Palesztin belvita az öngyilkos merénylők toborzásáról
A PALESZTINOK KÖZÖTT SZOKATLAN VITA ZAJLIK A TERRORISTA TAKTIKÁRÓL. A NÉZETKÜLÖNBSÉGEK LÉNYEGE AZ, HOGY AZ ÖNGYILKOS MERÉNYLŐK TOBORZÁSAKOR FELHAGYJANAK-E A KÜLÖNÖSEN SEBEZHETŐ JELÖLTEK BESZERVEZÉSÉVEL. SOK PALESZTIN – KÖZTÜK A LEGUTÓBBI BOMBAROBBANTÓK CSALÁDTAGJAI IS – KEMÉNYEN BÍRÁLJÁK A HUSZONKÉT ÉVES CSALÁDANYA, RIM SZALAH AL-RIJASI, VALAMINT A TIZENHÉT ÉVES IJAD AL-MASZRI BESZERVEZÉSÉT.
Mindez azonban nem ásta alá a palesztinok közötti egyetértést az „önfeláldozó hadműveletek” támogatásával kapcsolatban. Inkább a toborzási taktika körül folyik a vita, és arról, nem volna-e jobb a nyugati parton fokozni a támadásokat a katonák és a telepesek ellen, és leállítani az 1967 előtti határok mögött élő izraeli civilek elleni akciókat.
– Sokak meggyőződése, hogy a katonákra és a telepesekre kell összpontosítani, mert ez rámutatna az izraeliek által épített kerítés hiábavalóságára – mondja Hafez Barguti, a Hajat al Dzsadida című napilap, a Palesztin Hatóság nem hivatalos szócsövének szerkesztője.
Van némi taktikai vita, de az emberek egyetértenek abban, hogy szoptatós
anyát nem lehet bevetésre küldeni – véli Barguti, aki vezércikkben bírálta azt a döntést, hogy Rijasit egy – gázai palesztinok százezrei számára létfontosságú – határátkelőhöz küldték azért, hogy felrobbantsa magát. Barguti megkérdőjelezte a tizenhét éves Maszri beszervezését is, akinek unokatestvére és 14 éves fivére pár nappal korábban esett el Nabluszban, izraeli katonákkal történt összecsapások során. „Az apró-cseprő sikereknél fontosabb megőrizni az emberségünket, amit a megszállás el akar pusztítani” – írta.
Rijasi esetében a „sikert” két izraeli katona és két civil biztonsági őr megölése, valamint kilenc ember megsebesítése jelentette. Maszri vélhetően eltévedt egy Nabluszhoz közeli mezőn, robbanóöve idő előtt felrobbant, és csak az ő életét oltotta ki.
Maszri unokatestvére így panaszkodott egy palesztin riporternek: „Istentelenek, akik őt kiküldték. A bátyját és az unokatestvérét most ölték meg! Hogyan lehet a családnak egy héten belül három halottja?”
A sikertelen robbantó szülei, akik január 11-én egy libanoni műholdas híradásból értesültek gyerekük haláláról, vizsgálatot követelnek, és azzal vádolják az Iszlám Dzsihádot, hogy manipulálta Maszri indulatait. Elutasították, hogy sahid, vagyis „szent harcos” halálaként ünnepeljék meg gyermekük pusztulását – ahogyan általában az öngyilkos merénylők szülei teszik.
Palesztin újságírók szerint Rijasi szülei szintén megtagadták, hogy megnyissák az ünnepi „részvétnyilvánítások házát”. Felháborította őket, hogy a Hamasz öngyilkos merénylőnek szervezte be a lányukat, egy hároméves lány és egy egyéves fiú édesanyját. Rijasi sógora, Juszef Avad a következőket mondta a Chicago Tribune tudósítójának: „Az ilyesmi ellenkezik szokásainkkal és hagyományainkkal, ezt nem támogatjuk. Helytelen, akár van valakinek gyereke, akár nincs. Ha idejében tudomást szerzünk erről a szándékáról, csírájában elfojtjuk. A legnagyobb dzsihád a gyermekeink felnevelése.”
