Prés alatt
Az alábbi (némi rövidítéssel közölt) jelentések a Hatnapos Háború utáni évekből valók, amikor a magyar kormány szovjet utasításra megszakította a diplomáciai kapcsolatokat Izraellel, és így szertefoszlott a magyarországi zsidóság azon reménye, hogy a hatvanas évek közepétől érezhetővé vált olvadás több lehetőséget nyújt majd a szabadabb zsidó élet számára is. A hivatalos anticionista vonal következtében szigorúan tiltottak minden Izraellel kapcsolatos rokonszenv-megnyilvánulást, és nem volt már izraeli követség sem, ahová 1967-ig a bátrabbak a hivatalos rosszallás ellenére is eljárhattak szabad levegőt szívni. Az újraéledő szigor légkörébe kell beleképzelnünk magunkat, ha meg akarjuk érteni a rabbiülések hozzászólóinak visszafogott hangnemét. A résztvevők alighanem tudták, hogy a vonalas dr. Seifert Géza elnök füle hallatára nem tanácsos túlságosan nyíltan kifejezni véleményüket. Ilyen közegben az is sokat mondott, aki néhány nem vonalas megjegyzést engedett meg magának.
Feljegyzés
Az Országos Rabbitestület 1968. január 27-én megtartott üléséről
Dr. Benoschofsky Imre főrabbi, a Rabbitestület ülését, mint annak elnöke, megnyitotta. Beszédét azzal kezdte, hogy a Talmudot tanítani kell, de ehhez eligazítás is kell, mert az, hogy mikor és hol élünk, nem közömbös.
Ezt követően dr. Benoschofsky főrabbi beszédének további részét a következő, előre elkészített vázlata alapján mondotta:
„Az ország és a felekezet belső légköre arra indít bennünket, hogy az eddiginél többször konzultáljunk és lehetőleg egységes véleményre jussunk olyan kérdésekben, amelyekben híveink is eligazítást várnak.
1. Az állam és a felekezet viszonya jó. (Példa: a 20 éves jubileum, a Vatikán-tájékoztató.) Ez nem magától lett, az állami és a felekezeti vezetők dolgoztak érte. Mégis vannak visszahúzó, negatív erők. A rabbikon keresztül a gyülekezet tagjai értsék meg, a jó állampolgár lehet jó zsidó is. Sőt! Míg a „rossz zsidó” is lehet jó állampolgár, a jó zsidó csak jó állampolgár lehet
2. Igen nagy ma a rabbi felelőssége. Kell a bölcs tanács eligazodni belső és nemzetközi kérdésekben. A felekezet egyházpolitikája szinkronban van a kormány politikájával, kivéve az ideológiát, amiben sohasem lehetünk egy síkon, de ezt nem is kívánták tőlünk.
3. Azonban a kormány politikáját egységesen támogatjuk gyakorlati céljaiban.”
Előadta továbbá dr. Benoschofsky Imre főrabbi, hogy mi nem lehetünk ideológiailag marxisták, de ezt nem is kérték tőlünk. A nemzetközi kérdésekkel kapcsolatban elmondotta, hogy Izraelben lehetnek rokonaink, összeköthet a valláskultúra közössége, de „nem viheti a rabbi a felekezet bőrét a vásárra. A rabbi felelőssége fennáll a közösséggel szemben, ezt érezzék át a hívek a mindennapi beszélgetés során is.”
Ezt követően dr. Benoschofsky Imre főrabbi felkért a felszólalásom megtartására. Beszédem rövid vázlata a következő volt Felszólalásom bevezetőjében beszéltem államunk és felekezetünk jó viszonyáról. Hivatkoztam hitfelekezetünknek államunkkal 1948. december 7-én kötött egyezményének 20 éves évfordulója alkalmából a MIOK teljes ülésén elfogadott egységes álláspontokra. Részletesebben, hogy a 20 éves évforduló a magyar zsidóság életében határkövet jelentett, és az az út, amelyen a magyar zsidóság az egyezmény megkötése óta eltelt 20 éve járt, mindenben helyesnek bizonyult.
