Sötét sereg

Gadó János / 2007. augusztus A Magyar Nemzet augusztus 14-i száma interjút közölt Vona Gáborral, a Jobbik párt elhíresült vezérével, akinek nevét a Magyar Gárda alapítása nyomán kapták fel a lapok („Hamarosan zászlót bont a Magyar Gárda”). Az írás sajátossága, hogy az újságíró, Pál Gábor nem egyszerűen „alákérdez”, hanem radikalizmusában gyakran verseng kérdezettjével.

	A kép csak illusztráció

„Egymást követik… a félelmet és nácizmust rikoltó tiltakozások”
adja meg mindjárt első kérdésében fokozással és egy jelzővel az alaphangot az újságíró, világosan értésül adva, melyik oldallal rokonszenvezik ebben a vitában.

„A demokráciát nem a Magyar Gárdától félteném, hanem a gyurcsányizmustól…”
válaszol a Jobbik törvénytisztelő vezére. A továbbiakból megtudhatjuk tőle, hogy a gárda bíróságon bejegyzett egyesület, amely a törvények tiszteletben tartásával működik majd, beleértve ebbe a fegyverhasználatra való oktatást is. Utóbbira egyebek közt azért van szükség, mert

„NATO-tagországok támadásától tarthatunk, mégpedig a környező országokból.”

Forma szerint tehát minden demokratikus – ha a fenti mondatban rejlő tömény paranoiától eltekintünk. Ám a beszélgetés valamivel később érdekes fordulatot vesz.

„A jobboldalinak nevezett politika tehetetlensége… közrejátszott a szervezet megalapításában?
adja föl a labdát a riporter, amit Vona ekképp üt le:
„2002 óta nem tud a jobboldal az ország életébe beleszólni… Az ebből fakadó elkeseredettség is benne van a gárda megszületésének okaiban.”

Helyben vagyunk tehát: ha a baloldal demokratikus úton immár öt éve gyakorolja a hatalmat, az olyannyira tűrhetetlen, hogy fegyverforgató gárdát kell ellene alakítani. Ennyit a demokráciáról.

Az interjúból természetesen nem maradhat ki a zsidóság sem. Vona kijelentésére, mely szerint
„a globalizmus korában meg kell védenünk a kultúránkat, a magyar nemzetet”,

a riporter így reagál:
„Kiderült, hogy magán fegyveres, egyenruhás osztagok ma is léteznek az országban, elég csak az In-Kal Securityre vagy a Maccabira gondolni.”

Mivel a (szélső)jobboldali közbeszédben az In-Kal Security valamiféle előretolt izraeli rohamosztagnak minősül, az újságíró utalása nehezen félreérthető: fegyveres, egyenruhás zsidó osztagokat vizionál – nyilván ellenük kell megvédeni a Gárdának az országot. A kérdező hazug módon ilyennek tüntet fel egy politikai ambíciókat nem ápoló őrző-védő kft-t és egy zsidó sportegyesületet, mely utóbbinak semmiféle fegyveres, egyenruhás részlege nincsen. (A Maccabira vonatkozó álhíreket először a Magyar Nemzet 2007. augusztus 9-i számában olvashattunk „Fegyveres zsidó önvédelmi csapat” címmel.)

Riporter:
„A Mazsihisz felfegyverzett alakulatnak nevezte a még létre sem jött Magyar Gárdát, s úgy véli, a radikális erők megkezdték a felkészülést a fegyveres erőszakra, ami veszélyezteti a hazai zsidóság nyugalmát. Mi erről a véleménye?

Vona Gábor:
 „A Mazsihiszt jelenlegi vezetésével nem tartom a magyar zsidóságot reprezentáló egyesületnek. Ha az SZDSZ vagy a Mazshisz megnyilatkozik a jobboldallal kapcsolatos politikai kérdésben, akkor már nagyon jól tudjuk, hogy náciveszélyről fújnak riadót. A Mazsihisz részéről pedig külön kirekesztésnek érzem ezt, hiszen köztudott, hogy egyes tagjait valamiféle kapcsolat fűzi az In-Kal Securityhez, másrészt azt hallottam, hogy a zsidó vallási szervezet vezetőségében több volt munkásőr is dolgozik, akik tehát korábban fegyveres testületben is szolgáltak. Egyébként ki mint él, úgy ítél. Amikor minket ilyen dolgokkal vádolnak, akkor úgy érzem, hogy a saját céljaikat, terveiket projektálják ránk.”

Amikor tehát a Mazsihisz arról beszél, hogy a szélsőjobb fegyveres erőszakra készül, akkor – úgymond – saját céljait vetíti ki. Elérkeztünk az antiszemita szélsőjobb régi toposzához: valójában a zsidók törnek hatalomra, meg kell őket előznünk! A válaszban egyébként vadul kavarognak a zsidókkal kapcsolatos régi és új klisék: SZDSZ és Mazsihisz; „nem létező” náciveszély; zsidó munkásőrök és az In-Kal Security.

Vona végül figyelemre méltó kísérletet tesz, hogy a zsidóság egyik képviselőjét kijátssza a másik ellen. A Mazsihisz ellenében az EMIH vezető rabbijára hivatkozik:

„Köves Slomó rabbi azonban azt nyilatkozta, hogy Magyarországon nyugodtan lehet zsidóként élni. Én nála okosabb nem akarok lenni ebben a kérdésben.”

(Köves Slomó e kijelentését persze még jóval azelőtt tette, hogy a Magyar Gárda alakulásának híre ment volna.) Ez a mondat visszatérés az alig burkolt antiszemita képzetek ködéből a politikai korrektség világába, hiszen az interjúalany hitelt érdemlő forrásként egy rabbira hivatkozik. A politikai korrektség máza különbözteti meg őt az útszéli antiszemitáktól (akiknek minden zsidó egykutya).

A szomszéd országokkal háborút vizionáló, antidemokratikus, zsidó ellenségképben (is) gondolkodó, de a demokratikus látszatra adó politikusnak ismerjük meg Vona Gábort az interjúból. Ez a látszat teszi lehetővé, hogy a jobboldali napilap újságírója maga is azonosuljon ezzel a szemlélettel. És ez utóbbi tény nyomasztóbb, mint a politikailag könnyűsúlyú Jobbik-vezér megnyilatkozásai.