Sebezhetőbbek

Leáldozott az amerikai zsidóság aranykora?

Az amerikai zsidóság helyzetének romlása és más egyéb kisebbségek megerősödése az elmúlt évben te­ret engedett a fokozott mértékben jelentkező antiszemita megnyilvánulásoknak. Emellett az egyre terjedő vegyes házasságok is árnyékot vetnek az amerikai zsidóság jelenlegi pozíciójára és jövőjére.

Meglehetősen rossz volt az 1991-es év a zsidók számá­ra Amerikában. Dr. Leonhard Jeffris, a New York-i városi főiskola néger-oktatási, pedagógiai tanszékének vezetője, a zsidókat az amerikai feketék elnyomásával vádolta. A nem-zsidó értelmiségiek feketék és fehérek egyaránt minderre hallgatással válaszoltak. A feketék és a hászidok közti feszültség New York Crown Haits-i negyedé­ben nemegyszer fajul pogrommá, és a fekete fiatalok gya­lázkodó jelszavakat kiabálnak, úgy mint: „Heil Hitler”, „befejezzük, amit Hitler elkezdett”, és „halál a zsidókra”, s a zsidók és nem-zsidók egyaránt késlekednek a táma­dások elitélésében.

Az utóbbi időben néhány olyan filmet vetítenek a mo­zikban, melyek köztük a „Miller utcasarok”, vagy a „Berton Fink”, a negatív zsidó figura sztereotípiáját határozott formában kidomborítják, s úgy tűnik, mindez senkit sem zavar.

Az amerikai elnök első ízben beszél a nagy nyilvános­ság előtt, a televízió képernyőjén az amerikai zsidóságról úgy, mint a politikáját ellenző „hatalmas politikai erőkről” s ezeket a fogalmakat általában a zsidó és Izrael-ellenes körök hangoztatják. A beszéd nyomán a Fehér Házat an­tiszemita telefonhívásokkal és levelekkel árasztották el, melyekben kifejezésre juttatták az elnök politikájának tá­mogatását.

Miért történik mindez? A tények azt bizonyítják, hogy e támadások nem véletlenszerűek, s egyenes következ­ményei az amerikai zsidóság pozíciója rosszabbodásá­nak. Az oly sokat hangoztatott zsidó “erő” ellenére, az amerikai zsidó közösség napjainkban sokkal gyengébb helyzetű, mint húsz évvel ezelőtt, s ez azt eredményezi, hogy a zsidók sokkal sebezhetőbbek.

A legutóbbi ötven évben csökkent a zsidó népesség lélekszáma. Amerikában. 1940-ben még elérte a 6 milliós nagy­ságrendet, ami az összlakosság 3,6 %-át alkotta. Napja­inkban számuk alig 5,7 millió, s ez a lakosság 2,6 %-a. A népesség számbeli fogyatkozását egyrészt a születési arány csökkenése okozza egy családra számítva keve­sebb, mint két gyerek -, és a vegyes házasságok. A máso­dik világháború előtt házasodó zsidók 6 %-a választott nem-zsidó házastársat. 1985-től a házasulandó zsidók összességének több mint a fele nem-zsidó élettárssal lé­pett frigyre. Az utóbbi húsz évben a Szovjetunióból és Iz­raelből érkező zsidó bevándorlók csak nagyon kis mér­tékben változtatták meg ezt a helyzetet.

A vegyes házasságok olyannyira megszokottá váltak, hogy manapság csaknem minden zsidó családban talál­ható nem-zsidó rokon vagy családtag. A múltban e há­zasságokat élesen ellenző zsidó közösség, megbékülve befogadja őket. Bizonyos zsidó körökben a vegyes házas­ságok ellenzése ráadául még anti-liberális és fajvédő ma­gatartásnak is számít, így fordulhat elő, hogy a hitközsé­gek és a zsidó szervezetek élén, valamint a judaisztika egyetemi előadóinak körében napjainkban olyanokkal is találkozhatunk, akik nem zsidókkal kötöttek házasságot, s akik még csak be sem tértek.

S a zsidó népesség fogyatkozásával egy időben, növe­kedett az amerikai lakosság más, pontosabban ázsiai, la­tin-amerikai és mohamedán összetevőjének a száma. A legtöbb amerikai nagyvárosban már most nem-fehér többséget találhatunk. És az amerikai választási rend­szert alapul véve, a zsidók számszerű csökkenése a zsi­dóság politikai szerepének csökkenését is jelenti. Ha ez a ten­dencia tovább erősödik, az amerikai mohamedánok számarányukban felülmúlják a zsidókat, s ennek messze­menő következményei lehetnek Izraelre nézve. A közel­múlt néhány Washingtonban lezajlott történése arról ta­núskodik, hogy ez a folyamat már megkezdődött.

A zsidóság számszerű erejének fogyatkozásával egy i­dőben tovább folytatódik a zsidó azonosságtudat elmo­sódásának folyamata. A felnőtt zsidó összlakosságnak csupán kevesebb, mint a fele tartozik valamelyik zsinagó­ga hitközségéhez, vagy egyes zsidó szervezetekhez. Az­zal együtt, hogy a zsidókat a leginkább emberbaráti cso­portnak tartják Amerikában, mégis közülük 50 %-nál ke­vesebben járulnak hozzá zsidó jótékonysági célokhoz. Vagyis, kevesebb pénzt juttatnak amerikai zsidó jóté­konysági szervezeteknek és izraeli célokra.

Annak ellenére, hogy a második világháború óta a zsi­dó iskolák száma növekedett, a legtöbb zsidó gyerek még mindig nem részesül kielégítő zsidó oktatásban. Az egyetemek kínálta judaisztikai oktatási programok szá­mának növekedésétől függetlenül, a 400.000 amerikai zsidó egyetemista közül csupán egy töredék kisebbség mu­tat érdeklődést e tanulmányok iránt. Sőt, a zsidó egye­temisták nagyobb hányada tanul egy, vagy két évet Nagy-Britanniában, Franciaországban és Olaszország­ban, mint Izraelben.

Az amerikai zsidó fiatalok zsidó hagyományra és tör­ténelemre vonatkozó ismeretein tátongó lyukak kiszol­gáltatják őket a hamis vélemények, a zsidókról, a zsidó­ságról és Izraelről alkotott elferdített torz képek és ha­zugságok befolyásának. S ami mindennél rosszabb, min­dez lehetővé teszi, hogy megragadjanak saját kultúrájuk és hag3^rományaik iránt táplált csekély büszkeségükben. Ezen ismeretek és büszkeség híján nélkülözik azokat az alapokat, melyek segítségével megküzdhetnének az anti­szemitizmussal. Az utóbbi időben az antiszemita táma­dásokra adott zavarodott és félelemmel teli válaszok mindezt megfelelőképpen tükrözik.

A zsidóság jelenlegi helyzete kétségessé teszi annak le­hetőségét, hogy e negatív tendenciák megváltozzanak. A nemrégiben készült elemzések megerősítik ezt a következ­tetést. Lehetséges, hogy az amerikai zsidóság aranykora le­áldozott. Izrael nem túl sokat tud tenni, hogy kihúzza az amerikai zsidóságot jelenlegi helyzetéből. Amire az izraeli politikai élet irányítói képesek, és szükségképpen meg kell tenniük, nem más, minthogy helyesen mérjék fel az ameri­kai zsidó közösség megváltozott állapotát, és hogy ennek megfelelően tervezzék Izrael jövőjét.

Robert Rockaway, Doár* 1992. január 10.

Fordította Ács Gábor

* Az amerikai zsidóság kéthetente megjelenő héber nyelvű lapja.