Popper Péter: Kit tapos el az Úr?

2007. augusztus 31. És fölemelem a lábamat… és a földbe taposom őt… száztizenkét öl mélységbe… hogy a föld legyen ismét föld, bár a siralom völgye, de mégsem a gyalázat mezeje. (Thomas Mann: A Törvény)

Bizony, most vigyázz, Magyarország! Mert belső történéseid egyre riasztóbban hasonlítanak a tragikus végű weimari köztársaság utolsó eseményeire.

Ismétli-e magát a történelem?

Igen is, meg nem is. Teremt ugyan hasonló helyzeteket, hasonló következményekkel, de mindig az ismertnél rosszabb változatot hoz létre. A német fasizmus – amíg nem került hatalomra – félig-meddig fedte aljas programját, legalábbis elhallgatta a népirtás terveit. A mai magyar fasiszták ezzel kezdik: “Buzikat a Dunába, a zsidókat meg utána!” Ez feketén-fehéren azt jelenti: álljon közénk minden magyar, akinek gyilkolni van kedve!

A tisztességnek nincs szövetségese

Ám a többségben lévő tisztességesek nem állnak ugyan közéjük, de mint a múltban is: egyre jobban félnek. Ezért magukra zárják a kapukat, és ezzel átengedik a terepet a banditáknak, akik ettől lesznek mindenható urai a közéletnek.

Ha bármelyik párt létrehozhat “lelkileg, szellemileg és testileg kiképzett” egyenruhás, címeres gárdát (a fegyverek egyelőre még rejtve vannak) a rend fenntartására, a létezésük maga a polgári rend leköpése. S ha ezt engedélyezi a kormány, a rendőrség, bejegyzi a bíróság, nem tiltakozik az ügyészség, sem a többi párt, sőt az egyház megint hallgat, akkor minden polgári szembenállás kudarcra ítélt. Mert nincsenek hivatalos szövetségesei, akiknek felelniük kellene a nyugodt és biztonságos közélet fenntartásáért. Akkor viszont ne körözzünk olyan tiltakozást, hogy “soha többé fasizmust!”.

A fasizmus – szinte – itt van!

Álmokban ringatózó hölgyek és urak! Ébredeznek? A fasizmus itt volt mindig is. Csak egy darabig jól rejtőzködött. Aztán óvatosan előmászott. Gyáván, újra meg újra próbálgatta lehetőségeit: hát ehhez mit szóltok? És a hallgatásra egyre pimaszabb és gátlástalanabb lett. S ma már felesleges az interneten tiltakozni. Én nem írom alá azt a szamárságot, amelyik a támadó leopárdot azzal akar megfékezni, hogy rosszallóan ráhúz a popójára.

Ha Magyarországon a rend és a polgárok védelme nem az állam feladata, akkor bárki – én is – alakíthat Önvédelmi Légiót, ha van rá pénze. S kezdődhet az ellentüntetés.

Habár…

Ha nemcsak szavakban, hanem tevőlegesen is fellépsz ellenük – például azért, hogy Magyarországon legyen kockázata a nyilvánosan hirdetett fasiszta és rasszista jelszavaknak -, a demokrácia nevében téged vádolnak majd törvénysértéssel. Rád ront minden politikai csökkentlátó, vagy aki valóban fasiszta terrort akar itt. Csak arról ne feledkezz el, hogy “az idő lassan elszivárog”. Vagy ha másképpen szereted: már a vége felé pereg a homokóra.

Kivárás?

Megbukott taktika. A demokratikus hatalmak annak idején túl sokáig vártak, amíg rászánták magukat, hogy elindítják a repülőgépeiket. Addig a fasiszta őrült diktátor – akinek uralmát Freud “szinte a történelem előtti idők barbárságába való visszazuhanásnak” nevezte – már fél Európát lerohanta és kiirtotta. Az Úristen is túl sokáig várt a földbe taposással. Szerencsés, hogy neki nem kell elszámolnia halottak sokszor tízmillióival.

Ezt az országot sokan akarják őszintén megváltani, életét megjobbítani. Nem könnyű. Ehhez olyan nép kell és olyan politikusok, akik nem feszítik keresztre minden idők minden megváltóját. Ez még akkor is nagyon fontos az ország jövője szempontjából, ha manapság nem tűnnek fel megváltók. De majd megérkeznek, ha eljött az idejük.

(Forrás: www.168ora.hu)