Saron két éve kómában
Népszava
2008. január 15./Yehuda Lahav (Tel-Aviv) A napokban múlt két éve, hogy Ariel Saron izraeli miniszterelnök hirtelen rosszul lett dél-izraeli farmján. Mire a mintegy száz kilométer távolságban lévő jeruzsálemi kórházba szállították, elvesztette eszméletét – és azóta sem tért magához a kómából.
Ez volt rövid időn belül második agyvérzése; több orvos véleménye szerint az első agyvérzés hibás kezelése volt a második okozója. Már aznap este Ehud Olmertet nevezték ki ügyvezető miniszterelnöknek. Ebben a minőségében vezette a kormányt a rövidesen megtartott választásokig, amelyekből a Saron által alapított Kadima („Előre!”) került ki, mint a legerősebb párt, Olmert levetette az „ügyvezető” jelzőt.
Egyáltalán nem volt könnyű Saron nyomdokaiba lépni. A politikus egyénisége évtizedeken át rányomta bélyegét az izraeli politikára – jó és rossz értelemben is. Ahol megfordult – a hadseregben, pártjában, a politikai vezetésben – mindenütt talált csodálókat és haragos ellenfeleket egyaránt. Őt tekintették a megszállt területeken létesült zsidó települések „atyjának”, de ő volt az, aki kezdeményezte a gázai zsidó települések felszámolását.
Megbetegedése után mindenki mintha elfelejtette volna Saron ellentmondásos tevékenységeit és nézeteit. Csak az ultraortodox fanatikusok mondták, hogy agyvérzése „Isten büntetése” volt vétkeiért. Az élet és halál között lebegő Saront hirtelen dicsfény kezdte övezni – főleg a 2006-os libanoni háború után: „Ha Saron maradt volna a kormány élén, minden másképpen alakult volna” – mondták a jobb- és a baloldalon is. Állapotáról idővel egyre rövidebb és rövidebb, végül csak pár soros tudósítások jelentek meg a sajtóban, ezek is csak nagy ritkán. De a politikai és katonai fejlemények kapcsán máig emlegetik a nevét. A korrupciós botrányokat, amelyekbe belekeveredett, szinte nem is említik – pedig annak idején politikai vetélytársai azt állították, hogy az egész gázai kivonulást csak azért találta ki, hogy elvonja a figyelmet ezektől a botrányoktól. Sőt, még a fiainak is mintha megkegyelmeztek volna állapota miatt. Omrinak, akit vesztegetési ügyek miatt börtönbüntetésre ítéltek, elhalasztották büntetése kitöltését „nehéz családi viszonyai” – vagyis apja állapota – miatt.
Saron fizetését és nyugdíját most is átutalják számlájára – de ez korántsem elég az ápolásával járó költségek fedezésére. A kórházi költségeket az államkasszából fedezik, de senki sem kérdi, hogy „ki állja a cechet” és mennyibe kerül az ápolás, illetve senki nem kéri a hatóságoktól, hogy „határozottan járjanak el az ügyben” – sem kormánypárti, sem ellenzéki, sem baloldali, sem jobboldali, sem zsidó, sem arab képviselők.
