Rehabilitálják Szálasi üdvöskéjét?

Írta: (vadász) - Rovat: Archívum, Történelem

Öt fiatalkori fényképével illusztrált egész oldalas interjút közölt a közelmúltban az Új Magyarország M. Szabó Imre tollából az USA-ban élő Szeleczky Zitával. A színésznő művészi pályája kezdetén tehetségével és szépségével nagy népszerűséget szerzett. A háborús években fokozatosan, de különösen az ország hitlerista megszállását és a nyilas hatalomátvételt követően, ama egészen kisszámú pályatársak közé tartozott, akik az előre látható háborús katasztrófa bekövetkezéséig, az országból elhurcolt zsidók kiirtása, az ország romba döntésének idején is a tábori színpadokon, s a rádióban „kitartásra”, a harc végsőkig való folytatására buzdította a katonákat, a front mögötti nyilaskeresztes terrorkülönítményeket. Ő volt az, akit rendszeresen meghívtak a Szálasi jelenlétében megtartott ceremóniákra, és aki meg is jelent azokon.

Aligha akad az országnak hatvan évesnél idősebb vagy ezt megközelítő korú lakója, hacsak nem élt távoli földrészen, aki ne hallotta volna azokban a vészes időkben Szálasi üdvöskéjének hangját, a „halálba kerítő nótát”, melyet a bombák robbanása, az iszonyat és szenvedés, a halálsikolyok áradata sem volt képes elnémítani. A népirtók kegyeit élvező, a szadizmus tombolása közepette sikerétől megmárosodott Szeleczky Zita az összeomláskor a romba döntött országból együtt menekült Sztójay Dömével, Endre Lászlóval,

Jaross Andorral és a többi háborús bűnössel. Ő meg sem állt Argentínáig.

A budapesti napilap most, negyvenhét év múltán jónak látta megszólaltatni, hogy elmondhassa életútjának emlékezetes eseményeit, sorra letagadhassa, hazug rágalomnak minősítve azokat az állításokat, melyek – mint panaszolta – elvágták karrierjét, ráfogtak dolgokat, amikből egy szó sem volt igaz. Soha nem tettem antiszemita kijelentéseket mondta. Az igazságtalan vádaskodás végigkísérte egész életemet. Azt hiszem, a magyar tehetség elnyomása volt a cél … Buenos Airesben is ez történt: megtámadták a producert, aki szerződtetett … Az argentin producerek kérleltek, hogy kérjek bocsánatot a zsidóságtól, mert annyira szeretnének játszatni. Megmondtam nekik, hogy nem tudok bocsánatot kérni, mert NINCS MIÉRT BOCSÁNATOT KÉRNEM, nem tettem semmit ellenük! (A nagybetűs kiemelés az Új Magyarországban is így jelent meg.)

Szeleczky Zita emlékeztette beszélgető partnerét: otthon, távollétében háromévi börtönre ítélték. Hogy mi volt az ok? Talán az – mondta -, hogy a legnépszerűbb művésze

lévén az országnak, felléptem a sebesült katonák számára rendezett kívánsághangversenyeken, látogattam a kórházakat? … Ezt aztán végképpen nem szerette az az elenyésző kis százalék – folytatta –, mely az oroszok jövetelében a felszabadulást várta és vágyta, a nemzettel ellentétben, amely érezte, hogy a vesztett háború a nemzet kiirtását, halálát jelenti.

Ezek hallatán M. Szabó Imre megkérdezte: Nem gondolja, hogy éppen ideje lenne, hogy rehabilitálják? Hiszen ártatlanul ítélték el!Talán igaza van: ideje lenne rehabilitálni – válaszolta Szeleczky, majd megjegyezte, hogy őt a nemzet már rehabilitálta.

Nos, a nyilatkozó „ártatlanságáról” a Magyar Köztársaság bármelyik állampolgára egykönnyen meggyőződhet: elég, ha átlapozza azokat az újságokat, amelyek a háború utolsó évében a hitlerista megszállók jóváhagyásával még megjelenhettek.

A budapesti napilapban közölt, Hollywoodban lefolytatott beszélgetés kapcsán M. Szabó kérdésére, hogy nemrégiben is milyen „sanda inzultus” érte, a „sok méltatlanságot elszenvedett” művésznő elmondta: a Magyar Köztársaság Los Angeles-i főkonzulátusának idei megnyitóján, ahová meghívta őt „a magyar színészetből kikerült új főkonzul, Márton András”, egy ottani orvos „felelősségre vonta a magyar konzulátust”, hogy merték őt meghívni. Az orvos azt állította, hogy tizenhat éves korában hallotta a rádióban az ő antiszemita kijelentéseit, ezért az ottani zsidóság nevében tiltakozott.

Szeleczky Zita az orvos nyilatkozatát az Új Magyarországban „szemenszedett hazugságnak” nyilvánította és hozzátette: Ezt meg is fogom írni az illetőnek.

Az „illető” Pasternák Alfréd, Kalifornia egyik legismertebb és legtekintélyesebb nőgyógyásza, akinek a művésznő országlása idején édesanyját, testvérét és egész rokonságát vagonokba préselték Sátoraljaújhelyen és gázba fojtották Auschwitzban. Természetesen nem vonta felelősségre a főkonzult (hogyan is tehette volna?), csupán bejelentette távozását az ünnepélyről, minthogy nem kívánt egy társaságban lenni Szeleczky Zitával. Erre minden oka megvolt.

A magunk részéről az Új Magyarország rehabilitáló írása után nem titkolt kíváncsisággal és aggodalommal várjuk: valóban sor kerül-e a demokrácia útjára lépett Magyar Köztársaságban a náci-nyilas uralom rosszemlékű, első számú színésznő-kedvencének hivatalos rehabilitálására is. (vadász)

Címkék:1992-09

[popup][/popup]