Perczel Anna: Veszélyeztetett örökség –

Pest régi zsidónegyede– helyzetjelentés

Forrás: Élet és Irodalom

2007. október 15. Három évszázados városfejlődés, többszörös átalakulás, sorsdöntő változások után egy különleges, egyedülállóan értékes városnegyed maradt ránk, ahol még ép a XVIII. századi organikus utca- és térszerkezet, és a belső utcák mentén összefüggően megmaradt a XIX. század első feléből származó beépítés.

Olyan városnegyedet örököltünk, amelyet a XIX. század során megtelepedett és minden történelmi megpróbáltatás ellenére közel két évszázada itt élő, ma is jelen lévő zsidó közösség kultúrája határoz meg.

Ez Pest régi zsidónegyede, amely a Várnegyed és a Belváros mellett Budapest legrégebbi, legértékesebb építészeti-kulturális együttese.

Egyediségét és jelentőségét a szabálytalan, tört vonalú utcák, a változatos telekszerkezet és beépítés, a XIX. századi házak klasszicista időket idéző, még összefüggő jelenléte, a zsidó kereskedőnegyedet jellemző átjáróházak titokzatos szövevénye, a zsinagógák keleties varázsa, a szecessziós építészet itt látható kiemelkedő alkotásai, és mindezek keveredése együttesen adja.

1980-2002

Az 1980-as évek elején ebben a városrészben jelölték ki az első rehabilitációs területet. A munkát tömbönként tervezték és kivitelezték, azonban az állami program néhány lakótömb felújítása után leállt, és azóta sem folytatódott. Az ezután kezdődő irodaépítések és az 1990 óta zajló, majd 2002 óta egyre inkább felgyorsuló, a városszerkezetet is átalakító folyamatok – a sorozatos, felelőtlen bontások és az értéktelen, rossz minőségű, a beépítés karakterét és a kialakult léptékét sértő új építkezések – súlyosan megbontották az egyedülálló építészeti és kulturális együttes egységét.

A nyolcvanas évek végére a XX. század elején az Andrássy út mintájára elképzelt Madách sugárút építésének gondolata gyalogos sétánnyá változtatva éledt újjá. Az erre vonatkozó szabályozási tervet először 1990-ben fogadták el. A terv szerint a máig megmaradt organikus utca- és telekszerkezetből, valamint az értékes XIX. századi beépítésből kihasított sétányt kísérő épületek megengedett nagysága a jelenlegi beépítés többszöröse. A területhasználat mértékét jelző szám (szintterületi mutató) a belső tömbök tradicionális beépítésénél: 2-2,5, a tervekben: 5,5-6. Ugyanez Párizs védett történeti részén: 3,5.

Az új sétányt, ahol autó nem közlekedne, a XVIII. századi, csupán hét-kilenc méter széles, műemléki épületekkel szegélyezett utcáknak kellene kiszolgálniuk parkolóházakkal, mélyparkolókkal. A két legrégebbi hosszanti utcát, a Dob és a Király utcát összekötő keresztutcákra már végzetes hatású az eddig is megüresedett 29 telek mellé a tervben előirányzott további 26 épület bontása. A terv szerint bontás várt – a történelmi utca- és telekszerkezet megbolygatása és több mint ezer lakás bontása mellett – a fővárosban élő román ortodox keresztény közösség 1900 óta itt működő egyetlen templomára és a zsidónegyed egyetlen, ma is működő rituális fürdőjére is.

Ezt a kulturális, építészeti és vallási értékek iránt egyaránt érzéketlen tervet 1999-ben módosították ugyan, de a lényegén mit sem változtattak.

2001-ben elkészült egy másik szabályozási terv is, amely az 1854-ben épült Dohány utcai zsinagóga (Európa legnagyobb működő zsinagógája) környezetére vonatkozik. Ez az 1990/99-es tervhez hasonlóan szintén nem értékőrző rehabilitációban, hanem bontásokban gondolkodott. A kerület önkormányzata, a főváros és a műemléki hatóság ezt a szabályozási tervet is elfogadta.