Ezután a teljes ülés elvi megállapításait taglaltam, beszéltem az ország felszabadulása előtti jogfosztásokról, hátrányos megkülönböztetésekről és az 1945. évi felszabadulás óta élvezett vallási és lelki- ismereti szabadságról, kormányzatunknak a fasizmus és antiszemitizmus elleni küzdelméről, államunk és felekezetünk közötti jó viszony fokozására való törekvésünkről.
Ennek kapcsán részletesen szóltam
a/ a szocialista hazafiság kérdéséről;
b/ a szocialista demokráciáról;
c/ a hívők és nem hívők együttműködéséről kormányzatunk politikájának gyakorlati megvalósítása érdekében.
A most vázolt kérdések ismertetéséhez felhasználtam a Hazafias népfront Országos Tanácsa IV. Kongresszusának ide vonatkozó megállapításait, a szocialista hazafiságra vonatkozó irodalmat és a Népszabadság egyes ide vonatkozó cikkeit. Természetesen mindezeket az izraelita hitfelekezet vonatkozásaiban adtam elő.
Feladatok általában: népünk gazdasági, kulturális és szocialista felemelkedését célzó tevékenység. Főbb kérdések: gazdasági mechanizmus, fasizmus és antiszemitizmus elleni küzdelem, békeharc stb.
A rabbik feladatai:
1. az ősi vallási zsidó tradíciók építése;
2. a vallási igények kielégítése;
3. a vallási és lelkiismereti szabadság adta jogokkal való élés;
4. államunkkal szemben fennálló jó viszonyunk további fokozásával kapcsolatban az elmondott szempontok érvényesítése híveik között.
A nemzetközi kérdésekkel kapcsolatban fenntartottam a magyar zsidóság eddigi álláspontját:
a/ az európai biztonság kérdésében;
b/ a nyugatnémet neofasizmus elleni küzdelemben;
c/ a vietnami háború elleni tiltakozás kérdésében;
d/ a csehszlovákiai események feletti állásfoglalással, amelyek az Új Életben is közlést nyertek.
A közel-keleti válsággal kapcsolatban rámutattam arra, hogy ha bennünket fűznek is érzelmi szálak az izraeli néphez, sohasem szabad eltévesztenünk az úgynevezett „alapállást”, amely szerint magyar állampolgárok és a szocialista társadalmi rendszer építői vagyunk.
Dr. Salgó László főrabbi volt a következő felszólaló, aki beszédében elmondotta, hogy az elhangzottakból kiviláglottak a helyes állásfoglalások. Rabbi másként nem cselekedhet Majd beszélt a párizsi rabbiülésről, ahol megjelent és elmondotta ezzel kapcsolatban, hogy egy politikai kérdés nagy vihart váltott ki, nevezetesen az izraeli kérdés. Javaslat hangzott el, hogy a szóban forgó párizsi rabbiülésen mondják ki, hogy a rabbik azonosítják magukat Izraellel. Jacob Kaplan, a francia zsidóság országos főrabbija – mondotta dr. Salgó László – kijelentette, hogy ezt a javaslatot nem fogadhatja el, mert ő csak a franciák nevében beszélhet, mivel őt a francia kormány küldötte az ülésre, majd Jacob Káplán országos főrabbi és egy másik felszólaló is azt mondotta, hogy „kormányom csak vallási kérdésekben küldött el engem”.
Dr. Salgó további beszédében elmondotta, hogy dr. Moses Rosen, Románia országos főrabbija és ő is csatlakoztak ehhez az állásponthoz, majd megállapította dr. Salgó főrabbi, hogy dr. Seifert Géza elnöknek igaza van abban, hogy mindig az „alapállást” kell tisztázni. „Ez az alapállás a fontos, a többi már magától jön.” Megemlítette még dr. Salgó László, hogy az említett párizsi rabbiülésen mások is ilyen értelemben szólaltak fel, így a törökök és a jugoszlávok is. Ezek is elmondották, hogy a zsidó vallási tradíciókhoz való hűség vezet a célhoz, amely hang végül is megnyilatkozott az egész konferencián.
