„Rabul ejtett a munkám”

„Rabul ejtett a munkám”

A pécsi születésű, harmincadik évé­ben járó Kürti Csaba, mint mondja, „diplomahalmozó”. Közgazdász és informatikus mérnöki diplomája megszerzése mellett rajzfilmkészí­téssel is foglalkozott, ám PhD-jét félbeszakítva, állását feladva mégis valami másra tette fel az életét: a bátyjával együtt négy évvel ezelőtt létrehozott zsidó közösségi portál, a Jewish Meeting Point (www.jmpoint.hu) fejlesztésére. Jelenleg a hon­lap fenntartása érdekében alapított JMPoint a Zsidó Közösségért Ala­pítvány kuratóriumának elnöke, és bár két éve a fővárosban él, a pécsi hitközség elöljárója is.

Ön sem virtuális közösségépítés­sel kezdte: évekig a pécsi UJS ve­zetője volt. Nem lehetett könnyű fel­keresni a vidéki zsidó fiatalokat.

– A rendszerváltás előtt nem volt „téma” a zsidóság, egy-két rendez­vényt leszámítva nem volt kapcsola­tom ezzel a világgal. Később úgy éreztük, létezik egy potenciális közös­ség; alapítottunk egy klubot, ami egy évig önállóan működött, majd csatla­koztunk a UJS-hez. A fiatalok felkuta­tása valóban izgalmas volt. Idős hit­községi tagoknál érdeklődtünk, házról házra járva kerestük meg az unokákat. Hol barátságosan, hol elutasítóan fogadtak minket, mondván, nincs szük­ségük új közösségre.

Hány embert sikerült elérni ez­zel a kopogtatós módszerrel?

Nagyjából negyvenet, ami a száz-százhúsz fős pécsi közösséget tekintve nem rossz arány. Akadt néhány Pécs környéki vagy pesti fiatal, aki a város­ban tanult, és leadta a címét a hitköz­ségen, de ez elenyésző volt. A problé­ma inkább az, hogy sokan elköltöztek, sőt, bizonyos nemzedékek szinte telje­sen hiányoznak.

Anyagi, presztízs, elvi okokból csatlakoztak végül a UJS-hez?

Az első évben mi finanszíroztuk a klubot, de a forrásszerzés nem tartozott az erősségeink közé. Ideálisnak tűnt be­kapcsolódni egy nagy múltú, gyakorlott pályázatírókkal dolgozó szervezet mun­kájába, így összejöveteleink meghirde­tése sem kötötte le az időnket. Konfe­renciáinkra, temető-felújítási progra­munkra többen jelentkeztek az ország más részeiből, és a kóserétkezést is biz­tosíthattuk, ami vidéken – főleg, ha az ember húst is akar enni – nem egyszerű. Egyébként a UJS az egyetlen nem cio­nista, országos ifjúsági szervezet. Sem anyagilag, sem jogilag nem kötődik a UJS európai és világszervezetéhez.

És a Mazsihisz? Gondolom, a pécsi közösség fennmaradása fontos a fiatalok számára. Ott van a pécsi UJS-ben a sokat emlegetett után­pótlás?

Természetesen a UJS országos szervezetén keresztül a Mazsihisz se­gített minket anyagilag. A másik kér­désre nincs rálátásom, mivel Pécsett még nem találkoztam olyan emberrel, akinek az volt az ambíciója, hogy a hitközségben fusson be karriert. Vidé­ken ez fokozottan érvényes – túlságo­san szűk közegről van szó.

Nyilván ez a behatároltság hívta életre a JMPointot is.

A vidéki zsidó fiataloknak alig van lehetőségük arra, hogy a saját kö­zösségükben párra találjanak. Társke­resőként indult a dolog, de később sok olyan ember is regisztrálta magát, aki­nek semmi kapcsolata nem volt a zsi­dósággal, egyszerűen csak barátkozni, beszélgetni szeretett volna. Lehetővé tettük, hogy fórumozhassanak, gondo­latot cserélhessenek, levelezhessenek egymással.

Mit lehet tudni a regisztrált fel­használókról? Van adatuk arról, mennyire sikeres a társkereső?

