Restancia

Itt most két tanulmánynak kellene állnia. Nem! Valljuk be, nem is itt, hanem korábbi, októberi számunkban. Két kritikai, irodalomtörténeti elemzésnek, melyben számba vétetnek a művek, a vonatkozások, az életrajzi háttér, a sors (mely közös, vagy divergenciáiban is jellegzetes), a ״szellemi hozadék”, a témaválasztás, a stiláris jellemzők. Mert vannak. Mert életművükben szerepet játszik mivoltuk is, hogy kik, s hogy mik, s hogy ezért látószögükbe olyasmi is bekerül, ami a mi olvasatunkban még inkább jelentőséget nyer.

Nagy a restanciánk. Nem csupán azért, mert erőnk, lehetőségeink szűkössége folytán nincs módunk mindent (finomítsunk: időben) megírni, hanem mert fölösleges dolgokra fecséreltünk energiát, nyugalmat, tintát, papírt. S közben a hétköznapok mélyén ott a leülepedett bizonyosság, amiből tudhatnánk magunkról, amiből tudni fognak rólunk. Arcképünk egy-egy lehetséges változata.

Mit szépítsünk, folyamatos a restanciánk. Mert bár ״rövid a nap, a munka nagy, s nem a te dolgod befejezni azt, mégsem vonhatod ki magad a rád eső rész alól” (Pirké Ávot 2:21), mindazonáltal jól esne már a pontosan elvégzett feladat öröme.

Most csak két mű címe. Egy vers: Temető Pannóniában (Kozma utca 6.), s egy regény: A körülmetélés.

Most csak a megkésett, de szívből jövő mondatok. Gergely Ágnes 60, Dalos György 50 éves. Isten éltesse őket!

1. t. g.