Sok a kóved, kevés a munka

Írta: Archívum - Rovat: Archívum, Hazai dolgaink, Közösség

Beszámoló a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület 1996. márciusi tisztújító közgyűléséről

Az egybegyűlteket Simonyi Péter ügyvezető elnök üdvö­zölte és bemutatta a sokak számára ismeretlen Jankovits Tibor ügyvédet, akit a levezető el­nöki funkció ellátásra kért föl. Személyét a közgyűlés e funkcióban megerő­sítette. Megállapították, hogy a 82 sza­vazati joggal rendelkező tag van jelen, ami kevesebb, mint az Egyesület ezres nagyságrendű tagságának a fele, amely az alapszabály szerint a közgyűlés érvé­nyességéhez szükséges.

Jankovits Tibor ismertette ezután a közgyűlésre váró feladatokat: az elnök­ség beszámolójának elfogadását, a tisztújítást és az alapszabály módosítá­sát. Szükségesnek tartotta javasolni, hogy a majdani hozzászólások időtarta­mát korlátozzák három percben. A köz­gyűlés ezt többségi szavazással elfo­gadta. Egy hozzászóló a határozathoza­talhoz szükséges létszám hiányát kifo­gásolta, mire a levezető elnök közölte: az ilyenkor szokásos formaságon, vagy­is a megjelentek létszámától függetle­nül határozatképes második közgyűlés összehívásán már túl vannak a megje­lentek.

Húszperces ügyrendi vita következett ezután az alapszabály módosításához szükséges egyszerű vagy minősített többségről, valamint a jegyzőkönyv-ve­zető és hitelesítő feladatát végző sze­mélyekről. A megfelelő személyek kije­löltetvén, az ügyvezető elnök nyitotta meg a beszámolók sorát. „A Tórának egy része a Haggada” – kezdte nem egészen pontosan, majd a Pészachi Haggadában szereplő négy fiúról szólt ezután, akik különböző mélységekben ismerik az egyiptomi kivonulás történe­tét: a legkisebb semmit nem tud, az utána következő már annyit ért a törté­netből, hogy megkérdezi: mi micsoda. Nyolc évvel az Egyesület megalakulása után a magyar zsidóság többsége már eljutott arra a szintre, hogy tud kérdez­ni- summázta Simonyi Péter a Mazsike tevékenységének eredményét. Ismer­tette a beérkezett jelentősebb adomá­nyokat, optimistán szólt az Egyesület növekvő politikai presztízséről, javuló anyagi helyzetéről, majd megerősítette, hogy elsősorban a zsidóság középnem­zedékét kell a kulturális tevékenység­gel megcélozni.

Késlekedő jóvátétel, kulturális rendezvények, akut pénzhiány

Korányi László a közéleti politikai tevékenységet ismertette. A zsidóság­gal kapcsolatos ügyekben nem törté­nik döntés az Egyesület véleményének kikérése nélkül – mondotta általános Ságban. A konkrétumokra térve ismer­tette a Mazsike kártérítési tárgyaláso­kon játszott szerepét, röviden össze­foglalva a sokéves ügy eddigi fejlemé­nyeit, egészen a legutóbbi napokig be­zárólag. A magyar zsidó közélet régi hi­ányossága: változatlanul nincs olyan organizáció, amely a különböző szer­vezetek működését koordinálná, pél­dául az antiszemita megnyilvánulások elleni fellépésben. Talán a kártérítés ügyében kialakult együttműködési for­ma ilyen irányban továbbfejleszthető – fejezte ki reményét.

A teljes tagság összetételéről nincs képünk – mondotta a kulturális tevé­kenységről szóló beszámolójában Bo­kor Judit, így nehéz ennek figyelembe vételével összeállítani a kulturális programot, de a törzsközönség, egy ki­alakult baráti társaság a rendezvénye­ken olyan otthonos légkört teremt, amely vonzó lehet másoknak is – érzé­keltette az összejövetelek hangulatát. A szombat esti Társasági Kör program­jai a legnépszerűbbek – folytatta – majd röviden ismertette, hány jeles személyt: tudóst, írót, művészt, köz­életi embert láttak már vendégül. (Né­hány további nevet még be is kiabáltak a jelenlévők, bizonyságául annak, hogy nem elhanyagolható részük épp a szombat esték vendégei közül kerül ki.) A Zsidó Kultúra napja az utóbbi év­ben közepes sikerrel zajlott, az érdek­lődés a program iránt csökken, viszont nagy sikerük van a báloknak – folytat­ta. Egyelőre sajnos igen kevesen kíván­csiak az „Ismerd meg népedet” programra, ahol pedig hozzáértő oktatók vezetik be az érdeklődőket a zsidó ha­gyományba. A vasárnapi összejövete­leken kísérleti jelleggel bevezetett ide­gen nyelvű társalgás iránt nem volt ér­deklődés, ehelyett most zenei progra­mokkal próbálkoznak. Az „Obadja” zenei klub megszűnt és a Keresztény-zsi­dó párbeszéd kör is „szünetel”. Az Egyesület két kiadványa a Szombat és a Hírlevél – jó lenne, ha lenne más is – végezte beszámolóját.