2002-2004

A főváros VI. és VII. kerületéhez tartozó negyed 2002-ben az Andrássy úttal kibővített világörökségi terület védőzónája lett. Az ezt megelőzően készített és elfogadott szabályozási terveket, amelyek nem megőrzésre érdemes, védendő értéknek, hanem az ingatlanfejlesztés szabad terepének tekintették a területet, ennek ellenére nem függesztették fel.

A védőzóna területének kijelölése óta az események felgyorsultak – a továbbra is érvényben lévő korábbi szabályozási terveket követve. A VII. kerületi önkormányzat például 2002 és 2006 között 47 ingatlanát adta el magánbefektetőknek, többségüket bontási engedéllyel, a műemlékként védett lakóházak esetében a lakók kiköltöztetésének feltételével. Megkezdődött a lakók kitelepítése és a belső keresztutcák bontása, így ma már több utcából olyan pótolhatatlan házak hiányoznak, amelyek az utcák eredeti vonalát-karakterét fenntartották. Ezek a beavatkozások a negyed legértékesebb részeit, organikus szerkezetét, korai polgárházait érintették, érintik, de mellettük a századforduló különleges, gyárral-műhellyel összeépített műtermes lakóházait, tradicionális zsidó szolgáltatásait sem kímélték.

2004-2006

2004 tavaszán az értelmetlen rombolás és az elbontott házak helyére épített új épületek silánysága és elfogadhatatlan nagysága láttán civil mozgalom indult a régi pesti zsidónegyed megmentésére. Az ÓVÁS! Egyesület kezdeményezésére a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal 2004 áprilisában elrendelte a világörökségi területként védett Andrássy út védőzónájához tartozó “Régi pesti zsidónegyed” ideiglenes műemléki védelmét, majd 2004 novemberében már végleges területi védettséget biztosított a városrésznek. 2005 áprilisában műemlékké nyilvánított 51 épületet, köztük olyan házakat is, amelyekre a szabályozási tervek és önkormányzati döntések szerint bontás várt. A negyed értékeit nyilvánvalóan veszélyeztető szabályozási tervek azonban a mai napig érvényben vannak, érvénytelenítésük az összeférhetetlenség ellenére máig nem történt meg. Így az önkormányzat a régi tervek alapján dönt és ad ki bontási és építési engedélyeket.

Sőt 2005-ben és 2006-ban az említett sétány területének kiragadott négy tömbjére és a negyed központi részén elhelyezkedő egyetlen tér, a Klauzál tér környezetére készített új szabályozási tervek paraméterei megegyeznek az előzőekével, és szemléletük is ugyanolyan.

Pedig 2005-re elkészült a – Kulturális Örökségvédelmi Hivatal és a főváros szakértői által elfogadott -világörökségi területekre és a védőzónákra vonatkozó kezelési terv (management plan). Az újonnan készített szabályozási tervek azonban a kezelési terv szempontjaival és elvárásaival ellentétesek. A kezelési terv a mai napig sem lett törvény vagy miniszteri, illetve fővárosi rendelet. A bontásokban és túlzott méretű épületek építésében érdekelt VI. és VII. kerületi önkormányzat a kezelési tervben rögzített elvárásokat – mivel törvény vagy rendelet nem kötelezi őket – nem veszi figyelembe. Maga a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal sem szerez érvényt a kezelési tervben foglaltaknak, mert azt gondolja, hogy döntéseit az engedélyezések során – a műemléki jelentőségű terület gyakorlatban is megnyilvánuló védelme helyett – az általa is rossznak tartott szabályozási tervekhez kell igazítania. A felgyorsult, nagyarányú változásokat a civil szervezeten kívül senki nem tartja számon, és semmi nem fékezi.

