Érzelem és üzlet – Elmélkedés a Fotex-Fradi frigy ürügyén
Szántó András
Elmélkedés a Fotex-Fradi frigy ürügyén
A Fradi érzelmi ügy.
Annak is, aki él, hal érte, annak is, aki utálja. Talán még annak is, akit hidegen hagy a sport.
Évekkel ezelőtt Írtam a sportnapilapban egy cikket, „Féltem a Fradit” címmel, ami után azon barátaim, ismerőseim, akik tudják évtizedes MTK-s kötődésemet, megütközve vontak kérdőre. Akkor arról írtam, hogy meggyőződésem szerint „halálos” veszély fenyegeti a zöld-fehér együttest, ha a politika – élén Torgyán Józseffel és hadával – eluralkodik az egyesület életén.
Nem mintha örülnék neki, de az élet engem igazolt.
Most, a Torgyán színre lépésekor tapasztaltnál jobban megosztott az érdeklődő közvélemény a Fotex Fradi-ügylete nyomán.
Pedig – leegyszerűsítve – nem történt sem több, sem kevesebb, mint hogy egy nagytőkés, lehetőséget látva a Fradiban, üzletrészt vásárolt a klubot működtető gazdasági társaságban. Vagyis megmentette a pénzügyi, erkölcsi, jogi ellehetetlenüléstől a klubot.
Aggodalmak és üzlet
Az első reagálások – abból fakadóan, hogy a szóban forgó nagytőkés az MTK tulajdonosa – a Fradi köreiben ismert szélsőséget mutatták fel, az elragadtatástól a nyílt zsidózásig. És persze a végletek között számtalan árnyalattal is találkozhattunk.
Eltűnődtem rajta, vajon mi vehette rá az MTK tulajdonosát – aki köztudomásúlag évek óta saját vagyonából működteti az elmúlás küszöbéről általa visszarángatott klubot, hogy a kezében lévő tőkeerős cégcsoport fejeként az ősriválisba fektessen be.
Nem kellett sokat törnöm a fejemet annak belátásához, hogy a legfőbb motiváló tényező maga az üzlet lehetett. Az eltelt évek alatt bebizonyosodott, hogy az MTK nem tudott bombaüzletté válni. Magyarországon ezzel a lehetőséggel jelenleg egyedül a Fradi kecsegtet.
Labdarúgásunk mai viszonyai között a nemzetközi kupaszereplés valami keveset hozhat a konyhára, de ez önmagában nem sok. Hiába volt a Várszegi-éra utolsó évét leszámítva minden esztendőben nemzetközi kupa szereplője az MTK, a hozam meg sem közelítette azt, amit a Fradi a kilencvenes években a BL-szereplés (Bajnokok Ligája) után kasszírozott.
Komoly bevételi forrás a játékos-kereskedelem, de az a jövőtől fosztja meg a klubot. Maradnának az egyéb területek, amelyekhez a hazai közeg egyelőre alkalmatlan – a Fradit leszámítva.
Ezek szinte kivétel nélkül közönségfüggő dolgok. Elsősorban a bérlet- és jegyeladás komoly tényező a Lajtán túl. Nálunk egy-egy vidéki csapat sikeresebb időszakát leszámítva csak a Fradi számíthat több ezres bázisra, amelyet – ha szalad a csapat szekere – a bérletvásárlásra is rá lehet bírni. Ugyancsak komoly bevételt jelentenek nyugaton a klubhoz kötődő kereskedelmi termékek, (pólók, labdák, kulcstartók stb.) amelyek legyártása csak nagy szériában gazdaságos.
A szereplés színvonala és a tömeges eladhatóság aztán felveri a klub hirdetéshordozói értékét is. Elsősorban a televíziós jogok piacán. Márpedig a nagy pénz itt rejtőzik.
Mindennek betetőzése lehet – mint például a világ leggazdagabb klubjaként emlegetett Manchester United esetében a tőzsdére kerülés.
És az MTK?
Lehet-e mesterségesen gerjeszteni a piaci érdeklődést? Vannak termékek, szolgáltatások, amelyek iránt természetesen lehet – bár ott is költséges.