Az 1995-ös év nehezebb volt, mint a 94-es – kezdte a pénzügyi beszámolót Hajósné. dr. Vértes Antónia. Az el­múlt évben 9.5 millió forint kiadással 8 milliós bevétel állt szemben, így a korábban felhalmozott csekély tartalék elfogyott. (Hajósné a fenti összegbe beleszámította a jórészt önállóan gaz­dálkodó Szombat pénzügyi adatait is.) 4.4 millió forint támogatást kapott az Egyesület, ebből 3 milliót az államtól. Jelentősebb bevételi források: hirdeté­sek (1.5 millió), tagdíj (905 ezer), a Szombat eladása (568 ezer). Az állan­dó költségek (a Szombatot is beleért­ve) évi 7 millió forintra rúgnak, az ezen felüli rész fordítható alternatív célokra. 1995-ben 1.6 milliót vitt el az Egyesü­let egyik helyiségének felújítása. Ha ebben az évben nem tudjuk a költségvetést egyensúlyba hozni, nem tudunk majd mihez nyúlni – figyelmeztetett. A számvevőszéki vizsgálat pozitív ered­ménnyel zárult, de ennek ellenére szükség van a gazdálkodás áttekinthe­tőbbé tételére és a mindenkori bete­kintés biztosítására. Ebben a Számvizsgáló Bizottságra várna fontos fel­adat – zárta beszámolóját Hajósné. Szavai után a Számvizsgáló Bizottság elnöke közölte egy mondatban, hogy a bizottság a gazdálkodást rendben lévőnek találta.

Ezután rövid vita következett: tart­son-e beszámolót az Egyesület lapjá­nak, a Szombatnak a főszerkesztője. Ez megszavaztatván, Szántó T. Gábor főszerkesztő szólt. A Szombat a zsidó közélet fontos fórumává vált – kezdte – majd kitért azokra a bírálatokra, me­lyek szerint helytelen a zsidó belügyeket a nagyközönség elé kivinni. E véle­ményt elutasította, nem tagadván, hogy az önkritikus hang és a nyílt bírá­lat a magyarországi zsidó sajtó történe­tében nem volt gyakori. Ezután ismer­tette a főszerkesztői ténykedése idején megjelent fontosabb írásokat, mellék­leteket, a lap néhány neves szerzőjét, a szerkesztőség által szervezett fontosabb eseményeket. Szólt a terjesztés és az állandó szerzők verbuválásának nehézségeiről, végül megemlítette, hogy az Egyesület által az elmúlt évben kölcsönkért egymillió forintot a lap az ígéretek ellenére még mindig nem kap­ta vissza.

Ez utóbbi megjegyzés meglepetést és indulatokat váltott ki. Volt, aki nem értette: valójában ki kit támogat. Má­sok nehezményezték a kölcsön fel- hánytorgatását, hiszen – úgymond – természetes, hogy apa és fia támogat­ják egymást. A lap terjesztési adatait tudakolta egy felszólaló, mire a főszer­kesztő az elnökséghez fordult, kérdez­vén: vajon célszerű-e a piaci adatok nyilvánosságra hozása. A közgyűlés et­től eltekintett. Kartal Zsuzsa (egykor a Szombat munkatársa) a lap és az Egye­sület különválását javasolta indulato­san. A továbbiakban e témára még számos alkalommal visszatértek, de a többség a Szombatot az Egyesület egyik legjelentősebb teljesítménye­ként méltatta, és óvott az indulatos hangnemtől. Ezután még többen hiá­nyolták a türelmet és a megértést az Egyesületben.

Panaszok, kérdések, javaslatok

A beszámolók után hozzászólások következtek.

