Otthon

A remény

Mi más jelképezné jobban egy nemzet identitását saját nyelvén alkotott irodalmánál, annak is talán legérzékenyebb részénél: lírájánál? Mi más jelképezné különbül egy állam szuverenitá­sát himnuszánál? Amikor 1887-ben Naftali Herz Imber papírra rótta versét, nem sejtette, hogy életművének csupán e darabja fut be komoly „karriert”. Ez a néhány sora azonban kitörölhe­tetlen a zsidó köztudatból. Idén május 7-re esik a Jóm Háácmáut, Izrael Állam Függetlenségi Napja. Ebből az alkalomból tesszük közzé a remény dalát.

A remény

Míg a zsidó érzés a szívekben él

és a szem még mindig Keletre néz,

És a zsidó lélek ha Cionba tér,

nem veszett el még minden remény.

Kétezer éves remény s akarat

nem veszett el, a szívünkben él:

mert a zsidó nép csak hazájában szabad,

Cion és Jeruzsálem földjén.

Szántó T. Gábor fordítása