Dr. Schweitzer József pécsi főrabbi beszédében elmondotta, hogy mint vidéki rabbi örül az ilyen értekezletnek, mert ők, vidéki rabbik, sokkal nehezebb helyzetben vannak. Vidéken – mondotta – nem lehet mindig dr. Seifert elnöktől tanácsot kérni, és ezért az ülés témájával egyetért, mert az itt felvetett kérdések segítenek a közéleti felelősségben és hogy tevékenységünk az elhangzott állásfoglalással mintegy „szinkronban” legyen.
Majd beszélt Fock Jenőnek, a Minisztertanács elnökének az auschwitzi emlékkönyvbe eszközölt beírásáról, és különös fontosságot tulajdonított azon mondatának, hogy „a gyilkosoknak nem bocsátunk meg”. Megállapította ezután dr. Schweitzer, hogy dr. Salgó László előadása tanulságos volt, és kérte, hogy a párizsi rabbiülésről részletesen tájékoztassa őket.
Dr. Schwarz Mór főrabbi beszédének bevezetőjében elismeréssel adózott az új magyar irodalomnak, abban a vonatkozásban, amelyben olyan haladó szemszögből foglalkozik a tiszaeszlári per részleteivel, amint az legutóbb megjelent. Nagy különbség van – mondotta – , hogyha a kormány küzd a zsidógyűlölet ellen, ami szintén nagy fejlődést jelent, a tömeget azonban nem lehet gyorsan megváltoztatni, akiket a múltban mérgeztek az antiszemitizmussal.
Majd foglalkozott a Talmud dinó dömálchuszó dinó (az állam törvénye érvényes törvény) kérdéssel, és elmondotta, hogy ez nem mindig helyes. Ő is szeretett volna Horthy Magyarországa ellen küzdeni, de a zsidók akkor is hazafiak voltak, a zsidóság illúzióban élt Ezt ne tegye. Auschwitznál is még illúzióink voltak – mondotta.
A Vatikánnak pedig nem hiszek, a zsidóság járjon a maga útján.
Ezután az elnöklő dr. Benoschofsky Imre félbeszakította dr. Schwarz Mórt azzal, hogy abban az időben antiszemitizmus volt Ez nem illúzió.
Majd a magyar hazafiságról szólva megjegyeztem, hogy én nem hivatkoztam a dinó dömálchuszó dinó elvére, hanem inkább arra mutattam rá, hogy egyeseknek a Horthy időkben nem kellett hazafiaknak lenni, hiszen magam is az ellenállási mozgalomban vettem részt, de a szocialista magyar hazafiság a már korábban kifejtett értelmezésem szerint mindnyájunknak érdeke és vágya.
Dr. Schwarz Mór beszéde további során elmondotta, hogy a legutóbb Magyarországon megjelent Kardos György Ábrám Bogátir című könyve is a nem zsidó ember előtt antiszemita beállítottságú.
Dr. Scheiber Sándor, az Országos Rabbiképző Intézet igazgatója az utóbbira való válasza során előadta, hogy Kardos György Ábrám Bogátirja nem antiszemita, először ír valaki Izraelről jól. Ő az 1947-es állapotokról ír. Az természetes, hogy mindig az a kérdés, hogy a könyvet ki veszi kézbe, azonban a könyv határozottan nem antiszemita. Pozitív paraszt zsidót ír le, aki küzd az angol elnyomás ellen. A magyar kormány ténykedését, hogy ezt a könyvet kiadni engedélyezte, pozitívan kell értékelni, hiszen a magyar kormányt különben sem lehet azzal vádolni, hogy antiszemita könyv kiadását engedélyezi.
Dr. Benoschofsky Imre csatlakozott dr. Scheiber Sándor álláspontjához.
Raj Tamás, szegedi rabbi, mint a következő felszólaló elmondotta, hogy a zsidóság egyetemes tanítást ad. Az egyedek nem mehetnek külön. Ez egyébként helyes tanítás, így kell működni az elnökségnek is, így kell vonulni a zsidóság előtt, éjjel is tűzoszlopként, így kell mutatni az utat, így kellett volna a fasizmus idején is. Ma világos van, világosan kell az utat mutatni.
