Rögeszmerend

Könyvespolc

(Turczi István: Uram, nevezze meg a segédeit! Maecenas Könyvkiadó, 1993. 177 oldal, 200 Ft)

Ha valaki nem tud szabadulni rögeszméitől, általában reménytelen esetnek szokták mondani. Az emberek többsége nem tud szabadulni a rögeszméktől – úgyszólván az egész világ reménytelen eset.

Más az, ha valakinek úgy vannak rögeszméi, hogy költő. Ráadásul rendet is tud rakni rögeszméiben.

Turczi Istvánnak is vannak rögeszméi. Ilyen rögeszméje, hogy a zsidó kalendárium hónapjai meg tud­nak elevenedni. Tudnak valamit mon­dani, többet a nevüknél. Például a szíván hónap azt mondja: ,,Valamit / tudunk a világról, valami nem is fon­tosat. / Talán jövő is lesz elmondani.”

A hesván hó azt kérdezi meg – villonosan-faludysan: ,,Hol van, ami már nincsen, Hesván úr?”.

Rögeszméi vannak Turczinak, de költő, s ezért rendet tud tartani köztük.

Kimondva-kimondatlan húzza-vonzza valami ahhoz a zsidó áhítathoz, liturgiához, imákhoz és pijjutokhoz – jobban, mint akárhány zsidót. „Áldott vagy örökkévaló Istenünk, / a világ királya, ki megszenteltél minket / törvényeiddel” – mondatja kiszlévvel, hánukká havával.

És ez a – talán vagy bizonyosan? – tudattalan vonzódás mutatkozik, ha csupán jelzésszerűen is, az Annának címzett Téltemetővirágban, az „Annele”-becézésben, abban a hason­latában, amely a Siratófalnak kijáró mindennapi betevő ima előtti mozzana­tot örökíti meg.

És ha a „rögeszmerend” egyik fókuszában az előbb említett vonzalom, másik fókuszában a szexualitás, a nő, a szerelem áll, rögeszmés kitárulkozás sál, hol hűlt lávakeménységgel, hol szelíd, bársonyosan simogató lágyság­gal.

Vajon lehet-e valaminek több fókusza? Mondjuk három? Ha lehet, akkor Turczi „rögeszmerendjének” harmadik fókusza a – mondjuk így – testvérek, közhelyes szóval: a rokonlelkek keresése. Balassi Bálint ke­resése, Csokonaié, Pilinszkyé, Ladik Kataliné vagy – kötetünknek, aminek most mondjuk ki először a címét: Uram, nevezze meg a segédeit! az utolsó darabjában – Vas Istváné.

És talán még több, sokkal több fókusza van ennek a rögeszmerendnek (a kötet alcíme: Százegy vers, tizen­három év; rögeszmerendek). Turczi István – költő. Nem eddig megjelent kötetei okán. Sokkal inkább annak okán, hogy a világból annyi mindent meglát, észlel, de persze erre más is képes. Hanem a költő más szemmel néz, mást is lát, mint a többiek, ráadásul másokkal is láttatni tudja a – mondjuk így, játszva a szóval? – látomásait. A költő nem hétköznapi ember. Igaz, nem is ünnepi. Csak más. Az ő identitása a másság. Az ő hite a rögeszmékre való jog. Amiket azért illik rendezni. És ha ezt a rendet az olvasó netán nem tudná követni, azért ne a költőt hibáztassa.