Szodoma és hit

Szodoma és hit

Bangkokban vagyunk, a Thanon Khao Szan utca jellegzetes ázsiai káoszában, körülöttünk üzletek, masszázsszalonok, sült polipot árusító kioszkok, autók, motorok, emberek, egymás hegyén-hátán. Megdörzsöljük a szemünket: jól látunk? Egy fekete kalapos ultraortodox férfi közeledik, hosszú pajesza vidáman lengedezik utána. Nehemia Wilhelm rabbi nem illúzió: ő itt teljesíti küldetését, az olcsó szex és a még olcsóbb kábítószer városában.

Hiszen pontosan az utóbbi két csáberő az, ami miatt évente iz­raeli fiatalok tízezrei látogatnak ebbe a délkelet-ázsiai Szodomába. (Ta­valy közel 80 000 izraeli utazott be Thai­földre, vagy utazott át az országon.) Sok utcai árus még a többi fehér embert is héberül szólítja meg, izraelieknek nézve őket. Minden bangkoki pénzváltó ismeri és váltja a sekelt, és sok antikváriumban látni izraeli könyveket Egyes éttermek a helyi menün felül pitát, humuszt és felafelt is kínálnak a hazai ízek után áhítozó turistáknak.

A rabbi esténként végigsétál a Khao Szan úton, és figyel, hall-e héber szót. (Sosem fárad hiába.) Farmernadrágos, hosszú hajú, fülbevalós áldozatait hirte­len támadja le: „Ata jehudi? Maga zsidó? Férfiakat keresek, nincs meg a minjan!”

És csodák csodája, a szükséges tíz férfi általában tíz perc alatt össze is gyű­lik. A Bangkokban élvezkedő fiúk Izrael­ben visszautasítanák egy rabbi tolakodá­sát, de itt, hétezer kilométerre otthonról szívesen követik, még meg is vannak tő­le hatva. Persze vannak kivételek is. Egy kibucból érkezett fiatalember felhábo­rodva utasítja vissza a felkérést: „Éppen azért jöttem el Izraelből, hogy ne talál­kozzak a magához hasonlóakkal!”

A 27 esztendős lubavicsi rabbi a he­lyi izraeliek körében szinte legendává vált. A Chabad zsinagógája a Thanon Khao Szan egyik mellékutcájában áll. Sok fiatal izraeli életében először jár zsinagógában – ez náluk otthon nem volt szokás. A bangkoki Chabad ház egy ötemeletes épület. A zsinagógán kí­vül kóser étterem és könyvtár is van benne. A Chabad a világ minden táján, Moszkvától fokvároson át Buenos Airesig mintegy kétezer hasonló épületet tart fenn. A bejárattal szemben a néhai lubavicsi rebe, Menahem Mendel Schneerson hatalmas arcképe, alatta a Chabad jelszava: „Jósággal siettethe­ted a Messiás eljövetelét!”

Nagy biztonsággal állítható, hogy a Chabad egyik épülete sem áll ilyen való­színűtlen környezetben. De már Izrael­ben is sokan tudják, hogy Bangkokban a legjobb kóser konyhát a Bet Chabadban találják meg. Sokan már érkezésük­kor, a bangkoki repülőtéren megtuda­kolják, merre találják a lubavicsiakat. Tavaly a zsidó újév előestéjén mintegy ezer izraeli vett részt azon az istentiszte­leten és vacsorán, amelyet a Chabad egy nagy bangkoki szállodában szerve­zett. Hanukakor a Bet Chabad előtt nagy menóra világított. Wilhelm rabbi zsina­gógájában izraeliek százai jelentek meg az ünnep minden napján. A rabbi hanu- kai dalokat énekelt, és közben gitáron kísérte saját magát. Az izraeliek pedig azonnal táncra perdültek. – Ha egy zsidó Bangkokba utazik, a világért se mu­lassza el meglátogatni a Bet Chabadot – mondja egy 32 éves izraeli turistanő. A 28 éves Álon már hat éve csavarog Kelet-Ázsiában, de Bangkokba minden év­ben visszatér legalább egyszer – Nehemia rabbit egyszerűen imádja.

