Sammy Davis zsidósága

 SAMMY DAVIS, aki 64 éves korá­ban halt meg, a harmincas években került először kapcsolatba a zsidók­kal, amikor beleszeretett a New York-i jiddis színházba.

„Ott engem senki sem bántott, senki sem háborgatott” – emléke­zett vissza. – „Nem értettem ugyan egyetlen szót se, de együtt sírtam és nevettem a közönséggel.”

Komoly formában csak 1960-ban kezdte foglalkoztatni a judaizmus, amikor Max Nussbaummal, a holly­woodi Temple Israel főrabbijával (aki Elizabeth Taylort megtérítette) kezdett megismerkedni a vallás ta­naival, és utána előírásos módon át is tért Las Vegasban.

Ez nem volt hirtelen elhatározás. Mint később egy interjúban elma­gyarázta, sok olvasás, lelkiismeret- vizsgálat és egy autószerencsétlen­ség után (ami az egyik szemébe ke­rült): „arra a konklúzióra jutottam, hogy a judaizmus az életben mara­dásom elengedhetetlen feltétele”.

„A zsidó irodalomban erőt és mél­tóságot találtam” – mondotta. – „Tudni akartam, hogyan volt képes egy nép az állandó üldöztetések el­lenére oly sok éven át fennmaradni. Tudni akartam, honnan merítették a lelkierőt, és amikor megtudtam, megtaláltam benne a békességet.”

A cingár, fekete és félszemű ka­baré- és filmszínész áttérése a vic­cek és anekdoták hosszú sorát produkálta, különösen miután feleségül vette May Brittet, a gyönyörű svéd filmcsillagot. A fiatal párt William Kramer eskette össze Davis ottho­nában, Frank Sinatra és más sztá­rok jelenlétében.

Egyesek kínos megjegyzéseket is tettek a „zsidó négerre”, de a leg­több vicc jóindulatú volt. Amikor May Brittet megkérdezték, vajon odahaza a szülei nem ellenezték-e a házasságot, állítólag így válaszolt: Miért ellenezték volna? Svédország­ban nincs antiszemitizmus.

Britt a Temple Israelben tért át, és elmondható, hogy új hitét még komolyabban vette, mint a férje. Ruth Nussbaum, Nussbaum rabbi özvegye emlékszik, hogy együtt járt vele bevásárolni, és együtt készítet­ték elő a Davis-lakásban rendezett hagyományos széderestét. Még az­után is, hogy elvált Davistől, May Britt hetenként háromszor elutazott a mintegy 150 kilométerre levő Temple Israelbe, hogy személyesen felügyeljen a házaspár adoptált fiá­nak, Marknak a bár micvá-leckéire – mesélte Mrs. Nussbaum.

A hetvenes években Sammy Davis ellátogatott Dachauba. Izraelben pe­dig örömére szolgált, hogy oly sok sötét bőrű zsidóval találkozhatott

Amikor a Hegedűs a háztetőn cí­mű musical szenzáció lett, szó volt egy „tiszta fekete” verzió színrehozataláról, és megkérdezték Davist, hajlandó lenne-e vállalni Tevlje, a tejesember szerepét, ő azonban el­utasította az ajánlatot, mondván. „Vannak bizonyos dolgok, amiket respektálni kell, és az az érzésem, hogy egy fekete Tevlje túlmenne a megengedhető határon.”

Idővel aztán abbamaradtak a Da­vis zsidóságával kapcsolatos viccek, miután barátai rájöttek, hogy szívvel-lélekkel hisz a vallásában. Me­sélik, hogy egy ízben szembeszállt Sam Goldwynnal, a zsarnok film­mogullal. Goldwyn ragaszkodott hozzá, hogy a nagy ünnepeken is fil­mezzenek. Davis jóm kippúrkor 24 óra szabadságot kért.

– Oké – egyezett bele végül is Goldwyn. – De ellenőrizni foglak. Remélem, látlak majd a súlban.

(The Jerusalem Post)