„Posztmodern zsidóság”, avagy sztereotípiák a Síp utcáról
Az általam nagyra becsült Szombat című havilap főszerkesztőjének tollából származó címbeli idézet alatt mély gondolatokat tartalmazó cikk jelent meg az 1995. novemberi számban. A kissé hosszú nyúlt esszé a magyarországi zsidó élettel foglalkozik, mindezt kiváló rendszerező, az összefüggések lényegére rámutató módon.
Ami ennek ellenére zavart, sőt olykor bántott a cikkben, az a „laikus civil” (idézet Sz. T. G.-tól) értelmiségi társaságokban oly sikkes sztereotípiák felvállalása és rendszeresen visszatérő hangoztatása volt, amelyekkel a zsidó világi vezetést – röviden Síp utcát – e körökben illetni illik. Pedig e sztereotip paneleknek lassan már elvész a tartalmuk, helyettük hangzatos hangulati elemként próbálják színesíteni a „laikus civilek” egymás közötti beszélgetéseit, jelen esetben pedig az írást. Egy-egy mélyen-Szántó gondolatot követően kodályi „ingyom-bingyom”- ként épülnek be a „laikus civil” eszmefuttatásába e panelek.
Ingyom-bingyom – olvashatjuk a cikkben: az agg hitközségi vezetés „napjaink hitközségi politikájáért súlyosan felelős, már amennyiben egyáltalán átlátni képes a nevükben folytatott jövőképtelen ügyvitelt”. Persze súlyos kérdés, hogy Szántó T. Gábor honnan számítja az agg kort. Hiszen valójában egy húszéves tornászlányra már azt mondják, kiöregedett, a focisták harmincöt évesen búcsújátékukat szervezik, de vajon egy negyven-ötven éves hitközségi vezető elérte-e azt a kort, amikor már bizton állítható: elég, ne tovább! 1995-ben a Mazsihisz és a BZSH vezetőinek átlagos életkora pedig ennyi. A vezetők szinte kivétel nélkül aktív dolgozók, és feltételezhető, ha valaki megállja a helyét mint osztályvezető főorvos, mint ügyvéd, mint cégvezető, az még nem zárja ki alkalmasságát a hitközségi vezetésben.
Az ingyom-bingyom folytatódik: „a hitközség vezetőinek nem is áll érdekükben friss erők bevonása a tényleges döntési centrumokba, mert az esetleges szembesítés és a szembesülés által az ő pozícióik gyengülnének.” Vajon megvizsgálta-e a szerző állítása valódiságát?! Vagy csak úgy gondolja, esetleg úgy hallotta? Megnézte, hogy kikből állt az előző négyéves ciklus vezetősége, és ma kik a tagok? A két névsor nem azonos! És a jelenlegi vezetésbe olyan nevek is bekerültek, akik zsidó körökben arról híresek, hogy nem elkerülik, hanem a testületi munkában szinte keresik a konfliktusokat. És jelenleg alelnök az egykoron „puccsistának” kikiáltott hittestvérünk is! És mindez azért, hogy a csúcsvezetők pozíciói ne gyengüljenek? Gyenge érv.
De az ingyom-bingyomozás folytatódik a következő hangzatos megállapítással: „A neológ hitközség vezetése súlyos szerepzavarokkal küszködik. Részben zsidó világszervezetek mágneses erőterében hánykolódva, részben a friss demokrácia ’átkaival’ (szabad sajtó, politikai ellenfelek stb.) küszködve, s mindezek okaként saját szellemi erőforrások híján képtelen a méltó képviseletre.” Olcsó lenne, ha szellemi erőforrások okán összeszámolnám, hogy a kilencfős testületnek összesen hány diplomája van. Kilencnél több, az biztos! Ma ez a vezetés egyfajta zsidó értelmiség – ez tagadhatatlan -, ha nem is a „laikus civil” . Ez a testület próbál megküzdeni a friss demokrácia „átkaival”, a szabad sajtóval, a politikai ellenfelekkel. És van, amikor hibázik, és vácinál, és rosszul dönt, és emészti magát. Pontosan úgy, ahogyan minden más zsidó és nem zsidó szervezetben is történik – mert ez a dolgok természete. A gondok mindenhol megvannak, a kormánypártnál azért, mert kormányoz, az ellenzéknél pedig azért, mert nem. Nem szeretnék én is a sztereotípiák hibájába esni, de a demokrácia már csak ilyen… ugye, nincs jobb!
Azt hiszem, az idézett állítás első részével is valami gond lehet. Jól hangzik ez a „mágneses erőtér”, de vajon tudja-e a tisztelt szerző, hogy milyen csatározások folynak ezekkel a szervezetekkel a magyarországi zsidó élet újjáéledése érdekében. Vannak axiómák, amiket tudomásul kellene mindenkinek venni: ezeknek a nemzetközi zsidó szervezeteknek a tekintélyük is nemzetközi. Kormányok fogadják őket, tárgyalnak velük és akceptálják őket. Lehet-e reálisan ügy gondolkodni, hogy nélkülük vagy ellenükre a magyarországi zsidóság többre lenne képes? Biztosíthatom Szántó urat, a Síp utcának a nemzetközi zsidó szervezetekkel való együttműködése sohasem elvtelen, és mindig az újjáéledésért történik! De azt hiszem, a zsidó szervezetek közötti meg nem egyezés hátrányaira nagyon jó és közeli példa az előző kormánnyal folytatott sikertelen kárpótlási tárgyalássorozat. Saját kárunk, hát tanuljunk belőle!
Szántó T. Gábornak a Posztmodern zsidóság című írása nagyon jó és egyben nagyon tanulságos is. Jó, mert rávilágít sok olyan alapkérdésre, amely helyes megválaszolása segítheti a zsidóság továbbélését Magyarországon, felállít olyan prioritásokat, amelyek végiggondolásával a „laikus civil” is közelebb juthat a zsinagógákhoz, ha nem is azonnal, de néhány év vagy évtized távlatában. De egyben tanulságos is a mű, mert megmutatja, hogy – bízom benne – a jó szándékú és tiszta gondolatokat is elferdítheti a sztereotip panelek használata, az ingyom-bingyomozás. Kérem, hagyjuk ezt meg Kodály Zoltánnak, ezt ő úgyis jobban csinálta.
Heisler András
Mazsihisz- és BZSH-vezetőségi tag
Címkék:1996-01