A statisztikák szerint kétharmaduk a huszonöt év fölötti korosztályból ke­rül ki – míg másutt a tizennyolc éven aluliak teszik ki a jelentkezők tíz száza­lékát, addig nálunk ez a szám egy szá­zalék. Ami azt jelzi, hogy inkább azok regisztrálnak, akik komoly kapcsolatot keresnek. Az ötven fölötti generáció is nagy számban képviselteti magát, több mint tizenöt százaléka teljes a közös­ségnek. A vidékiek közel húsz százalé­kát teszik ki a tagságnak, tehát szintén felülreprezentált az országos átlaghoz képest. Eddig úgy harmincöt párról tu­dunk. Ezenkívül tagjaink kilencvenhárom százaléka beszél legalább egy ide­gen nyelvet, és hetven százalékuk felsőfokú végzettséggel rendelkezik – ez egyrészt az országos átlag miatt ér­dekes, másrészt a hagyományos társke­reséssel próbálkozók gyakran panasz­kodtak, hogy alulképzett partnerekkel akarták őket összehozni.

Eltekintve attól, hogy egy ter­jedőben lévő ismerkedési módról van szó, milyen előnyökkel jár az Internet, kifejezetten a zsidó közös­ségépítés tekintetében?

Egy konferencián vagy előadáson nincs alkalom a komolyabb személyes ismerkedésre. Ez tizennyolc fölött még az érdeklődés dacára is egyre ne­hezebbé válik. Ki az, aki soha nem járt még zsidó társaságban, felcsap egy új­ságot, és azt mondja, elmegyek egy Hanuka-bálra? Még ha el is megy, ke­vés az esély arra, hogy megszólítsa valaki. Az internet – anonimitásának köszönhetően – kiváló terep, hogy be­hozzuk ezeket az embereket, és persze csak az első lépés egy élő, valós kö­zösség kiépítésében. Igaz, még a név­telenség sem oldja fel a gátlásokat: volt, aki két év múltán mert hozzá­szólni a fórumhoz. Korábban is azért kardoskodtam, hogy a nagy fesztivá­lok mellett szűk körű programokat is szervezzünk, hiszen egyedül így lehet aktívvá tenni az embereket.

Egyetlen nagyobb szervezet sem próbálta eddig „becsatornázni” a JMPointot?

A Mazsihiszt felkerestük, de nem láttak fantáziát az ötletben, holott mi – talán naivan – azt hittük, hogy letet­tünk valamit az asztalra: ötezer em­bert érünk el, közülük négy-ötszáz naponta felkeresi az oldalt – szándé­kosan nem küldünk körleveleket, hogy maguktól látogassanak el oda. Természetesen sokkal több tagunk le­hetne, ha a regisztrációnál nem kér­nénk egy rövid bemutatkozást, ha nem törődnénk a moderálással vagy az oldal biztonságával.

Külföldi, nem zsidó felhaszná­lók is akadnak? Mennyire határoz­za meg a fórumot a zsidó tematika?

A honlap magyar nyelvű, ennek ellenére van, aki angolul tölti ki, és a külföldiek, hasonlóan a vidékiekhez, nagyon aktívak. Sok nem zsidó is ér­deklődik, mi mindenki iránt nyitottak vagyunk, aki jó szándékkal közeledik – az itt zajló párbeszéd sokban segít­het a pozitív kép kialakításában. A fó­rumot a közösség formálja, a témák egyharmada kapcsolódik a zsidóság­hoz, de ez csak a felszín – az oldal lel­két a privát levelezések, találkozások jelentik. A visszajelzésekből – például A rabbi válaszol rovatunkat vezető Radnóti Zoltántól – tudjuk, hogy so­kan megtalálták az utat a zsidósághoz. Éppen ezért minden nonprofit zsidó szervezet programját ingyen hirdet­jük, illetve mi magunk is tervezünk közös „zsinagógalátogatást”.

Milyen kiaknázatlan lehetősé­gek vannak még, hogyan képzeli e tevékenység finanszírozását?

Jelenleg az ortodoxia biztosít szá­munkra irodahelyiséget, a munkánkat ötven önkéntes segíti, egy-egy izraeli cég, adományozó és a Joint támogat bennünket, de hirdetésszervezésre, reklámra nincs pénzünk. A támogatá­sok ellenére, a fenntartáshoz szüksé­ges munkát és forrásokat többnyire önerőből biztosítjuk. Működtetünk egy zsidó zenei rádiót – www.jewbox.hu – ám a jövőben más szolgálta­tásokkal is előrukkolunk. Évekre ele­gendő, és egyedülálló tervünk van, amelyeket források hiányában eddig nem tudunk megvalósítani. A hasonló külföldi oldalak vagy tagdíjat kémek – jómagam ódzkodom ettől – vagy a megvalósuló esküvő után kérnek na­gyobb összeget. Mi egyelőre egy e- maillel is megelégszünk, hogy tudjuk, érdemes folytatnunk.

Csáki Márton