Szeressük egymást gyerekek…

Figyelemmel kísérem a televízió Krónika című műsorát. Egykori frontkatonák emlékeznek megpróbáltatásaikra. A 2. Magyar Hadsereg a Donnál címmel. Akad köztük, aki elérzékenyül, miközben egy iszonyatosan hideg éjszakáról beszél: a fagy és hó világában a családjuktól elszakított honvédek, fedezékükben pattogó tüzű kályha mellett, forró rumosteával igyekeztek, amennyire lehetőség nyílt rá, kellemessé tenni kényszerű együttlétüket. Meglep, amit mond. Testük felmelegedése után lelküket átjárta egy dal: Szeressük egymást gyerekek, a szív a legszebb kincs, ennél szebb szó, hogy szeretet, a nagyvilágon nincs…

Nem vagyok bizonyos abban, hogy a dal szövegét szabatosan idéztem. Van már vagy hatvan éve, hogy először hallottam szülővárosomban, Komáromban. Nevelőapámnak, Krausz Mór szobafestő segédnek autodidakta zenész volt, a helyi munkásdalárda karmestere kopott harmóniumán fiatal barátja, Seres Rezső nyomkodta esténként a billentyűket, komponálta a szeressük egymást gyerekeket. Sokadik dalát, ott, akkoriban.

Ez még a régi Csehszlovákiában történt. Jómagam tizenéves iskolásgyerekként „felnéztem” a termetre nálam nem nagyobb, rekedten énekelgető, csillogó szemű dalszerzőre. Műveit már „odaát” a Duna túloldalán is jól ismerték, Magyarországon is sláger lett legtöbbje. Nem sejtette a „kis Seres” nálunk így emlegették -, hogy egy évtizeddel később dala könnyeket csal majd a magyar honvédség tisztjeinek és katonáinak szemébe a keleti harctéren, s közben az ő rokonai, gyerekkori pajtásai, a komáromi zsidó fiatalok, rumostea és dalos kedv nélkül, meggyötört, éhező munkaszolgálatosokként kevés kivétellel ott pusztulnak el az ukrajnai hómezőkön.

Vitéz Haynal Alajos ezredes később német vaskeresztes vezérőrnagy öreg földijeim, egykori honvédek tanúsága szerint, amikor útbaindította őket, a távolabb felsorakoztatott munkaszolgálatosokra mutatva, ilyen „szózatot” intézett hozzájuk: „Rátok vár, árkász fiaira, hogy azokat ott jó mély gödrökbe hengergessétek, hogy közülük egy se léphessen többé a szent magyar földre.”

Figyelemmel kísérem a Krónika című műsort. Éljenek békében és jó egészségben a sorozat fél évszázad múltán elérzékenyülő tanúságtevői, akiknek életbenmaradását segítette a zsidó szerző szívmelegítő, vigaszt nyújtó dala, nyugodjanak békében a halálra kínzottak, akiknek „jó mély gödrök” sem jutottak.

(vadász)