Péntek esti nyomulás

Mobil telefon és kipa.

E két dolog, úgy tűnik, nélkülözhetetlen a péntek estéhez. A technika forradalmasodásával a zsidó fiatalok szórakozási szokásai is változnak.

Hova megyünk ma este? – visszhangzik a kérdés innen-onnan, ahogy egyre több kapedlis fiú és kiöl­tözött lány érkezik meg a József kö­rút 27. elé.

Lassan fél nyolc. A Kiddus mostaná­ban ért véget. A legtöbb fiatal viszont egy csöppet sem zavartatja magát, ugyanott álldogálnak, mint húsz perc­cel ezelőtt, bár még mindig nem döntötték el, hova mennek ma este.

A bejövő sabesz minden héten át­varázsolja a József körút e pár négyzet- méterének hangulatát. Sokan be sem mennek az istentiszteletre, mégis pár­beszédeikből, viccelődésükből kiderül, nem véletlenül jöttek el. A szombat be­jövetele nem mindenkinek csak a pihe­nést, a tradíciók betartását jelenti.

„Én itt lettem zsidó” – vallja magáról Darányi András, aki már több mint tíz éve jár le a Rabbiképzőbe. Ahogy mondja, számára elképzelhetetlen, hogy péntek estéit ne zsidó körben tölt­se. De az is elképzelhetetlen, hogy ne menne el valahová az istentisztelet után. A fiatalember a péntek esti meg­mozdulások egyik kulcsszereplője. Mindenkit ismer, mindenkivel vált egy­két szót – azaz jattól, ahogy ő mondja – és mindenkivel megtárgyalja, mi a pá­lya ma estére.

– Menjünk először a Garayba – java­solja valaki. – Oké, hangzik a válasz, s Darányi már indul is autója felé, hogy elkezdje a péntek este eltöltését – zsi­dó módra.

Darányit elmesélése szerint nem ne­velték igazán zsidónak, de ezzel együtt mindig tudta, hogy az. Hasonlóan sok vele egyidős fiatallal, ő is a rendszer- váltás előtt kezdett megismerkedni val­lásával. Szerinte ennek nemcsak a nyolcvanas évek végének engedéke­nyebb hangulata az oka, hanem az is­kola, ahova járt. A Radnóti. „Tizennégy éves lehettem, amikor kértem az anyámtól egy ’háj’ jelet, de nem azért, mert tudtam, hogy az mit jelent, hanem mert tetszett a másoké. Aztán a gimná­ziumban találkoztam egy nagyobb zsi­dó társasággal, akik egyszer viccből ’lezsidóztak’, s utána kezdtem el komo­lyabban érdeklődni a vallásom iránt.”

A kék Ford Sierrába beülve már csúsztatja is a mobil telefonját a tartójá­ba, hogy ellenőrizze, hányán keresték, mióta bejött a sabesz. Csak egy-két em­ber telefonált, s ők is csak azt akarták tudni, hogy mi a program. „Modernizá­lódott a zsidó fiatalok szórakozása, ami­óta megjelentek a mobil telefonok – mondja Darányi -, azóta nincsenek fe­kete lyukak a péntek estében.”

Garay utca

A Garay utcában a Mazsike helyiségé­ben percekkel kilenc óra előtt alig lé­zeng pár tucat fiatal. A Zsidó Fiatalok Szövetsége, azaz az UJS tartja itt min­den péntek este programjait. Az egykori zsinagóga egy részéből átalakított külön­terem mind a szocializmus, mind a zsi­dóság jegyeit magán viseli. A barna, kár­pitozott székek a narancssárgás linó­leumpadlón még az előző rendszer stílu­sát viselik magukon, de a szoba végé­ben díszelgő héber betűs, Dávid-csillagos fali dísz már egy más kultúrát szim­bolizál. Tulajdonképpen ez az egyetlen tárgyi jele, hogy ide zsidók járnak.

Pár fiatal liba- és kacsazsírt ken több tucat pesti toastkenyérre. A zsidó iden­titástudat erősítése végett a dominó- szerűen elhelyezett kenyérszeletekre héber ketchupbetűk is kerülnek. És mintha a péntek este kedvéért találták volna fel a maroktelefonokat, a tizen­évesek kabátjai zsebéből, hátizsákjaik mélyéről percenként hangzik fel a Pan­non- vagy a Westel-dallam. De mégsem belőlük gazdagodnak meg ezek a válla­latok. Darányi elmondása szerint írat­lan szabály, hogy zsidó fiatalok nem pa­zarolnak a programszervezésre hat má­sodpercnél többet, hiszen csak addig díjtalan egy „égi” beszélgetés.

Az átlagkor a Garayban tizenhat év, de előfordul néhány huszonéves is. A lassan ideszivárgó fiatalok harsányan üdvözlik egymást, megbeszélik, ki há­nyast kapott az iskolában és ki kivel jár.