A prófétai tanításokra utalt, hogy keressük a város békéjét, vagyis az ország gazdasági felemelkedését, amint azt dr. Seifert elnök mondotta. Dr. Benoschofsky Imre főrabbi is mondja meg konkrétan a teendőinket az állam és felekezeti kérdések viszonylatában. A vidéki rabbikat is be kell vonni a kérdések tárgyalásába
Indítványt tett a deportálások 25 éves emlékezésének megtartásáról, majd az Ábrám Bogátir könyvvel kezdett foglalkozni, és ezzel kapcsolatban megállapította, hogy a gettó-zsidó másképp gondolkodik. Mi is mindig másképpen gondolkoztunk. Elmondotta, hogy szeretné ismertetni a Bogátir könyvről összeállított részletes kritikáját, amire az Országos Rabbitestület egyhangúlag úgy határozott, hogy ez eltér a mai ülés tárgyától, és ezzel más alkalommal foglalkoznak, illetőleg előzetesen tűzesse napirendre.
Dr. Scheiber Sándor ezután a most megjelent American Jewish Year Bocikban megjelent új zsidó tárgyú könyvek részletes ismertetésével foglalkozott, így foglalkozott Baronnal, Saul Liebermann-nal és Goitennel.
Ezután az elnöklő dr. Benoschofsky Imre főrabbi az ülést berekesztette.
1969. február 3.
Seifert Géza
Feljegyzés
Az Ortodox Rabbitestület 1969. február 16-án délelőtt 11 órai kezdettel Budapest VII., Dob utca 35. szám alatt ülést tartott. Az ülést Schück Jenő mint az Ortodox Rabbitestület elnöke megnyitotta, és a következő előre elkészített beszédet olvasta fel:
„Tisztelt Rabbikar, kedves Kartársaim!
Amikor Ábrahám ősatyánk sátrában megjelentek a vendégek, Ábtahám a vendégek tiszteletére félbeszakította az isteni szellemmel való társalgását, hogy köszöntse vendégeit. Így cselekszem most én is, amikor az isteni szellemet képviselő rabbikolégák engedelmével először is a bennünket vendégként felkereső és ezzel a látogatásával megtisztelő dr. Seifert Géza elnök urunkat, a magyar zsidóság világi vezetőjét és kedves házigazdánkat, Mandula Sándor urat, az Ortodox Tagozat elnökét köszöntöm az ősi zsidó köszöntéssel: Börüchim Háboim.
Az ortodox rabbikar mai ülésén, mint mindenkor, ezúttal is elsősorban vallási és hitbeli problémáinkat szeretnénk megtárgyalni, de ugyanakkor a vallási természetű problémáinkat, mivel a rabbi soha nem zárkózhat be a Halacha négy rőfnyi szűk területére, összhangba kell hozni az élettel, azzal a társadalommal, amelyben nemcsak élünk, hanem amelynek szerves – és ezt mint rabbi nem győzöm eléggé hangsúlyozni – egyenlő jogú, és ami ezzel jár, egyenlő kötelességekkel bíró tagjai vagyunk.
Mi, rabbik, hivatásunkat kellően csak úgy tölthetjük be, ha a Tóra és a Sulchan Áruch szabályainak betartása mellett a haza és a társadalom törvényeit is hirdetjük, anélkül, hogy vallási meggyőződésünkből egy jottányit is engedni kellene. Tudom, hogy ez nem mindig volt így. Volt idő, amikor a jó pap, és ez nemcsak a rabbikra volt érvényes, hanem a más felekezetek papjaira is, hivatásbeli szolgálatához csak akkor volt hűséges, ha tagad ta annak a társadalomnak hazug és gyilkos törvényeit, amely akkor uralkodott Ma azonban, hála az Egek Urának, mi egy olyan társadalomban élünk, a szociálizmust építő Magyarországban, amelynek – ha ideológiáját mi, mint rabbik – nem is fogadhatjuk el, tetteit és alkotásait, humanista és haladó törvényeit magunkénak valljuk.