Virág Teréz, a Kút holocaust-túlélő­ket kezelő szakrendelő vezetője hiá­nyolta, a Kút említését az Egyesület rendezvényein és kiadványaiban – fő­leg a Szombatban. Egyben anyagi tá­mogatást is kért.

Korányi László felolvasta a MAZSIKE egyetlen vidéki tagozata vezetőjének, Feldmájer Péternek (aki egyben a MAZSIHISZ elnöke) levelét. Feldmájer ismertette a negyventagú Bács-Kiskun megyei tagozat tevékenységét, ered­ményeit, majd megemlítette, hogy az 1995-re az előző közgyűlésen ígért tá­mogatást mindmáig nem kapták meg.

Bíró Antal, egyben a Raoul Wallenberg Egyesület tagja, egy antiszemita tevékenységet dokumentáló központ létrehozását javasolta. Hívjunk meg beszélgetésre olyan bírákat, akik újfa­sisztákat mentettek föl – folytatta. Te­kintettel az ilyen eseteknél tanúskodók esetleges megfélemlítésére, azt is föl­vetette, nem védhetné-e őket az Egye­sület oly módon, hogy a tanúk lakcíme helyett a magáét bocsájtja rendelke­zésre a hivatalos iratokon. „Csak ma­gunk védhetjük meg magunkat”– sum­mázta véleményét. Figyelemreméltó hozzászólására senki nem reagált (ami az esetek többségében hasonlókép­pen történt).

Kreiner Miklós oroszlányi tag a Ma­gyar Zsidó Lexikon újrakiadását java­solta és e célra 500 ezer forintos fela­jánlást tett. Ajánlatát taps fogadta, majd az egyik elnökségi tag rövid technikai konzultációt folytatott vele.

Várai Emil több javaslatot is tett: egy kárpátaljai zsidó közösség patronálása; egy budapesti templomkörzet szociográfiájának megírása; egyesületi ösztöndíj alapítása egy Lauder iskolá­ban tanuló tehetséges diák számára, melynek egyhavi részletét (25 ezer fo­rintot) magára vállalta. Kérte továbbá, hogy egy októberi szombat estén az addigra koncepciót kialakító vezetőség három éves programját vitassa meg a tagsággal.

Még mindig a sült galambot várjuk” – mondta Olti Ferenc a tagság passzi­vitását bírálván, és megemlített egy-két – létszámában sokkal kisebb – nyugat-­európai zsidó közösséget, amelyek a budapestinél sokkal több programot szerveznek, sokkal aktívabb közösségi életet élnek.

Pap S. András Fonyódról, az Egye­sület hajdan létezett Chagall-körének felújítását indítványozta, a munkára is konkrét javaslatokat tett, és a szerve­zést is elvállalta. (Azon kevés hozzá­szóló egyike volt ő, aki maga ajánlko­zott valamely munka elvégzésére, és nem általános alanyt használt: meg ké­ne csinálni, el kéne végezni stb.)

Az ügyvezető elnök a hozzászólások­ra adott válaszában csupán a Bálint-házzal való együttműködés nehézsége­ire tért ki és ecsetelte az anyagi prob­lémákat, amelyek nem utolsósorban abból adódnak, hogy a zsidóság nem lévén nemzeti kisebbség, az ilyen cél­ra szánt állami támogatásból nem ré­szesedik.

Elmaradt alapszabály-módosítás, indulatos tisztújítás

Ezután a közgyűlés a beszámolókat elfogadta, majd a Számvizsgáló Bizott­ság jelentését kívánta elfogadtatni a levezető elnök. Gergely István elnök­ségi tag azonban emlékeztetett: miu­tán az előző közgyűlés nem választott ilyen bizottságot, az ilyen néven most föllépőket nem lehet számvizsgáló bi­zottságnak tekinteni. Több hasonló ér­telmű kifogás után Korányi László elis­merte ezek jogosságát, majd közölte, hogy a mulasztás pótlására jelölt ki az elnökség egy bizottságot két hónappal ezelőtt, mert ez is jobb, mint a semmi. Az elnök ezután úgy tette föl a kér­dést: elfogadja-e a közgyűlés a nem szabályosan választott Számvizsgáló Bizottság jelentését. A közgyűlés ezt elfogadta.