A foci nem ilyen. Sehol sem. Ugyanis maga a játék kitűnően alkalmas másutt ki nem élhető szociális feszültségek kitombolására, másutt üldözendő, elfojtandó érzelmek kinyilvánítására.
Az MTK-nál maradva változatlanul súlyos gond a nézőszámnak az az apadása, amely független az összes hazai stadionban tapasztalható csökkenéstől. Sokak számára az MTK-drukkerség több egyszerű sportrokonszenvnél, egy adott klub iránti érzelmi elkötelezettségnél – része az önazonosság megnyilvánulásának.
Magyarul: a hazai közvélemény nagy része az MTK-t zsidó klubnak (zsidóklubnak) tekinti, így a kötődés egyfajta zsidó identitás vállalását is feltételezi, nem kellene ennek így lennie, de a kék-fehér klub híveinek egy tekintélyes része belülről sem szeretné ezt a zsidó kötődést lazítani. Pedig ez – bármennyire csúnya is a kifejezés – öngettósítást eredményezhet, ami semmiképpen sem lehet válasz egy más – antiszemita – indíttatású kirekesztésnek.
Ez a bezárkózás csak fokozhatja azok ódzkodását, akik lakhelyük közelsége, megfelelő színvonalú játék esetén a futball szeretete miatt éppen az MTK-t választanák, márpedig ma a „lezsidózás” veszélyének teszi ki magát az, aki emtékásnak vallja magát.
Ebből az ördöginek látszó körből csak rettenetesen nehéz, tudatos és átgondolt marketingmunkával lehetne kitörni. Az elsődleges célcsoport itt a környékbeli gyerekeké, fiataloké lehet, felnőtt drukkerek rokonszenve aligha téríthető el más klubok irányába.
Vannak Európában olyan sportklubok, amelyeknek gyökerei az adott ország zsidóságából erednek, mégis sikerült nem zsidó szurkolók ezreit, tízezreit magukhoz vonzaniuk, ami nem egyszer a szurkolás antiszemita élét is elveszi, vagy legalábbis tompítja.
Mit hoz a jövő?
Nem hiszem, hogy ma Várszegi Gáboron kívül bárki tudja, mit akar tenni az MTK-val és a Fradival.
Nem tudom, mit felelnék a lapokban többször feltett kérdésre: kinek drukkol egy tulajdonos, ha a magánvagyonából, illetve a vállalatbirodalom pénzéből futballozó két csapat egymás ellen játszik. Csak feltételezem, hogy érzelmi kötődése, amelynek szálai a gyerekkorhoz nyúlnak vissza, nem bontható fel egy csapásra, csupán üzleti megfontolásokból. nem hiszek abban a „veszélyben” sem, hogy a két csapat egyesülne. Hasonló fúzió néhány éve az MTK-drukkerek ellenállásán megbukott, amikor lehetőség lett volna üzleti megfontolásból az MTK és az Újpest egyesítésére. Miként akkor, most is az egyik klub megszűnésével járna egy ilyen fúzió, márpedig ez a három klub, az első osztályban szereplő három legrégebbi egyesület, még a 19. században alakultak meg.
A lapokban és az interneten olvasható reagálások tetemes része nemcsak szalonképtelen, de – még politikai párt esetében is – jogi eszközökkel lenne üldözendő.
Persze józan hangok is hallatszottak. Ezek zöme abban egyetértett, hogy a Fradi sokévi hányattatás után nagy lehetőséget kapott.
S ha az MTK a korábbi szinten megmarad a tulajdonos „magánszenvedélye”, a Fradi pedig az ő prosperáló üzlete lesz, mindannyian jól járunk, akik szeretjük a futballt, s nem vagyunk irigyek mások magánemberi vagy kollektív sikereire. Ha közben jelentkeznek másutt más mecénások, üzletemberek, annál jobb. Közülük nyerjen a mindenkori legjobb.
Az ellendrukkerek pedig tehetnek egy szívességet.
Címkék:2001-09