Mégis, ha a jelent, amely a teljes vallásszabadságot és az emberi, félelem nélküli életet biztosította számunkra, összehasonlítjuk a szörnyű múlttal, az emberel- lenesség, az üldöztetés, a fasizmus sötét éveivel, akkor éppen ezen a helyen, amely az egykori gettó kellős közepén van, ahol annyit szenvedtek hittestvéreink, látjuk a hatalmas különbözetet a két rendszer között. Rengeteget köszönhetünk ennek a rendszernek, amely nemcsak megtűri a vallást, hanem támogatja is. Tiszta szívvel mondhatom, hogy igaza volt dr. Seifert Géza elnök urunknak, aki az egyezmény huszadik évfordulóján tartott beszédében többek között megállapította: „Mi, magyar zsidók tudatában vagyunk annak, hogy mindazokat a jogokat, a vallás- és a lelkiismereti szabadságot, a múlt időknek velünk szemben alkalmazott diszkriminációk megszüntetését és jogegyenlőségünket a Magyar Népköztársaságnak szociálizmust építő, haladó társadalmi rendszerétől kaptuk.” Legyen szabad szóbeli hagyományaink nagy gyűjteményéhez, a Talmudhoz folyamodni. Már az írott Tan is köztudomásúan, szemben az egész ókorral, ahol a munka megvetés tárgya volt, és lenézték a munkást, a Biblia a munka megbecsülésére tanít. Ezt tartja az ember rendeltetésének a földön, és ebben a szellemben dicsőid a munkát a Talmud is. Lépten-nyomon, a Talmud mindegyik foliánsában találkozunk a munka jogi és erkölcsi emelkedett megvilágításával. A Talmud szerzőinek jelentékeny része egyszerű munkás vagy kézműves volt Míg Arisztotelész nem tartotta szabad férfiúhoz méltónak a munkát, addig a talmudi bölcsek között számosán májuk is kézművesként keresték meg tisztes kenyerüket. És Kiddusimban azt tanuljuk: „Ki fiát nem tanítja kézművességre, az mintegy rablásra tanítja.” Íme így, és a talmudi irodalom egész vonalán így olvasunk a munkáról, amely szocialista társadalmunknak is a legfőbb alapja.
Végül még csak egyre szeretném felhívni tisztelt kollégáim figyelmét. A humanizmus és a szocializmus szelleme még nem terjedt el az egész világon. Vannak még országok, ahol új háborúra uszítanak, ahol szabadon terjesztik a neofasizmus tanait, és ezért nekünk mártírjaink szellemében kormányzatunk békepolitikáját kell követnünk, és soha nem szabad megfeledkeznünk azokról, akik nekünk a szabad életet hozták el.
Ezután Weisz Márton, a budapesti ortodox főrabbi szólalt fel, aki beszédében elmondotta, hogy mindenben csatlakozik a Schück Jenő által elmondottakhoz, majd szólott a munka megbecsüléséről, amelyet talmudi magyarázatokkal támasztott alá.
Beszédét azzal folytatta, hogy „látjuk, miszerint házak, lakások, hidak és más szociális épületek épülnek hazánkban, ami igen nagy dolog. Ez mind hazánk jólétének emelkedését mutatja. A szocialista társadalomban mindez a nép érdekében történik. Gyógyfürdőket az arra rászoruló betegek veszik igénybe SZTK-be- utalásra, a hidakon – mint a múltban – vámot nem szednek. Ezek igénybevételét mindenki részére lehetővé teszik. Népi demokráciánkban nemcsak a gazdagok élvezik a jólét előnyeit, hanem maga az egész nép.”
Beszélt a tegnap olvasott háftóráról, amely az embereket egységre és barátságra tanítja. Szólott az irigységről, amely nem jó emberi tulajdonság, hanem a gazdag és szegény ember közötti gazdasági kiegyenlítődés adja meg az ember boldogságát. Teljes egyenlőség nem lehet – mondotta -, de a jövedelmek közötti nagy ellentéteket meg kell szüntetni, úgy, ahogy azt Népköztársaságunk szocialista társadalmi rendszere megszüntette.
