Sámuel úr, ki megöletett
Forrás: Népszabadság
2007. november 21. / Csordás Lajos A Nemzeti Múzeum munkatársai tegnap szállították be Nagykovácsiból Sámuel úr hányatott sorsú sírkövét, melyet háromszázhatvanhat év óta hány-vet ide-oda az idő. Befalaztatás, kibontatás és állandó vándorlás volt a sorsa. Nagykovácsiba is kalandos úton került: a budavári Hilton Szálló építkezését megelőző ásatásról lopták el 1959-ben. S három esztendeje a nagykovácsi Bányász kocsma felújításakor hozta elő a jó szerencse az épület falából.
Nem nagyon tudtak vele mit kezdeni, a héber szöveget nem tudták elolvasni, végül a helyi plébános néhány markos kőművessel bevitette a templomkertbe, hisz régi szokás szerint a templom körül úgyis temető szokott lenni. Meg aztán ott a plébánia falában úgyis vannak már befalazva római kori sírkövek. Letették hát a kertbe az ismeretlen feliratú követ, s nem nagyon törődött vele senki. Írott oldalát az ég felé fordítva várta, hogy jöjjön valaki, aki meg tudná fejteni a titkát.
Rózsa T. Endre, a helyben lakó ismert művészettörténész, rádiós személyében jött el az értő megmentő. Rózsa T. nem csak el tudta olvasni, utánanézett Scheiber Sándor a magyarországi, zsidó feliratos kövekről szóló könyvében is, ahol a tudós szerző megemlékezik egy, a Hilton helyén 1959-ben előkerült török kori sírkőről, melyet azonban nem tudott leírni, mert valakik hamarost ellopták, s mint megjegyzi, egy Budapest környéki településre szállították. Rózsa T. Endre szerint szinte biztos, hogy ez ugyanaz a kő. Most neki jutott az a megtiszteltetés, hogy évszázadok után ő lehetett az első értő olvasója, valamint Schweitzer József nyugalmazott főrabbi közbenjárásával a múzeumba szállítás megszervezője.
Értelmezése szerint a kövön látható hatsoros felirat jelentése a következő: Itt temettetett el a tisztelt R. Sámuel … emléke áldott, és megöletett tevet hónap 12-én a 402. esztendőben a kis időszámítás szerint. Legyen lelke bekötve az élet kötelékébe. A pontozott helyen lévő szót vagy szavakat egyelőre nem tudja értelmezni, ott valami különös kifejezés áll, mondja, melyet egyelőre gyakorlott hebraisták sem értenek pontosan. Ehhez Izraelből kértek segítséget. A dátum viszont a mi időszámításunk szerint 1641. december 15-nek felel meg.
Hogy szegény Sámuel úr miféle gyilkosság áldozata lett, azt sajnos nem tudjuk. Háború vagy ostrom ekkoriban nem zajlott Buda alatt. Sámuel is egyike lehetett a városban békességben élő és tevékenykedő zsidóknak. Tragikus halála után bizonyára őt is a Vízivárosban temették el. Ott volt ugyanis, a mai Hunfalvy és a Batthyány utca között akkoriban a zsidó temető, melyet 1686-ban a győztes keresztény felszabadítók feldúltak, majd köveit az akkor újraépülő házakhoz használták fel. Ezekből aztán pár évszázad múltával tömegével kerültek elő. Egy részük a Táncsics Mihály utcai, középkori zsidó imaház kapualjában látható, több a Dohány utcai zsinagógában, s eddig kettő volt a Nemzeti Múzeumban.
Ilyen épségben persze kevés maradt meg, mert a köveket az építkezések során feldarabolták, méretre igazították. Ez azonban teljesen sértetlen. Még az is jól látható rajta, hogy föld alatti része régi szokás szerint ki volt hegyezve. Írása pedig tisztán kivehető.
A követ a tervek szerint kiállítják a Nemzeti Múzeum lapidáriumában, a kétes feliratrész megfejtése után pedig valamelyik zsidó közösség gondjaira bízzák letétként.