Páva utca

A zsidó fiatalokat magukba tömörítő más szervezetek estéi sem térnek el ettől nagyban. Ugyanígy péntek estén­ként tartja a Hasomér Hacoir is összejö­veteleit. A Malka Moria és férje által ve­zetett klubfoglalkozások mégis nagyobb szervezettséget mutatnak, mint az UJS-beli lézengés, ahol 20.20-kor még csak huszonöt ember van jelen és ahol az alaphangulatot a CNN szolgáltatja.

Malka szerint Magyarországon a Hasomér számára az ideológia kevésbé fontos. Itt inkább a társasági élet szá­mit. Elmondja, hogy míg Izraelben a Hasomér baloldali, nem vallásos szervezet, Budapesten a Páva utcai péntek estéket mégis gyertyagyújtással, a szombat ünneplésével kezdik. Ez azért jó – mondja Malka -, mert így lehet iga­zán családias és ünnepélyes a péntek este, de nem annyira, hogy ne érezzék a gyerekek természetesnek az egészet. Gondolkoztak rajta, hogy ne péntek es­te legyenek a Hasomér-klubesték, de ahogy meséli, kiderült, mégis péntek este a legjobb alkalom ezekre a találko­zókra.

„Ha nem lennék itt, valószínűleg ott­hon ülnék a számítógép előtt, és unat­koznék” – meséli a tizenöt éves Somo­gyi Zoltán. Egy péntek estét sem hagy­na ki, mert ez az a hely, ahol egyszerre tanulhat a zsidó nép történetéről és kidobósozhat barátaival.

A Páva utcai különteremben szalad­gáló gyerekek és a szomszédos zsina­gógában imádkozó felnőttek békében megférnek egymás mellett. Időnként egy-két gyerek körbefutja az udvart, de mind figyelembe veszik, hogy a szom­szédok nem játszani jöttek. A klubszo­bává alakított egykori zsinagóga egyéb­ként is erre emlékezteti őket. A zsidósított, mindentbele-dekoráció is ugyan­azt sugallja, amit a Garay utca hangula­ta: még nem alakult ki, milyen is egy zsidó klub belső enteriőrje, a lényeg, hogy van. így fér meg egymással a falon az izraeli plakát, a fénymásolt meghívó, héber ábécé és gyerekrajz.

Három évvel ezelőtt, amikor Malka elkezdte szervezni a Somért, alig több mint tíz gyerek járt a foglalkozásokra vagy volt a szervezet tagja. Ma Malka statisztikái szerint több mint száz beiratkozott tagjuk van. A péntek este gyakran telik filmvetítéssel, társasjáték­kal, beszélgetéssel, a legnépszerűbb programok egyike azonban mindig a híres emberek látogatása. Egy madrich szerint az itteni péntek esték lényege, hogy olyan emberek futnak össze, akik egyébként nem találkoznának.

Jávorka Ádám utca

A másik nagyobb cionista szervezet, a Habonim Dror is egyre több tagot mondhat magáénak. Joszi Croitoru ve­zető szerint ők papíron körülbelül két­száz tagot számlálnak. Aktív tag ennek nagyjából a negyede. Joszi úgy látja hogy a látogatók száma attól függ mi­lyen hónapot írunk és milyen jellegű programot szerveznek utcai klubjukba. Szerinte nagyon fontos a társasági élet A Habonim szombat esténként tartja ta­lálkozóit és majdnem minden alkalommal úgy szervezik a programokat, hogy alkalmuk legyen a fiataloknak beszél­getni, bulizni, illetve ismerkedni. „Szá­momra az egyik legnagyobb boldogság, amikor látom, hogy összejön egy szerel­mespár a társaságban” – mondja Joszi, aki egy éve él Magyarországon. Örülnek a fiatalok, hogy más zsidókkal is talál­kozhatnak – meséli -, és ami még fon­tosabb, közülük több máshol nem is ta­lálkozik zsidókkal.

A Bné Akiva nevű vallásos, cionista szervezet sliachja, Erel Nati szerint an­nak ellenére, hogy nincs hivatalos talál­kozóhelye a szervezetnek, mégis rend­szeresen, minden péntek este találko­zik egy kisebb társaság. A szombat be­jövetelét általában Nati lakásán ünnep­ük, de imádkozni Nati a Dessewffy utcai templomba jár. A körülbelül huszonöt tagot számláló Bné Akiva egyik legna­gyobb problémája az utánpótlás hiá­nya. „Egyszerűen nincsenek új jelent­kezők, akik csatlakozni szeretnének hozzánk” – meséli Nati, aki ezzel együtt úgy véli, ha csak egy embernek is igé­nye van arra, hogy ennek a szervezet­nek legyen a tagja, akkor szükség van a munkájára. A Bné Akiva-tagok a szom­batot a leghagyományosabb értelem­ben veszik, péntek estétől szombat es­téig azt teszik, amit a hagyományok előírnak. Többször meglátogatták már az Alma utcai szeretetotthont, ahol ki­sebb ajándékokkal kedveskedtek az idős lakóknak. Nati azt is elmondta, hogy a lakásán tartott összejöveteleken kívül többek között azokkal is foglal­koznak, akik alijázni és betérni készül­nek, illetve egy olyan keresztény csa­ládnak is segítenek, amely zsidó élete­ket mentett a holocaust alatt.

