Széljegyzetek

Alaptalanul hamis hisztériakeltés?

Józsa Fábián, az MDF harmincöt éves országgyűlési képviselője az Új Magyarország március 12-i számában megjelent Elnöki bélyeg című írásával alapos kioktatásban kívánta részesíteni Göncz Árpádot, a Magyar Köztársaság elnökét. Azt fejtegette, hogy az államfőnek bizonyos kérdé­sekről nem úgy kellene vélekednie, beszélnie és írnia, ahogy vélekedik, beszél és ír, hanem úgy, ahogy ő, Józsa Fábián gondolja. „Tudnia kellene”, „tudnia illenék”, továb­bá „talán nem kellene az ország első emberének emlékeze­tébe idéznem” írja a kecskeméti ifjú honatya, az államfő­nek a nemzeti kisebbségek jogait illető és egyéb kérdések­kel kapcsolatos állásfoglalásaira vonatkozóan.

Nem szorul a köztársaság elnöke a mi védelmünkre e „megleckéztetéssel” szemben. De a képviselő a többi közt ezt is állította: Göncz Árpádnak információi lehetnének ar­ról, hogy a rendszerváltozás hónapjaiban felröppentett vád az antiszemitizmusról alaptalan, hamis hisztériakeltés.

Nem akarunk Józsa Fábián említett írásának túlságosan nagy jelentőséget tulajdonítani, vitatható megállapításaival foglalkozni. Szükségesnek érezzük azonban, hogy állításá­nak, miszerint (az ő szófűzését idézzük) „a felröppent vád… hamis hisztériakeltésnek bizonyult”, ellentmondjunk. Meggyőződésünk, hogy az ország helyzetét tökélete­sen ismerő köztársasági elnöknek csakis arról lehetnek in­formációi, hogy a népi-nemzeti-populista körök antiszemi­ta megnyilvánulásai sajnálatos tények. Ezeket tetten érni és leleplezni az ország hírneve, demokráciája és jól felfogott érdekei védelmében hazafias, emberi kötelesség.

Tárgyilagosabban

Seszták Ágnes, a Pesti Hírlap munkatársa, lapjának március 21-i számában Van-e még lejjebb? című írásában, el­lenzéki álláspontot képviselő kollégáival vitatkozva sok egyéb között ezt írja: Ki, milyen megfontolásból adott, és ad ma is olyan információkat nyugatra, hogy itthon nem­csak erősödik a zsidóellenesség, de pogrom fenyeget, és ro­hamlegények verik az utcán a zsidógyerekeket? Ki kelti ezt a hisztériát? Netán a kormány ásná meg a saját sírját?

Az újságírónő érveinek felsorolása közben úgy érez­zük, kissé elragadtatja magát. Ilyen dolgok, amilyenekre ő hivatkozik, hálistennek valóban nem történnek, nem tör­ténhetnek meg a demokrácia útjára lépett Magyarorszá­gon. De arról sincs tudomásunk, hogy bárki olyan informá­ciókat juttatna nyugatra, amilyenekről ő beszél.

Legyenek az állítok is, a tagadók is tárgyilagosak, mér­téktartók!

v.f.

A kőszegi 2500

Március 24-én kegyelettel emlékeztek meg azokról a zsidó munkaszolgálatosokról, akiket a hosszú kényszermunkában legyengültem az éhezéstől és a kínzásoktól el­gyötörtén hajszoltak 1945 kora tavaszán a városba.

Baricska István alpolgármester történész -, felidézve az akkori eseményeket, elmondta, hogy a gyilkosok üzem­be helyezték azt az épületet, amelyet korábban ugyancsak munkaszolgálatosokkal építtettek, majd gázkamraként hasz­nálták fel. Az ott megölt két és félezer férfit a közeli Guba­hegyen tömegsírba temették. Földi maradványaikat később Budapesten, a Kozma utcai zsidó sírkertben helyezték vég­ső nyugalomra.

v.