen fenekét mutatja az épület felé.

Június 18-án az Alkotmányügyi, Igazságügyi és Ügyrendi Bizottság a törvénytervezetet általános vitára ajánlotta. Itt tartunk most.

Ha az ismét a mérleg nyelvét jelentő szabaddemokraták megszavazzák a törvényt, akkor az ügynek folytatása következik minden bizonnyal az Alkotmánybíróságon. S nem kell nagy tehetség megjósolni: 1992, 1999, és 2004 után az Alkotmánybíróság ismét nem hagyja a szólásszabadságot csorbítani.

*

Gyurcsány Ferenc miniszterelnök azt kérte Takács Albert igazságügyi és rendészeti minisztertől, hogy a lehető legrövidebb időn belül készítsen jelentést a kormány számára a kirekesztő szellemiségéről, gyalázkodó, antiszemita és uszító hangvételéről elhíresült Kurucinfó internetes kiadvánnyal szembeni jogi fellépés lehetőségeiről.
Az uszító hangvételű tartalom eltávolítására nincs lehetőség a külföldi szerverről működő Kurucinfo hírportál esetében, de jogszabály változtatással elérhető, hogy az ilyen cikkek íróját, szerkesztőjét bíróság elé lehessen állítani Magyarországon, ha innen töltötték fel az anyagot.
Többek között ezt tartalmazza az igazságügyi tárca miniszterelnök számára készített javaslata. Ugyanakkor: „ez sokkal kényesebb dolog, hiszen akarva-akaratlan valamilyen módon a cenzúrára hasonlít, ha az elérhetőséget korlátozzák”. Takács Albert megjegyezte azt is: olyan politikai döntés sem született még, amely a jogalkotónak szabad kezet biztosítana. A szakminiszter felhívta a figyelmet arra is, mivel a szerver külföldi, a magyar állam nem tehet olyan hatósági intézkedéseket, mintha belföldi szerverről lenne szó. Műszaki számítógépes szakemberek szerint a hozzáférés korlátozása technikailag kivitelezhetetlen.
(hvg.hu)

 

*

A gyűlöletbeszéd és a Kurucinfo-jelenség kapcsán a Szombat megszólaltatta Lomnici Zoltánt, a Legfelsőbb Bíróság elnökét és Tölgyessy Péter alkotmányjogászt, politikai elemzőt. A fenti témára reflektáló interjúkat rövidesen itt olvashatják.