Liszt Ferenc tér, Magyar utca

A Talk-Talk Café hétvégenként szinte magától értetődően elzsidósodott hely, mivel a tulaj izraeli. A Liszt Ferenc té­ren található Mediterrán, illetve Incognito kávézók valószínűleg csak azért népszerűek, mert Budapest kicsit gaz­dagabb, kicsit divatosabban öltözködő fiataljai előszeretettel látogatják e két intézményt. Az egyik legrégibb hely, ahol biztos lehet benne az ember, hogy összefuthat zsidó fiatalokkal, a Picasso Point Klub. Az alagsori diszkóban az át­lagéletkor tizenhat év körüli, ezért tö­kéletesen megfelel a Hasomér vagy a Habonim tagjainak.

Darányi és barátai azonban nem csak kávézókban szeretnek ücsörögni. Min­den második péntek este Fábry Sán­dor humorestjét hallgatják meg a Merlin Színházban. Ilyenkor előre kell asz­talt foglalni, mert Fábry humora nem csak zsidó körökben népszerű. Habár a humorista minden alkalommal ugyan­azt a műsort nyomja, a József körúti társaság nem szívesen hagyna ki egy estét sem. A zsidós poénoknál szinte egyhangúan szisszen fel a társaság: „De szemét ez a Fábry.” Mégis szinte várják már, hogy jöjjenek a pajeszosviccek, mintha önkritikájukat innen merítenék a fiatalok. Fábry mindenből és minden­kiből viccet csinál, éles szeme minden hibát, furcsaságot kiszúr. És ennek az öregedő főpincérnek (mert azt alakít itt a Merlinben) a mentsége is ez: tudja, ő sem különb embertársainál, főleg férfitársainál, és amikor cerkának hívja a micsodáját, világosan látszik, tudja, mit jelent elhízott, középkorú férfinak len­ni, aki szájjártatással helyettesíti azt a bizonyosat. De valamilyen oknál fogva kell ez a zsidó fiataloknak.

Faházi Eszter negyedéves hallgató a Pedagógiumban. Neológnak és kóser­nak vallja magát, és magyarázata sze­rint ezért van lelkiismeret-furdalása, hogy péntek esténként a Merlinben ül. „Mivel péntek este a zsinagógában va­gyok, természetes, hogy utána a töb­biekkel megyek szórakozni. Körülbelül egy évig komolyan tartottam a sabeszt, de mára ez megváltozott, így ilyenkor már nem azt érzem, hogy sabesz van, hanem, hogy péntek este” – meséli a huszonegy éves lány. Eközben a két nagy asztalt is lefoglaló zsidó társaság­ban zajlik az élet. Vacsorarendeléskor majdnem mindenki végigkérdezi a pin­cért, melyik ételben van disznóhús, és melyikben nincs. Ha ennek ellenére olyasmit hoz ki, amin kis szalonna díszük, a fiatalok magától értetődően visszaküldik az ételt. Hogy a pincér ilyenkor mit gondol, ki tudja.

Darányi elmesélése szerint, amikor még csak „kezdte” a péntek estéket, más volt a divat. Gyakran jártak a Dunapark kávéházba, és egy ilyen alka­lommal kapta meg Leon Uris Exodusát angolul. Nagymamája örömmel vette, hogy unokája zsidó körökben mozog, és édesanyja is fia érdeklődésére kez­dett el ünnepekkor templomba járni. „Ez megváltozott – mondja -, ma ter­mészetes, hogy így élek. S ami ennél lé­nyegesebb, leendő gyermekeim auto­matikusan sokkal zsidóbbak lesznek nálam, mint ahogy már az öcsémnek is természetes, hogy az Anna Frankba járt. A gyerekeim már választhatnak, hogy mennyire vallják magukat zsidó­nak, míg nekem azt kellett választa­nom, hogy egyáltalán megismerjem ezt az egész dolgot.”

A mostani tizenéveseknek, illetve még fiatalabbaknak tényleg természe­tesebb lesz ez a választás, de egy do­logban nem valószínű, hogy könnyeb­ben döntenek majd, mégpedig abban, mit is csináljanak péntek este.