Serédi Jusztinián bíboros hercegprímás beszéde 1939. április 15-én, a zsidótörvény tárgyalása alkalmából

(Részletek)

„Előrebocsátom t. Felsőház, hogy a zsidóságnak közéleti, gazdasági és egyéb tereken való arányos vissza­szorítását a nemzet jogos önvédelme okán mindenki szükségesnek tartja, aki velem együtt aggodalommal nézte, hogy a recepciós törvény élet­belépése óta a hazai zsidóság egy része, a többieknek mintegy hallga­tag belegyezésével, a katolikusok ál­landó tiltakozása ellenére, liberális asszisztenciával, a sajtó útján és ’művészet’ ürügye alatt irodalom­ban, költészetben, színházban, mozi­ban, zenében, festészetben jóformán mindent kétségbevont vagy diszkreditált, ami a keresztény ember előtt szent, így az Istent, a szenteket, a vallást, az egyházat, a házasságot, a családot, a hazát stb., a földmívelésben pedig, valamint az iparban és a kereskedelemben, a pénzügyben, szó­val egész gazdasági életünkben, to­vábbá magán- és közéletünkben iparkodott lerombolni a keresztény erkölcsöket. Hangsúlyozom: a zsidó­ság egy részéről beszéltem …”

„T. Felsőház! Tudom és vallom, hogy azok közül, akiket a törvényjavaslat „zsidó”-nak nevez, sokan megérdemlik, hogy megfelelő visszaszorítás legyen osztályrészük, mert előbb említett túlkapásaikkal sokat vétkeztek a keresztény Magyarország ellen; de azt is tudom, hogy vannak közöttük olyanok is, akik ellen nem volt kifogás és akik ép­pen ezért, az állam törvényei sze­rint például szabályszerű választás útján vagy egyenesen állami kine­vezés útján kerültek abba a pozíció­ba, amelytől most ez a törvényja­vaslat megfosztja őket. Ismétlem, magam is vallom a visszaszorítás szükségességét, de az a nemzet jo­gos önvédelme alapján keresztény módon, igazságosan, vagyis az összes körülmények figyelembevételé­vel, lehetőleg egyéni elbírálás alap­ján történjék…”

„Hangsúlyozni kívánom t. Felső­ház, hogy én itt nem a zsidókat vagy az izraelitákat védelmezem, hanem elsősorban olyan kereszté­nyek, kivált katolikus híveim érde­kében emelek szót, akiknek nem volt részük a zsidók túlkapásaiban …” „Nem terjesztetnének ki a tör­vény korlátozó rendelkezései azokra a zsidókra, akik akkor már keresz­tények voltak, mert más fajú, pél­dául árja stb. keresztényekre, sőt más fajú nem keresztényekre, pél­dául muzulmánokra szintén nem terjednek ki ezek a korlátozások, akár asszimilálódtak a magyarság­hoz, akár nem, azokra nézve pedig, akik a törvény hatálybalépése után veszik majd fel a keresztséget, ki lehetne mondani, hogy azt a 20 esztendős várakozási időt, amelyet a m. kir. kormánytól az 1. §-ban elfo­gadott módosítás a múltra nézve megállapít s amelybe mert töb­bet elérnünk nem lehetett – mint minus malumba beletörődtünk, ne­kik is ki kell tölteniük, akik tehát – ismétlem – a törvény életbelépése után lesznek keresztényekké, azok­nak is ki kellene tölteniük ezt a vá­rakozási időt…”

„Ellenben kiterjesztetnének a tör­vény korlátozó rendelkezései azokra a zsidókra:

a) akik izraeliták maradtak – kivált ha büntetett előéletűek és a magyarsághoz asszimilálódni nem akarnak vagy asszimiláltaknak nem vélelmezhetők, mert ezek indokolat­lanul részesülnének olyan közösség jogaiban, amelybe nem akarnak be­letartozni ;

b) akik mint jog szerint izraeliták vagy megkeresztelkedett zsidók felekezet nélküleikké lettek, mert aki minden vallást megtagad, abban a nemzet nem bízhat, tehát méltán nem részesíti az állampolgárok összes jogaiban;

c) akiknek, akár izraeliták marad­tak, akár megkeresztelkedtek, vala­mely kijelölendő bíróság vagy zsűri megállapítása szerint kimutathatóan részük volt az előbb említett túlka­pásokban …

„Megvallom azonban, hogy a tör­vényjavaslat mostani formájában, sőt még az előbb említett módosítá­sok elfogadása esetén is hiányos volna, mert nem elegendő visszaszo­rítani azokat, akik a keresztény Ma­gyarország ellen bizonyos túlkapá­sokkal vétkeztek, hanem gazdasági, társadalmi és közéletünkben, vala­mint törvényhozásunkban meg kel­lene szüntetni azokat a jelenségeket is, amelyeket a zsidó szellem vitt oda és amelyek miatt a m. kir. kor­mány ezt a törvényjavaslatot szükségesnek tartotta…

Amikor azonban elvi felfogásun­kat a kifejtett okok alapján híveink­re, az igazságosságra és a következetességre, a jelenre és a jövőre való tekintettel hangsúlyozzuk, nem akarunk nehézségeket okozni sem a m. kir. kormánynak, sem a nemzet­nek, sőt a nemzet jogos önvédelme jogán magunk is kívánjuk a zsidók indokolt és jogos visszaszorítását. Amennyiben tehát a törvényjavaslat ezeknek az elveknek megfelelően közérdekből és jogos önvédelemből arányosan visszaszorítja a zsidóság­nak azt a részét, amely azt megér­demelte, a törvényjavaslatot általá­nosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. …”

(Forrás: Keresztény egyházfők felső­házi beszédei a zsidókérdésben. Szerkesz­tette és kiadta dr. Fisch Henrik, kápolnásnyéki kerületi főrabbi. Budapest, 1947.)