Szálasi a nemzeti emlékhelyen?
Egy történészbizottság átvizsgálja a neveket, a méltatlanokét eltávolítják
Forrás: Népszabadság
2008. február 7. Nagy a valószínűsége annak, hogy a Lukács Ferenc álnéven Szálasi Ferenc is “szerepel” a Rákoskeresztúri Köztemető 298-as parcellájának márványtábláján. A parcella hivatalosan nemzeti emlékhely.
Amint azt érdeklődésünkre Kovács Tamás történész elmondta: a rendőrség politikai osztálya a „nemzetvezető” kivégzése (1946. április 12.) után meghamisította Szálasi nevét és halotti anyakönyvi kivonatát, s a 22. sorba temette „Lukács Ferenc” néven. Adatait manipulálták, kivégzése napját is „elírták”. A holtat – akinek sírja a hungaristák kedvelt találkozóhelye – 23 éves fiatalemberként jelölték. Kovács Tamás szerint ennek az lehetett a célja, hogy a sírhely ne váljon nyilas zarándokhellyé.
A közlés, mely szerint Szálasi Lukács Ferenc néven a 298-as parcellában van eltemetve, meglehetős csodálkozást váltott ki olyan történészek körében is, akik a korszak neves ismerői. Rainer M. János úgy reagált, amikor fölhívtuk, hogy erről még nem is hallott. Aztán hozzátette: az ötvenes években ez bevett gyakorlat volt, Nagy Imréék sírhelyét például sokáig női nevekkel „álcázták”. De az meglepő, mondta Rainer M., , hogy ezt már Szálasi kivégzésének idején is alkalmazták volna. Varga László szintén nóvumnak nevezte a közlést, s azt mondta, még nem látott erre vonatkozó forrást. Egy fiatal történész, Vizi Ákos viszont, aki jó ideje a nyilas terror személyiségeivel foglalkozik, elképzelhetőnek tartja, hogy Kovács közlése igaz. – Sokszor kinn jártam a 298-as parcella kopjafái között – mondta Vizi –, s a Lukács-féle síron a koszorúkon az állt, hogy „nemzetvezető testvérünk emlékére”. Ez jobban föl van díszítve, mint a többi sír.
A 298-as parcella 1992-es helyrehozatalában jeleskedő Bosnyák Imre (az antiszemita újságíró, Bosnyák Zoltán rokona) is tudhatott valamit erről, mert Szálasit a jelek szerint nem felejtette le a márványtábláról (erről a szélsőjobbos honlapok pontos ismeretekkel rendelkeznek, Bácsfi Diána is ide járt Szálasira emlékezni – a szerk). A lapunkban többször bemutatott táblára rávésték a Magyar Köztársaság címerét, s azt a mondatot, hogy „A hazáért haltak vértanúhalált”.
A 298-as parcella emléktáblájáról többször is írtunk az elmúlt hónapokban. Tavaly november 24-én Csapody Tamás cikkében (Felmagasztosult keretlegények) azt tárta föl, hogy három, bori munkaszolgálatosok haláláért felelős kerattag neve is fönn van az emléktáblán. Február 2-án Rab László írásában (Tömeggyilkos vértanúk) azt ismertettük, hogy az 1944-45-ös városmajori gyilkosságokban részt vevő nyilasok közül többen szintén fölkerültek az államilag támogatott emlékhely márványtáblájára.
Szálasi álnéven történő „fölbukkanása” kiteljesítené a nemzeti kegyeleti skandalumot.
A Szabadságharcosok Közalapítvány nemrégiben történészekből álló bizottságot hozott létre annak kiderítésére, kik azok, akiknek neve méltatlanul került a nemzeti emlékhelyek márványtábláira. Erről Boross Péter, a közalapítvány – egyben a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság – elnöke tájékoztatta lapunkat. A bizottság vezetője M. Kiss Sándor, tagjai Szakály Sándor, Rainer M. János, Horváth Miklós és Zinner Tibor. A történészek „táblakorrekciós” munkája a 298-as és az 56-osok emlékhelyének számító 301-es parcella, a Petőfi híd budai hídfőjénél lévő Memento Emlékmű, illetve a kisfogházban lévő emléktáblák neveire terjed ki. – A vizsgálat végén a nem oda való neveket letöröljük – mondta Boross, majd hozzátette. – Sírhely mindenkinek jár, azokat nem bolygatjuk, de a táblákon rendet kell tennünk.