Ezután a mikvékről, majd egyéb vallási kérdésektől, a gyermekek tanításáról beszélt.
A következő felszólaló Groszberg Jenő rabbi volt, aki ugyancsak csatlakozott az előzőkhöz. Beszélt a munka fontosságáról, az ide vonatkozó talmudi tanításokról. Nagy tudósaink közül – mondotta – Sámáj kőműves, Hillél favágó volt. Mi, zsidók mindig nagyra becsültük a munkát és annak társadalmát. Azután az előző nap elhangzott mispótim hetiszakaszt, amely a törvényekről szól, ismertette. Szólott a zsidóság vallásos neveléséről, a zsidó otthon szentségéről, majd beszédét azzal fejezte be, hogy a népi demokrácia a munkát legjobban becsüli, ez felel meg legjobban a szocialista társadalmi rendnek, és ehhez a tanításhoz mi magunk is ősidőktől fogva csatlakozunk.
Ezután én tartottam meg felszólalásomat Üdvözöltem a megjelenteket, megköszöntem a meghívást. A tegnap olvasott mispótim hetiszakasz haladó törvényeiről szóltam, és rámutattam arra, hogy az ortodox rabbikar – amint azt Schück Jenő főrabbi előadásában mondotta – nem zárkózhat be csupán a vallási életet jelentő halácha területére, hanem ezeket a tanításokat összhangba kell hoznia az élettel, azzal a társadalommal és magyar hazánkkal, amelyben élünk, és amelynek egyenlő jogú és egyenlő kötelességekkel bíró tagjai vagyunk.
Ezután beszéltem a magyar rabbik feladatáról, a magyar állampolgárság kérdéséről, az Alkotmány ide vonatkozó szabályozásáról, amely szerint mi felekezet vagyunk. Az állam és felekezet szétválasztásáról, az egyezmény kérdéséről, az államsegélyről, majd leszögeztem, hogy mi a magyar nemzeti egység tagjai vagyunk, amely hazánkban egyesíti a szocializmus és a béke alapvető céljaival egyetértő, különböző világnézetű embereket. Szólottam a Hazafias Népfront politikájáról, a fasizmus és antiszemitizmus elleni harcról mint kormányzatunk álláspontjáról. A prófétáink tanításai szellemében beszéltem abban a közös munkában való részvételről, amely a magyar nép gazdasági, kulturális és szocialista felemelkedését célozza.
Végül a legutóbbi MIOK teljes ülés határozatainak szellemében ismertettem az egyezmény jelentőségét és szellemét, kérve az Ortodox Rabbitestület tagjait, hogy álljanak mindenkor hivatásuk magaslatán, és a most vázolt úton járva biztosítsák a magyar zsidóság fennmaradását és hűségüket a szocialista magyar haza iránt
Ezután Mandula Sándor, az Ortodox Tagozat elnöke mondott köszönetét a felszólalásomért azzal, hogy legyen az egységes magyar zsidóság hű magyarságához és zsidóságához.
Back Mór rabbihelyettes ugyancsak csatlakozott az elhangzottakhoz, azzal, hogy mi tartsuk be úgy a zsidóság, mint a magyar állami törvényeket, s ezzel biztosíthatjuk fennmaradásunkat.
Schück Jenő csatlakozott az elmondottakhoz, megköszönte nekem, hogy számos fogalmat tisztáztam az állam és felekezet viszonyának kérdésében, majd azt mondotta, hogy egyformán kell betartani úgy a vallási törvényeket, mint az állami törvényeket. Legyünk jó zsidók és jó magyar hazafiak.
Ezután megköszönve a megjelenést, az elnöklő Schück Jenő főrabbi az Ortodox Rabbitestület ülését berekesztette.
Budapest, 1969. február 17.
Seifert Géza
Címkék:2000-06