Politika és szakszerűség

Politika és szakszerűség

A demokrácia nem azt jelenti, hogy a „jó ügy” automatikusan győzedelmeske­dik, csupán azt, hogy a közösség különböző csoportjainak esély adatik érdeke­ik megfogalmazására, az ezek melletti mozgósításra, és kellő támogatottság ese­tén ezek érvényesítésére. A Sebes Gábor ellen szavazó elsöprő kuratóriumi többség is csak arról tanúskodik, hogy a demokratikus honi zsidó közéletben csekély a szakszerű, átlátható gazdálkodás és politizálás híveinek aránya.

Sebes Gábor küzdelme a befolyásos érdekcsoportokkal valójában nem más, mint a technokrata küzdelme az apparatcsik-mentalitást elváró hatalmasságok­kal. (A kicsiny zsidó közéletben a „hatalmasság” kifejezés komikusan csenghet, de tüstént értelmet nyer, ha a küzdelem tétjéül szolgáló százmilliós nagyságren­dű összegeket tekintjük.) A technokrata magát a szakmai célt (jelen esetben a kárpótlást) tartja elsődlegesnek, az apparatcsik viszont a felettesek kívánságait. Erről szólt Sebes Gábor küzdelme is – vesztére – maga mellé vett helyettesével.

A kuratóriumban zajló belharcokban négy kivehető érdekcsoport mutatkozott meg: a Hitközség, az izraeli küldöttek, az állam képviselői és a demokratikus al­ternatíva hívei.

1. A Hitközség a magyar zsidóság berkeiben mindeddig egyeduralkodó volt gazdasági téren: évi, immár kétmilliárdra rúgó költségvetése komoly lehetősége­ket nyújtott első számú vezetője, Zoltai Gusztáv számára a gazdasági tőke po­litikai tőkévé váltására és viszont. A Mazsök számláin forgó százmilliós összegek így érthetően fölkeltették a hitközségi vezetők étvágyát.

2. Az izraeli mentalitás a diaszpóra fölötti szupremácia érzésén alapul, ami kü­lönösen erős az elmúlt ötven évben semmi érdemlegeset nem produkáló ma­gyar zsidóság irányában. Érthető hát, ha az izraeli kurátorok úgy vélik: a Mazsök számláit hizlaló pénzekből az általuk fontosnak tartott célokra is fordítani kell. így mindkét hatalmi csoportnak érdeke, hogy a Mazsök gazdasági autonómiáját óvó irodavezető eltűnjön a süllyesztőben. Különösen könnyű az együttműködés, ha az izraeli érdekeket képviselő Eliézer Gilad és Zoltai Gusztáv hitközségi ve­zető régi pajtások a zsidó árvaházból.

3. Az államot képviselő Várszegi Dóra (a civil kapcsolatok főosztályának ve­zetője a Miniszterelnöki Hivatalban) eddigi megnyilvánulásai a kuratórium ülése­in egyetlen célról tanúskodnak: az állami kontroll érvényesítése, a törvények be­tartatása, az államhatalom iránti tisztelet megkövetelése. így az ő szemében sem lehet igazán jó partner egy olyan irodavezető, aki kemény hangon követeli az ál­lam által öt éve megígért festmények átadását. (Várszegi Dóra ezt a kuratórium ülésén szóvá is tette.)

4. A fenti érdekcsoportok mellett az egyéb zsidó szervezetek nem jelentkez­tek önálló erőként: magukkal sodorta őket az uralkodó széljárás. Kivételt képez a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület és a B’nai B’rith, amelyek az 1989-ben indult zsidó megújulás örökösei. Ez a megújulás akkor azzal a reménnyel kecsegtetett, hogy a zsidó közösség magáévá teszi az akkori demokratikus ellenzékiség érté­keit. Ez nem következett be, a modem, demokratikus felfogás hívei kisebbség­ben maradtak, amint azt a kuratóriumi vita és szavazás is bizonyította. A fenti két szervezet képviselői hiába álltak ki bátran Sebes Gábor mellett a vitában, az erőviszonyokon nem tudtak változtatni. Nem próbáltak előzetesen szervezked­ni, lobbizni, nem próbálták meg mások számára is látható politikai irányzattá szervezni magukat. Mindez a demokratikus alternatíva gyengeségét bizonyítja a magyar zsidóság köreiben.

Sebes Gábor pusztán azzal, hogy kézbe vette a kárpótlási ügyeket, és csele­kedni akart, a végrehajtó technokrata szerepéből óhatatlanul a politikus szere­pébe lépett át. E területen azonban már mások a játékszabályok: a szövetsége­sek keresése, lobbizás itt alapvető a túléléshez. Továbbra is technokrataként vi­selkedni, befolyásos embereket kötelességük elmulasztására emlékeztetni (egyébként jogosan) természetesen ellenséges érzületet szül. A politikai szem­pontoktól mentes szakszerűség bevezetése a zsidó közéletbe maga is komoly politikai lépés volt. Ez a paradoxon okozta Sebes Gábor bukását.

A MAZSÖK-ről szóló összeállítást Gadó János készítette.