Napirend szerint ezután az alapsza­bály-módosítás következett, azonban itt is komoly kifogások hangzottak el, mindenekelőtt az, hogy a módosítá­sok mibenlétéről a tagságot előre nem értesítették. Gergely István, aki a mó­dosításokat előkészítette, röviden vá­zolta, miért vált szükségessé a sok te­kintetben még az 1988-as politikai vi­szonyokat tükröző alapszabály megváltoztatása, majd maga is elismerte, hogy a módosításhoz szükséges mű­helymunka elmaradt. Mint mondta, a közgyűlést előkészítő elnökségi ülés­re, mely a javaslatokat tárgyalta volna, nem kapott meghívást. Mintegy tízper­ces vita következett ezután, melynek végeztével a közgyűlés úgy szavazott, hogy a módosító indítványokat nem tárgyalják.

Az utolsó napirendi pont, a tisztújí­tás kapcsán hágtak legmagasabbra a kedélyek. A hozzászólások és vála­szok, szavazások és szavazatszámlá­lások viszonylag jól követhető rendje itt felborult: az ügyrendi problémák miatti elégedetlenség és a neheztelé­sek egyéb formái kibogozhatatlanul összekeveredtek. Józan hozzászólá­sok, indulatos hangon előadott ügy­rendi javaslatok, kontrák és rekontrák nehezítették a levezető elnök dol­gát, akitől az indulatos hozzászólók időnként átvették az irányítást. Miu­tán a jelölőbizottság elnöke felolvas­ta a 22 nevet tartalmazó jelöltlistát, kiderült, hogy néhányan nem tagjai az Egyesületnek. Volt, akit jelöltek, de lemaradt a listáról. Többen nem voltak jelen (vagy időközben eltávoz­tak), így nem lehetett tudni: vállalják-e a jelöltséget.

Hosszas vita tárgya volt, hogy a zsidó iskolák vezetőit válasszák-e be a veze­tőségbe, s ha igen, akkor mely iskolá­két, ha nem, akkor meghívják-e őket a vezetőség üléseire oktatással kapcso­latos ügyekben. Végül az utóbbi mel­lett született döntés.

Hány tagja legyen az elnökségnek? Mekkora létszám biztosítja a leghaté­konyabb munkát? Hogyan lehet elejét venni a vezetőségen belüli klikkek kia­lakulásának? Kik kit jelölt? A jelölők in­dokolják-e, miért tartották helyesnek jelöltjeiket fölvenni a listára? Érdemes­ e közismert személyeket meghívni az elnökségbe, akik „kóvedet” adnak, de érdemi munka sok elfoglaltságuk miatt nem várható tőlük? Hány szavazat ese­tén tekinthető megválasztottnak egy jelölt? Egyebek közt e kérdésekről folyt az indulatos vita mintegy másfél órán át, miközben három új személy került az elnökségi tagok listájára. (Kö­zülük csak egy volt jelen, ő vállalta a jelöltséget, a másik kettő kiesett.)

Az ügyrendi kérdéseken túljutván, külön megvitatott javaslatra a koráb­ban tisztséget nem viselt jelöltek álltak föl, hogy néhány szót szóljanak ma­gukról és az Egyesülettel kapcsolatos elképzeléseikről. (Az elnökség eddigi tagjai, akik mind szerepeltek a jelölő­listán, nem szóltak.) Kertész Ákos ki­vételével – aki azt ígérte, hogy mint közismert író és publicista, népszerűsí­teni fogja az Egyesületet – a jelöltek in­kább magukról és munkájukról szóltak röviden, programjuk legföljebb annyi volt, hogy „a kultúra területén kíván­nak dolgozni”.

A rövid bemutatkozás után került sor a másfél óráig tartó választási procedú­rára, melynek végeztével 14 személyt választottak be az elnökségbe.

G. J.

A Magyar Zsidó Kulturális Egye­sület 1996. március 24-én meg­választott elnökségének tagjai:

Bokor Judit (48) újságíró;

Cziegler Attila (46) mérnök-közgazdász;

Deák Gábor (47) tanár;

Fenyő Ágnes (50) szerkesztőségi titkár;

Garai Péter (46) közgazdász;

dr. Gergely István (40) mérnök;

Hajósné, dr. Vértes Antónia (48) közgazdász;

dr. Hollós Sándor (46) orvos;

Kertész Ákos (60) író;

Korányi László (41) mérnök

dr. Olti Ferenc (45) mérnök;

Simonyi Péter (46) vállalkozó;

Varga István (46) közgazdász

A Számvizsgáló Bizottság tagjai:

Régner László (45) vállalkozó;

dr. Rózsa Lászlóné építészmérnök;

Schwarcz Sándor (50) vállalkozó.

Címkék:1996-04

[popup][/popup]