Ez azt jelenti, hogy a gyakorlatban a védőzóna területén és közvetlen környezetében a műemléki területi védelem ellenére a nem védett házak bontása és a bontási és építési engedélyek kiadása a ma már látszólag – vagyis nyilatkozatokban – mindenki által elismerten rossznak tartott terv/tervek alapján zavartalan. Történik mindez annak ellenére és annak ismeretében, hogy Európa nagyvárosainak zsidónegyedeit az elmúlt évtizedek során kivétel nélkül rendbehozták, nemcsak ott, ahol élő zsidó közösség van, hanem ott is, ahol a holokauszt következtében már nincs.

2006-2007

2006-ra a helyzet tovább súlyosbodott. Mára a klasszicista, historizáló és szecessziós épületekből álló belső tömbök egy részében a beépítés közel negyven százaléka hiányzik, illetve helyét lakótelepre emlékeztető beépítés foglalta el. Egyes utcákra már nem lehet ráismerni. Az ÓVÁS! Egyesület, látva, hogy a megnyugtatónak tűnő “műemléki jelentőségű terület” elnevezés valójában nem véd, 2005 óta – mindeddig hiába – kéri a változtatási tilalom elrendelését. (Ezt a tilalmat az építési törvény szerint akár a kerület, akár a főváros elrendelheti, amikor új tervet készít vagy módosít.) Ugyancsak hiába kérte a világörökségi cím elnyerése után az Unesco Világörökség Központ által is elvárt kezelési terv jogi érvényesítését és a kezelő szervezet létrehozását – ennek érdekében 2002 óta sem a főváros, sem a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal nem tett megfelelő, hatékony lépéseket. A legújabb fejlemény, hogy a védett területen belül, a Dohány utcai zsinagóga műemléki környezetében már műemlék lakóházakat bontanak, és a zsinagóga kertjéből, az emlékezés fája mellől is jól látható területre lakótelep-jellegű beépítést engedélyeztek, úgy, hogy mindezért senki nem érzi magát felelősnek.

A régi pesti zsidónegyedet egységes védett városrésznek tekintő új terv készítése a főváros és a VII. kerület közös megbízásaként 2006 végén látszólag elkezdődött, de jelenleg még a tervet megelőző program elfogadása is késik. Változtatási tilalom elrendelése és a korábbi helytelen döntések radikális felülvizsgálata nélkül azonban elképzelhetetlen a valódi változás, az értékek megőrzése. Egyrészt, mert az eddig még meg nem kezdett bontásokra-beépítésekre kiadott engedélyeket – a befektetők szerzett jogára hivatkozva – nem vonják vissza, másrészt a jogilag változatlan feltételek az új terv jogerőre emelkedéséig (egy-két évig) lehetőséget adnak arra, hogy a korábbi tervek alapján megtörténjenek a bontások és az ide nem illő új beépítések. A befektetői szerzett jogokat a közösségi jogok és a területi védelem elé helyezik még az új szabályozási terv készítésekor is. Mire az új tervet elfogadják, és a főváros által évek óta tervezett rehabilitációs szervezet vagy a kezelő szervezet is megalakul, addigra a lakók kitelepítése lezajlik, ezzel párhuzamosan a házakat lebontják, és zavartalanul folytatódik a lakótelepet idéző tömeges lakásépítés. Rehabilitációs koncepció hiányában és a túlzott beépítési mutatók miatt a ma még meglévő zöld területek: udvarok, kertek, tömbbelsők, átjárási lehetőségek beépülnek, elvesznek, és a keskeny utcákra elviselhetetlen közlekedési terhelés nehezedik.

Az a nagy kiterjedésű építészeti-történeti együttes, melyben Közép-Európa legnagyobb zsidó közössége élt és él ma is, és ahol 1944-ben minden szörnyűség ellenére megmaradt a gettóvá változtatott negyed, az utcák és a házak, ezáltal az egész kétszáz éves múlt, az most – ha semmi nem történik, ami ezt megállítaná -, néhány év alatt, a szemünk láttára semmisül meg.

A szerző építész