Péntek esténként általában 250-en vesznek részt a Chabad vacsoráján, ahol a rabbi is beszédet mond. Őt ere­detileg három hónapra küldte ki Bang­kokba az anyaszervezet, de ennek már jó öt éve. A Bet Chabad négy állandó munkatársa valódi izraeli információs központot alakított ki: elintézik a hazai postát, és tanácsot adnak, hol a legol­csóbb a szállás, az étel. Szükség ese­tén orvost hívnak, és kölcsönt adnak a megszorult izraelieknek. Ha egy izraeli vét a helyi törvények ellen – például marihuánát szív, ami nem ritka errefe­lé, és rajtakapják -, a helyi rendőrség először Wilhelm rabbit keresi meg, mi­előtt az izraeli nagykövetséghez fordul­na. És a nagykövetség örül ennek. Hi­szen a rabbi mindennapos kapcsolat­ban áll a turistákkal, ami egy nagykö­vetségről általában nem mondható el.

Nemegyszer előfordul, hogy fiatal iz­raeliek a túl sok elfogyasztott kábító­szertől félig az eszüket vesztik – ilyen­kor, ha társaik hozzá fordulnak segítsé­gért, Wilhelm rabbi azonnal intézkedik, dönt a kórház vagy a hazaszállítás kö­zött. Mosolyogva mondja: „Ezek a fiata­lok Izraelben nagy ívben kikerülik a lu­bavicsi intézményeket. De itt jóval ba­rátságosabbak, hiszen látják, hogy sen­ki sem dobálja meg kövekkel őket.”

A rabbinak nehéz munkája néha meghozza a gyümölcsét. Egyszer egy iz­raelit megkért, jöjjön el a zsinagógába imádkozni. A teljesen ateista fiatalem­ber csak legyintett. De nemsokára is­mét találkoztak: a rendőrségi fogdá­ban, ahol a fiatal izraelit marihuána él­vezete miatt tartották őrizetben. A rab­bi kihozta a fiatalembert, aki egy év múlva rábeszélésének hatására már egy cfati jesiva tagja volt.

A rabbi persze nem mindenre hajlan­dó: ha egy izraeli arra kéri, adja őt össze egy helyi hölggyel, kereken visszautasít­ja: „Zsidót csak zsidóval adok össze. Nem kívánom befejezni Hitler művét” – mondja. Európai vagy amerikai lányok­kal hajlandó kivételt tenni és áttéríteni őket a kívánt esküvő előtt, de ázsiai lá­nyok szóba sem jöhetnek nála. – Túl na­gyok a kulturális különbségek – magya­rázza. (Az igazság kedvéért tegyük hoz­zá, hogy a Bet Chabad konyháján dolgo­zó thai lányok sokkal jobban ismerik a kasrut szabályait, mint az étteremben vidáman cseverésző izraeliek.)

Wilhelm rabbi fő célja, hogy egy kis Jeruzsálemet varázsoljon Bangkok szí­vébe. Feladata nem könnyű. A szom­széd házban például masszázsszalon működik. A Bet Chabad ortodox mun­katársai nap mint nap arra járnak, de jól tudják, hogy a szalon – és minden hasonló bangkoki műintézmény – szá­mukra tiltott terület. Ám a péntek esti istentiszteletre tartó izraelieket ilyen ti­lalmak nem kötik, és bizony ima he­lyett sokszor valami egészen más lesz az esti programból…

A fiatal lubavicsi rabbit azonban nem könnyű eltántorítani. így fogadkozik: „Addig maradok Bangkokban, amíg jár­nak ide izraeliek.”

A Jerusalem Report nyomán:

Rajki András