Sz’farim*, avagy a sárga irigység

Berlin központjához – Zoo-hoz közel a Joachimstalenstrasse. Állok egy köny­vesbolt kirakata előtt és a keserű irigység mardos.

„Zsidó” könyvesbolt. Jobbnál jobb könyvek villannak elém: történelem, művészet, zene, amit csak akarok. Jó kiadók. Komoly sorozatban nyomják az illatos, szép, kívánatos (!) könyveket, ízelítőül (magyar címmel írom a német nyelvű műveket):

C. H. Beck Verlag, Wolfgang Beck: Zsidók az európai történelemben, Haim-Hillel-Ben Sasson: A zsidó nép története, Hannelore Künzl: Zsidó művészet, Fischer Verlag, Elisabeth Young-Bruehl: Hannah Arendt, Friedrich Hacker: A fasizmus-szindróma (egy aktuális jelenség analízise), Willy Jinderer: Anne Frank (az utolsó két hónap) stb., Bleicher Verlag, Simon Wiesenthal Minden nap egy emléknap, Schalom ben Chorin: Jeruzsálemben élek (esszék) – és esz a sárga irigység, mert Budapesten ilyen nincs – csak egy-­két „Judaica”-hely, ahol az antikváriumi könyvek is elérhetetlenek. Marad a könyvtár (ajánlat: Rabbiképző, no katalógus, no információ, mert senki sem tudja pontosan, hogy milyen köny­veik is vannak).

Hebraisztikai szakkönyvtár, no meg a Széchényi (biléták! sorbanülés! ha­rapós ruhatárosok!).

És marad a vágyakozás egy szép, nagy, világos budapesti könyvesbolt után, ahol sok könyv, naptár, kazetta, meg minden van; addig is… lásd a címet!

 

*könyvek