Rabbik, avatás nélkül
Június 30-án tartotta évzáró ünnepségét az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem (amely az állami akkreditáció óta immár hivatalosan viseli ezt az elnevezést). Az ünnepség keretében vették át diplomájukat az intézmény idén végzett diákjai, köztük két ifjú rabbi: Róna Aser és Rónai Ádám István. Az örömteli pillanatokban senki nem akadt fönn a rabbik felavatásának szokatlan módján: a rabbiavatás ezúttal ugyanis – alighanem először az intézet 123 éves történetében – elmaradt. Különösképp meglepő lehet ez azok számára, akik alig egy éve a Dohány utcai zsinagógában tanúi lehettek két akkor végzett rabbi felavatásának, amely sosem látott fényes külsőségek közepette zajlott. Ma az intézmény, az egész magyar zsidó establishment és a nagyközönség akkor oly nyíltan juttatta kifejezésre afölötti örömét, hogy oly sok esztendei szünet után ismét rabbiavatás tanúi lehetnek, vajon miért mondtak le ezúttal az ilyenkor szokásos rituáléról, amely nemcsak a végzett növendékek, hanem az intézmény dicsőségét is jelenti?
A neológ hagyomány szerinti avatás a két növendék kérésére maradt el. Az elmúlt évek során az ortodoxia felé forduló fiatalemberek számára ugyanis – mint elmondták – a neológ rituálé egyes elemei vállalhatatlanok. Rónai Ádám István szerint már maga a neológ templomba való belépés is aggályos, mert a templom nem a halacha szabályai szerint működik. Ennél is elfogad- hatatlanabb azonban a végzettek számára a neológ rabbiornátus felöltése, mert e XIX. századi protestáns lelkészi viseletre emlékeztető öltözék szerintük az „idegenek ruhája”, amelyet tilt a zsidóság különállására mindig aggályosán ügyelő hagyomány.
A „nem halachikus templom” és az „idegenek ruhája” azonban csak a jéghegy csúcsa, mert az ortodox értékrend szerint a konzervatív (így a magyarországi neológ) vallásgyakorlat a maga egészében elfogadhatatlan. A neológ rabbiképző „nem kóser”, csakúgy, mint az általa kiadott rabbioklevél. Aki azt akarja, hogy az egyre erősödő ortodox világ befogadja és szellemi tekintélyként tisztelje, annak nem ajánlatos a neológiával túl szoros kapcsolatot tartania. Ezért lett a rabbiavatásból diplomaátadás: a diploma a szekuláris jellegű tanulmányok végeztével jár a hallgatóknak, ami az ortodoxia szemében a „tűrt” kategóriába tartozik.
A Rabbiképző és a Hitközség által tanúsított kompromisszumkészség elgondolkodtató, hiszen végzős növendékek ritkán szoktak alma materüknek feltételeket szabni, egyenrangú félként tárgyalva engedményeket kialkudni nagy hagyományú intézményük vezetőitől. A szokatlan helyzetet az magyarázza, hogy jelenleg a Hitközségnek és a Rabbiképzőnek legalább akkora szüksége van a végzett rabbikra, mint utóbbiaknak a rabbidiplomára. Az intézmény átalakulása egyetemmé, új karok és tanszékek megnyitása korántsem teszi másodlagossá az eredeti feladatot, a rabbiképzést. Itt eredményeket felmutatni nem kevésbé szükséges, mint azelőtt. Márpedig az elkövetkező egy-két évben nem várható rabbiavatás, mivel a soron következő növendékek még alsóbb évfolyamokon tanulnak. Rónai Ádám Istvánnak és Róna Asernek viszont az ortodoxia világában nincs szükségük a neológ rabbidiplomára, sőt: az ilyesmi éppenséggel kompromittálhatja őket egy szigorúan vallásos közegben. Számukra pedig ez utóbbi ítélete fontosabb lehet, mert az ortodox világban szerzett tudást és tisztséget a neológja elfogadja, fordítva viszont ez nem igaz. Aki tehát mind a két világban otthon akar lenni, annak inkább az ortodox felfogást kell szem előtt tartania. A mai zsidó világ skálája az ultraortodoxiától a radikális reformzsidóságig csak egy irányban átjárható: a szigorútól a kevésbé szigorú felé.
