Röhrig Géza: józsef

“alkalom az élet valami másra
valamire ami több mint élet
ma vagyok negyven s még mindig nem pedzem 
a világ egyetlenegy történet”

józsef

alkalom az élet valami másra
valamire ami több mint élet
ma vagyok negyven s még mindig nem pedzem 
a világ egyetlenegy történet

	Röhrig Géza

statiszták ülnek a parlamentben
az egyházak élén csupa statiszta
egy rács mögött haldokló terhes lány
lelkét segítség! az Istenre nyitja

s hiába zúg zeng az egyenlősdi
a statiszták uralkodni akarnak
tőlük üres ami velük van teli
skandálásuk egy percre el nem hallgat

vért követel hogy behódolhasson
a statiszta a statisztikában hisz
ha minden 1 történet is volt
százmilliárdá tettük mi már azt itt

a szív anno a szem periszkópján
kémlelt míg nyakig éltem a testben
alig köldökig járok benne ma
kentaur földönkívülivé letten

alig látszom kisatíroz a szél
fáj bárgyú arca a világnak
azt ki lezuhant a ciklonról
már nem vigasztalja vidámpark

statisztává leszel-é Te is?
minden egyetlenegy történet
törd fel könnyem kemény tobozait
mégis mire gondolt Felséged?

hangod fényétől messze meddig bírjuk?
meddig? hangod fényétől ily messze
felhők feldőlt vakondjai égnek
dervistáncban örvénylik a perny

ne álmon át! színről-színre szólj
adj lelket megdermedt lelkemért                                   
józsef miért nem kiált a mélységből?
Isten józsefhez miért nem beszél?

csillagosra nézi fogdossa az eget
bennem üvölt józsef a kútból
ne alázz meg itt ketten vagyunk csupán
emelj föl de ne fentről emelj föl alulról

más bűnébe bűn belehalni
meg kell-e majd bocsássak ha lehet?
mint legyek tisztább a tükrömnél?
ki kell-e innom csak azért mert betelt?

szívem talált sastoll nem száll ő már csak hull
így emeld föl szolgád egy szál skorpióstul
hisz vágyom rád pupillád árnyéka pupillám
vakká válok rögtön ahogy nem nézel rám

ahhoz van csak erőm hogy legyek
ahhoz nincs Uram hogy veled
zsibbadtan fekszem tüzed táncod után epedve
mint eszkimó ha utolsó kutyáját megette