Rabbi-imám találkozó
Ez év január 4-én eddig sosem volt találkozóra került sor Brüsszelben: ötven rabbi és ötven imám tanácskozott a békés együttműködés lehetőségéről, a közel-keleti konfliktusról. A belga, illetve a marokkói uralkodó által patronált, többszörösen elhalasztott tanácskozásra végül Brüsszelben került sor (eredetileg egy arab országban tervezték), a szekuláris Homme de parole alapítvány bábáskodásával. Az előkészítésben keresztény lelkipásztorok is segédkeztek, de diszkléten a háttérben maradtak, hadd tűnjék úgy, mintha az összejövetel a két fél kezdeményezésére történt volna.
Mennyivel hoz többet az ilyen összejövetel, mint a szokásos tiszteletkörök, melyek során ugyanazok az ismert szólamok hangzanak el békéről és kölcsönös engedményekről? – ezt kérdezték az összejövetelről tudósító francia és belga napilapok. Hiszen ilyenkor mindig „a megtérteknek prédikálnak” – amint a Le Monde tudósítója meg is jegyezte.
Nos: néhány szép gesztus történt. A volt izraeli szefárd főrabbi, Baksi Doron, és Talal Szedir, Hebron imámja, palesztin vallásügyi miniszter nyilvánosan megölelték egymást. Talal Szedir kijelentette, hogy „csak azok örülnek egy izraeli gyerek halálának, akik Isten szavát nem ismerik”. A hozzászólás nagy tapsot kapott.
A zárónyilatkozat ugyanakkor került minden konkrétumot, izraeliekről, palesztinokról egy szót sem szólt – ebben nyilván nem volt közös nevező. A békéről, kölcsönös tiszteletről szóló általánosságok mellett (1-3. pont), valamivel konkrétabb a 4. pont, amely felhívja a vallási vezetőket, hogy prédikációikban mindenkor az emberi élet feltétlen tiszteletéről szóljanak. Az öngyilkos merényleteket dicsőítő imámokat tekintve ez kétségkívül pozitív fejlemény.
A fő gond most is az, hogy az arab/iszlám világ változatlanul két nyelven beszél: Európában békéről és megegyezésről, otthon viszont dzsihádról. Kérdés, hogy e közös nyilatkozat szelleme mikor érkezik meg a palesztin mecsetekbe.
Címkék:2005-02