A szokatlan erőviszonyok mögött a neológia és az ortodoxia nemzetközi erőviszonyai sejlenek föl. Az elmúlt évtized a zsidó világban az ultraortodoxia hallatlan előretörését hozta magával, aminek csupán leglátványosabb, de korántsem egyetlen jele térnyerésük az izraeli politikában. Az ultraortodoxia a világ minden sarkán gyors ütemben építi ki intézményeit. Ennek a folyamatnak élharcosa, de korántsem egyetlen aktora a lubavicsi mozgalom, amelynek küldöttei a világ immár több mint ezer zsidó közösségében vannak jelen (akár néhány száz fős kicsiny hitközségekben is Dél-Amerikában vagy az egykori Szovjetunió távoli vidékein). Ezzel a dinamizmussal nem tud versenyezni a modem világ kényelméhez és jólétéhez szokott konzervatív vagy reformzsidóság. így van ez a mai Magyarországon is, ahol az elmúlt harminc évben szinte egyeduralkodóvá vált, ugyanakkor szellemileg kiüresedett és gépiessé vált neológiának újra „ki kellene találnia önmagát”. A spirituális útkeresőket, a szülők asszimiláns nemzedékével szemben lázadókat gyakran vonzza a magabiztos, dinamikus, kételyt nem ismerő, mindenre kész válasszal rendelkező ortodoxia. Aki ma Magyarországon az „igazi” zsidóságot keresi, az nagyobb valószínűséggel köt ki itt, mint az intézményileg erős, de szellemileg elbizonytalanodott neológiánál. Ráadásul az ortodoxia intézményileg is erősödik: egymással is konkuráló csoportjai igyekeznek kiépíteni hagyományos oktatási rendszerüket, amelyekben szükség lesz majd a hagyományban jártas, magyar anyanyelvű, a hazai viszonyokat jól ismerő tanítókra, vezetőkre. (Amúgy az intézményi erősödés gyakran felülmúlja a létszámbeli gyarapodást: az ortodoxia vonzáskörébe néhány tucat fiatal tartozik a mai Magyarországon.)
Az ortodoxia nemzetközi méretekben növekvő szellemi befolyása és itthon is erősödő intézményrendszere az a háttér tehát, melynek segítségével a két végzős növendék feltételeket szabhat saját intézményének. Mindezt persze nem fogadta fenntartások nélkül a magyar neológia: az öt rabbiból álló vizsgabizottság maga sem járult hozzá a hagyományos szmichá (rabbioklevél) kiadásához, 3:2 arányban leszavazva az erről szóló javaslatot. A nemmel szavazók alighanem sérelmezték, hogy a két növendék, akik hét évig élvezték a Rabbiképző által nyújtott kedvezményeket, most fintorognak a neológ rabbidiplomán. Végül olyan döntés született, hogy amennyiben az ifjú rabbik a jövőben úgy döntenek, mégis átesnek a hagyományos avatáson, akkor megkapják az intézmény hagyományos rabbidiplomáját is.
Schőner Alfréd, az intézmény rektora e fejleményeket a változó zsidó világban többé-kevésbé természetesnek tekinti, hiszen az is új fejlemény, hogy a Rabbiképző tanszékekkel rendelkező egyetemmé alakult. Hogy a két fiatal szigorúbban ragaszkodik a hagyományhoz, azt dicséretesnek vélte, ennek külsődleges megnyilvánulásait pedig másodlagosnak nevezte. Schőner Alfréd – mint elmondta – a neológiát nyitottnak képzeli el, amelybe belefér a szigorú vallásosság, hiszen ez éppenséggel számos nagy tekintélyű neológ rabbira volt jellemző. Ám végül is másodlagos, hogy a „pikuach nefes”, a lelkek megmentésének feladatát ki végzi a mai Magyarországon: ortodoxok, neológok vagy reformzsidók. A halacha alapján álló rabbiképző természetesen a neológ alternatívát ajánlja a szellemileg szomjazóknak, de ez nem kirekesztést, hanem éppen befogadást, a sokféleség iránti nyitottságot jelenti.
Információink szerint Róna Aser szeptembertől az ELTE Hebraisztika tanszékén és az Amerikai Alapítványi Iskolában tanít majd. Rónai Ádám Istvánnak a Dózsa György úti neológ imaház rabbiságát ajánlották föl, ám ő jelenleg az ortodox irányultságú Budapest Kolel oktatója. Schőner Alfréd szerint a két fiatalnak átadott oklevél (amely megfelel a nemzetközi standardnak), a rabbinikus teendők ellátása terén ugyanazon jogosítványokat tartalmazza, mint az intézet hagyományos rabbioklevele.
(g.j.)
Címkék:2000-09