Rész az egészért

Konrád György: Európa köldökén

A már rég elporladt kartográfus, élve a középkori szimbolika eszköztárának le­hetőségeivel, az európai kontinenst ki­rálynő képében jelenítette meg. Ez a színes térkép, illetve annak reprodukciója most ott díszeleg Konrád könyvének cím­lapján. A koronás fő Hispániát illeti – spa­nyol volt derék térképészünk -, a jogart tartó kéz Dánhont jelzi, Itáliának az or­szágalmát tartó jobb kar jutott, s Hungári­ának (egészen pontosan Buda várának) marad a köldök, Európa köldöke. Annyit mindenki sejt, tapasztal is olykor, hogy a köldök kényes része az emberi organiz­musnak. Kicsiny, de érzékeny. Nos – csavarintva egyet a logikán – Magyarország­gal sincs ez ma másképp, bár a térkép el­készítése idején még természetes határok óvták az ország épségét. Mára azonban…, de hisz ezt végképp mindenki tudja!

Tisztelem Konrád György esszéinek, megnyilatkozásainak tisztaságát, gondo­latainak őszinteségét. Könyvének szinte minden sora arról szól, hogyan lehet va­laki egyszerre európai – közép-európai, magyar, és ami bennünket különösen is érint: zsidó. E térségért és gondolatokért aggódik országhatáron belül vagy kívül; mindegy, hogy Jeruzsálemben vagy Co­lorado Springsben tanyázik. Bevallom, nem egyszer irigylem is egy kissé hitéért; azért a hitért, amely minduntalan rám ka­csint, valahányszor felcsapom e kötetet. Nem mond ennek ellent az, hogy itt-ott Konrád beépít gondolatmenetébe egy- egy „reservatio mentalis”-t. „A magyar zsidóknak akkor helyes itt maradniuk, ha lesz magyar alkotmányos, liberális de­mokrácia. Ha a demokratikus átalakulás­nak, az európai társulásnak nincsen esé­lye, akkor a magyar zsidóknak nincsen esélye itt a Duna-Tisza vidékén. Akkor – a gyermekeink iránti felelősségünket át­érezve – fel kell számolnunk ezt a meg­maradt szórványszigetet. Demokráciák­ban nincsen politikai antiszemitizmus, ha van is népi antiszemitizmus. Hogy alakul a magyar demokrácia?…” (253-254. old.) Ha már szóba került az antiszemitizmus, villantsunk fel egy újabb konrádi gondo­latot: „Az antiszemitizmus ostoba érzü­let, de mégiscsak van valami oka. A be­fogadóknak sem volt könnyű dolga. Nem könnyű szeretni a furcsát. Nem könnyű nem félni tőle.” (197. oldal) A szerző igaz híve a különböző népek, kultúrák békés egymás mellett élésének. Ez az optimális cél. A minimális a tolerancia lenne – te­hetnénk hozzá.

Európaiság, közép-európaiság, ma­gyarság, zsidóság, demokrácia, liberaliz­mus – nem odavetett üres szavak, de sú­lyos, olykor gonddal terhes ideák Konrád számára. Itt és most, egyidejűleg és egy­szerre kellene törekedni a megvalósítás módozatain – sejteti olvasójával.

A kétkedők mondhatnák: ugyan már, merő naivitás minden betűje! Könyve nem más, mint utópisztikus képzelgések gyűjteménye! Igaz, a ma régi-újsütetű je­lenségei, mint intolerancia, sovinizmus és a visszarendeződés rémképei beárnyé­kolják az átalakuló Közép-/Kelet-/Euró­pának nevezett régió mindennapjait, de hessegessük el e szkepszist: „Az álmok­nak megvan az az aggasztó képességük, hogy egyszer csak valósággá váljanak.” (459. old.) Egyébként is, Konrád írásainak keletkezésekor – 1979-89 között – minde­zeket még nem lehetett előre látni, esetleg csak óvatosan sejteni: „Ma is vannak megfigyelők, nemcsak zsidók, itthon és külföldön egyaránt, akik attól tartanak…, hogy itt a kommunizmusnak nem a libe­rális demokrácia az alternatívája, mert annak kevés előzménye van, hanem a na­cionalista rendállam, amelyben a Horthy-korszak szelleme korszerűsödve újjászü­letik.” (246. old.)

Egy három évvel ezelőtt keltezett esszéjében, az 1992-es politikai prognó­zisban olvasható az alábbi gondolat: „Az 1992-es év egy új európai idealizmus mérföldköve lesz. Ez az idealizmus mindenképpen tesz egy körutat a keleti Közép-Európa városaiban. A nyugat-euró­paiak kezdik megérteni, hogy nem be­szélhetnek európai egységről, ha hátat fordítanak Budapestnek, Prágának, Varsónak, Kelet-Berlinnek vagy a jugoszláv fővárosnak…” (352. old.) Az időközben végbement változások újfent átrajzoltat­ják Európa látképét kortárs „térképésze­inkkel”. Jó lenne hinni, hogy még Európa nyugati felén megvalósulóban az egység csodája, térségünk sem süpped vissza a köldöknéző nemzetállami perspektívába.

Schweitzer Gábor