„Pfúj, Tímár!”

Új vezetőség a Muszoe élén

A legfiatalabb közülük 70 éves, ugyanis 1944-ben az 1926-ban és annál koráb­ban születettek vonultak be „közérdekű” munkára. Ez a szolgálat jelenthetett kézi aknaszedést, inaszakadásig végzett trógerolást, a honvé­dek latrináinak pucolását, alávetettsé­get életre-halálra a munkásszázadok őrzését végző úgynevezett keret bár­melyik, akár analfabéta bakjának. Az embertelen bánásmód, a tudatos gyil­kolás a munkaszolgálatosok többségét elpusztította, mégis negyvenezren tömörültek 1945-ben a Munkaszolgála­tosok Országos Egyesületébe, hogy őrizzék az egymás közötti bajtársiasságot, segítsék a mindenükből kifosztottakat, felkutassák kínzóikat, meghálál­ják néhány tucat századparancsnok, tiszthelyettes és sarzsi nélküli kerettag emberségét.

A szervezetet a szocializmusban el­sorvasztották, és csak a rendszerváltás kezdetén keltették életre. Jelenlegi tag­ságából mintegy hetvenen jöttek el az októberi közgyűlésre.

Az elmúlt években az egyesület nega­tív szerepet játszott a közéletben: szembekerült a többi zsidó szervezet­tel, elnöke – a legnagyobb zsidó közös­ségnek deklarálva magukat – a magyarországi zsidóság egyedüli képviselőjé­nek jogát követelte magának, ezzel az előző és a jelenlegi kormánynak lehe­tőséget adott, hogy halogassa a párizsi békeszerződés előírta jóvátétel folyósí­tását. Az 1994-es parlamenti választá­sok előtt – az egész ország megrökönyödésére – a Muszoe csatlakozott a szélsőséges jobboldali szervezeteket is összegyűjtő Keresztény Nemzeti Szö­vetséghez, Schwarcz István Mihály el­nök pedig a kisgazdapárt képviselő- jelöltje lett.

Amit a Muszoe igazol és amit vár…

A közgyűlésen megjelentek jól isme­rik egymást, tudták azt is, hogy Schwarcz úr hosszú ideje kórházban fekszik, a levezető elnök mégis felkérte az elmúlt időszakról szóló beszámoló megtartására, némi várakozás után dr. Örley Pál emelkedett szólásra.

Beszédében elsőként ama döntés méltánytalanságának megszüntetésé­vel foglalkozott, amely csak a harcoló alakulatokhoz beosztott munkaszolgá­latosoknak ítélt kárpótlást. Az előadó felhívta minden érintett figyelmét, hogy a jogosultság megszerzéséhez nem kell a honvédségi irattárakban szolgálatuk­ról papírt szerezni, az igazolás kiadásá­ra a Muszoe jogosult!

A felállításra kerülő Magyar Zsidó Örökség Közalapítványtól kérni fogják, hogy a holocaust túlélőinek támogatá­sát szolgáló alap összege ne csökken­jen az idők folyamán az elhalálozások következtében, hanem az eredeti mennyiségű pénzt osszák tovább a még élők között.

A százmillió márkából csak harmincötöt osztottak ki

„Magyarország már nem kommunista állam, miért nem részesülünk még min­dig a német jóvátételben?” – tették fel többen a kérdést Kiderült, hogy az el­múlt években ebben az ügyben a Muszoe képviselői többször felkeresték az MSZK budapesti nagykövetét, azonban ismétel­ten azt a választ kapták, hogy jóvátétel­ként Bonn már két évtizede kifizette a magyar kormánnyal kötött megállapodás szerinti 100 millió márkát. Ennek ellen­ére nem kizárt egy újabb tárgyalás.

A volt munkaszolgálatosok szerveze­tének információi szerint egyébként még a 100 millió márkának is csak alig több mint a harmadát, 35 milliót osz­tottak ki a meghurcoltak és az áldoza­tok leszármazottai között, a többi pénz sorsa ismeretlen.

A beszámolót és a felszólalásokat élénk reagálások kisérték a padsorok­ból akkor is, amikor az egyesületükben történtekkel foglalkoztak. Az elhangzot­tak szerint dr. Tímár György (neve emlí­tését mindig hangos pfuj! és pfuj, Tí­már! kísérte) a Holocaust Áldozatainak Magyarországi Szövetsége akkori elnö­ke azzal hatott Schwarcz István Mihályra, hogy ha a kisgazdapárt kormányra kerül, nem csupán kárpótlásban, ha­nem teljes restitúcióban lesz részük. Schwarcz a Muszoe alapszabályát meg­szegve, az elnökség többségének aka­rata ellenére csatlakozott a Keresztény Nemzeti Szövetséghez, lépett fel a kormányhivatalokban teljesíthetetlen igénnyel: a fasizmus idején, majd az ál­lamosításkor elvett minden ingatlan és ingóság visszakövetelésével.

27 igen – 10 nem

A közgyűlésen utolsó napirendi pont­ként megválasztották az egyesület új el­nökségét. Kilenc jelöltet egyhangúan fogadtak el, de Schwarcz István Mihály is a vezetőség tagja maradt, igaz, a 37 szavazatból tíz nemet mondott rá.

Elnökké dr. Örley Pált, 76 éves nyug­díjas jogtanácsost választották, akit há­ború alatti meghurcoltatása után az öt­venes évek egyik szociáldemokraták el­leni koncepciós perében halálra ítéltek, végül öt és fél év után kiszabadult a börtönből.