Minden jel szerint hasonló bírálatok visszhangzanak most a palesztin társadalom egészében. Hasszán al-Batal, befolyásos hírmagyarázó, a PFSZ veterán értelmiségije a múlt héten cikket írt az Al-Ajjam című napilapba, amelyben dicsérte a két családot, mert fölemelték szavukat az ellen, hogy szeretteiket öngyilkos merényletre küldik. A cikk nagybetűs címe: Egy család lázadása a halál kultúrája ellen. „Talán most kezdődik az ilyen típusú támadásokat körülvevő kultúra stratégiai átformálása – írja Batal. – Ha a társadalomnak nincs bátorsága, hogy hallassa szavát, akkor nemsokára tízévesek és terhes asszonyok robbantják majd fel magukat.” Már e legutóbbi öngyilkos akciók előtt csökkent az Izraelen belüli támadások támogatottsága. Egy januárban folytatott közvélemény-kutatás szerint a palesztinok 87 százaléka támogatta a katonák és a telepesek elleni támadásokat a nyugati parton és a Gázai övezetben. Ugyanakkor az izraeli civilek elleni támadások támogatottsága az októberi 59 százalékról 48 százalékra csökkent, az intifáda 2000-es kezdete óta a legalacsonyabb szintre. Egy októberi felmérés szerint egy nappal azután, hogy Henadi Dzsaradat, egy női öngyilkos merénylő felrobbantotta magát egy haifai étteremben – megölve 21 zsidó és arab izraelit – 75 százalék támogatta a merényletet.
Dzsaradatot, a nyugati parti Dzsenin városából való 29 éves, gyermektelen, hajadon joggyakornokot állítólag személyes bosszú motiválta. A jelentések szerint szemtanúja volt, amint fivérét és unokatestvérét izraeli katonák júniusban az otthonuk közelében megölték.
Rijasit a hivatalos palesztin változat szerint pusztán ideológiai lelkesedés hajtotta. Az öngyilkosság előtti hagyományos videofelvételén a finom kis nő – AK-47-es géppisztollyal a kezében – kijelentette, hogy régóta áhítozott a „mártírrá válás dicsőségére”, és büszke arra, hogy ő az első nő, akit öngyilkos akcióra küld a Hamasz. „Két gyerekem van, és nagyon szeretem őket. De Isten iránti szeretetem nagyobb a gyermekeim iránti szeretetnél, és biztos vagyok benne, hogy Isten a gondjaiba veszi őket, ha én mártír leszek” – mondta.
Izraeli biztonsági források szerint viszont Rijasi csak akkor egyezett bele a küldetés végrehajtásába, amikor házasságtörésen kapták. Eszerint férje büntetésként arra késztette, hogy hajtsa végre az akciót.
– Logikusnak tűnik, hogy valami ilyesmi történt. Másképp semmi értelme nem volna – mondta Zohar Palti ezredes, az izraeli hadsereg Hamasz- szakértője, a washingtoni Közel-keleti Politikai Intézet vendégtanára. – A Hamasznál bőséggel állnak sorban férfiak, akik öngyilkos merénylők akarnak lenni.”
– A Rijasi bevetése iránti ellenérzések nem csökkentették a Hamasz általános népszerűségét a palesztin társadalomban – mondta Palti. – Függetlenül a terrorista merényletek végrehajtásától, a Hamaszt a korrupt Palesztin Hatóság „tiszta” alternatívájának tekintik. A palesztin közvélemény-kutatások szerint emelkedik azoknak a palesztinoknak a száma, akik korruptnak tartják a kormányukat (82 százalék egy 2003. decemberi felmérés szerint), ezzel egyidejűleg csúcson van a Hamasz népszerűsége, és csökken Jasszer Arafat kormányzó Fatah mozgalmának a támogatottsága.
Az arab médiában azonban sokféle nézet olvasható a fiatal, kétgyerekes anya halálba küldéséről. Az Al-Maszaa nevű egyiptomi kormánylap dicséri a „mártír hadműveleteket”. A lap 2004. január 2-i száma ezt írja: „Nem kérdőjelezzük meg az ilyen hadműveletek jogosságát, mert ezek a palesztinok erős fegyverei egy erkölcstelen és vallástalan ellenséggel szemben, amely gátlástalanul használja a nemzetközi jog által is tiltott halálos fegyvereit a védtelen palesztin nép ellen. Még ha a mártír operációk során civilek vagy gyerekek halnak is meg, a bűn nem a palesztin népre hárul, hanem azokra, akik ilyen eszközök használatára kényszerítették őket.”
A The Jerusalem Post alapján
Sebes Gábor
Címkék:2004-03