Szívem Keletre vágyik

Írta: Jehuda Hálévi - Rovat: Archívum, Irodalom

Szívem Keletre vágyik

Szívem Keletre vágyik, s vagyok messze Nyugaton,

hogy lenne étel ízes, és édes a nyugalom,

miként teljesíthetném esküm s kötelességem,

míg Cion földjén Edom, én magam arab kézen.

Könnyű nekem Spanyolföld minden kincsét elhagynom,

ha a lerombolt Szentély porát szememmel simogathatom.

 

Az Úr az én jussom

Örök rabság – szolgák szolgái ők;

egyedül Isten szolgája szabad.

Mindenki más – jussáért gyötri Őt,

s az Úr enyém. Lelkem Felé halad.

 

Izraelhez a száműzetésbe1

Ó alvó, kinek szíve éberen ég és

dühöng, kelj most fel, indulj. Lényem

fényében emelkedj, s nyargalj tovább!

Csillag érkezett hozzád, s ki mélyben

hever, eljut Szináj tetejére.

Ne hagyd hát örvendeni kevélyen,

kik mondják: Cion sivár, elpusztult, néptelen.

Mert szívem Cioné, s szememmel nézem,

majd megnyilatkozom, s rejtőzöm újra,

megnyugszom, bár tombolok békétlen,

de kiben több a részvét más

bajában, mint bennem gyermekeimében?

 

Szántó T. Gábor fordításai

 

1. Az Örökkévaló szól népéhez

Jehuda Hálévi 1075(?)-ben született Toledóban, s 1141-ben halt meg Jeruzsálemben. Héberül és arabul írta verseit, melyekből talán a legegységesebb korabeli életmű állt össze. Mose Ibn Ezra, a kor egy másik jelentős spanyol-zsidó költője Granadába invitálta az ifjú Hálévit. Később Toledóban VI. Alfonso udvarában orvosként tevékeny­kedett. 1108-ban egy támogatója halála nyomán és a toledói zsidók el­leni keresztény támadást követően feleségével és lányával visszatele­pült az iszlám Cordobába.

A keresztény és a muzulmán világ közötti őrlődése mélyítette el benne a gálut filozófiai jelentését és tudatosította a megváltás útját: a Szentföldre történő visszatérést. Szerelmi költészete, bordalai, gyászé­nekei egyaránt ismertek. Életművéből kiemelkedik a 35 elégiát egybe­foglaló Síré Cion (Cion dalai), és a Síré hágálut (A szétszóratás dalai) a maga 350 – zsinagógái ünnepekre készült – pijjutjával. Filozófiai fő­műve az Érvek és bizonyítékok könyve a megvetett hit védelmében, melyet eredetileg arabul írt, s a Széfer há Kuzari, (A Kazár [király tör­ténetének] könyve), mely párbeszédes vitairat, egy zsidó tudós és a VIII. században zsidó hitre tért kazár király dialógusa. Húsz évig dol­gozott e művén, s közvetlenül szentföldi utazása előtt fejezte be.

A legenda szerint, amikor 1141-ben hosszú útja végén megérkezve, a Szentély romja előtt imádkozott, egy beduin lovas lovával halálra ta­posta.

Címkék:1992-06

[popup][/popup]