Ószövetség
A flódniügy megingatta a Mazsihisz véleménymonopóliumát
Forrás: Heti Válasz
2008. január 22. / Szőnyi Szilárd
Miután a judapest.org munkatársai decemberben egy tál süteménnyel jelezték Sólyom Lászlónak, hogy nem értenek egyet az államfő meghívását bojkottáló Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségével, megbolydult a hazai zsidó közélet. Az érintettek egyre hangosabban követelik a pártállamból ittmaradt szövetség monopóliumának megtörését.
A tavalyi év vége óta ismét “rendszerváltó” lázban égnek a hazai zsidószervezetek. Miután a Mazsihisz decemberben – mert az államfő az Alkotmánybíróság elé küldte a gyűlöletbeszédről szóló törvényt – lemondta a Sólyom Lászlóval esedékes ebédjét, felélénkült az izraelita közéletet évek óta meghatározó vita. A követ a judapest.org nevű honlap munkatársai dobták az állóvízbe, amikor is a köztársasági elnöknek küldött süteménnyel jelezték: zsidó berkekben sem mindenki azonosul a Mazsihisz akciójával. “Nekik egy tál flódnival sikerült az, ami évtizedek alatt egyik zsidó szervezetnek sem: zsidó oldalról megingatták a Mazsihisz véleménymonopóliumát” – vélekedett a Népszabadságban decemberben Nagy Ákos, a Kidma Zsidó Diákszervezet elnöke.
A négy történelmi egyház egyikeként számon tartott szövetség helyzete kétségkívül ellentmondásos. A Mazsihisz jogelődjét ugyanis az ötvenes években az állam hozta létre, hogy könnyebb ellenőrzésük végett egy akolba terelje a különféle hitközségi irányzatokat – hívja fel figyelmünket Köves Slomó rabbi, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (Emih) vezetője. A rendszerváltozás utáni kormányok is a Mazsihiszt tekintették a zsidóság – úgy is mint vallás és népcsoport, illetve a kettő sajátos elegye – kizárólagos képviselőjének, mondván, nem feladatuk beavatkozni az egyházak belügyeibe. “Az állam azonban épp azzal avatkozik be a belügyeinkbe, hogy elfogadja ezt a méltatlan helyzetet. Sőt diszkriminatív módon egyedül a Mazsihiszt támogatja évente több milliárd forinttal, hozzájárulva a fennmaradásához” – mondja Köves, feltéve a kérdést: vajon mennyiben tekinthetők ők “kevésbé történelmi zsidók”-nak, mint a Mazsihisz? Szerinte a költségvetésnek az egyszázalékos adófelajánlások arányát figyelembe véve kellene támogatnia az egyes szervezeteket, hogy a hazai zsidó közösség egészének juttatott erkölcsi elismerés és évi 4-5 milliárd forintos kárpótlás felett ne kizárólag a Mazsihisz rendelkezzék. (Bonyolítja a helyzetet, hogy a szövetség önmeghatározása szerint a vallásos zsidóság gyűjtőszervezete. Az ő számuk azonban a százezres közösségben alig haladja meg az ezret. A probléma feloldására tavaly kezdeményezés indult a zsidóság nemzeti kisebbségként való elismertetésére, ám az ötlet az érintettek körében – finoman szólva is – visszatetszést szült, így az ügy hamarosan lekerült a napirendről.)
Az Emih sajnálatosnak tartja, hogy az államfő is csak a Mazsihiszt szokta tárgyalópartnerének tekinteni, noha ők szívesen részt vettek volna például az egyházak tavaly novemberi találkozóján. A felvetést tolmácsoljuk Kumin Ferencnek, az elnöki hivatal stratégiai és kommunikációs főosztályvezetőjének, ő viszont azzal érvel, hogy a történelmi egyházak vezetőit egy 2001 óta, még Mádl Ferenc elnöksége idején kialakult hagyománynak megfelelően hívja meg minden esztendőben a köztársasági elnök az év végi ünnepek előtti időszakban. “A hivatal a meghívottak kiválasztása során több különféle történeti, illetve a közösségek méretére vonatkozó szempontot vett figyelembe a kezdetektől fogva. Ezek együttesen vizsgálandók, nem lehet egyiket sem külön kiemelni” – fejtegeti Kumin, hozzátéve: az esetleges személyi és szervezeti változásokat azonban hivataluk minden évben áttekinti.
Ha pedig azt vesszük, hogy legutóbb a Mazsihisznak ötezren, az Emihnek pedig közel ezren ajánlották fel adójuk egy százalékát, akkor bízvást megállapítható: Kövesék jól haladnak a vetélytárs monopóliumának megtörésében. (Sőt, kormányzati forrásaink szerint hamarosan újabb részeredményt könyvelhetnek el, amennyiben már bírósági bejegyzés alatt áll a Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítvány új alapító okirata, mely a jövőben helyet biztosít az Emihnek is a legnagyobb pénzosztó szervezet kuratóriumában.) A Kidma diákszervezet vezetője, Nagy Ákos ugyanakkor – nem mintha ennek különösebb jelét tapasztalná – azt sem tartaná kívánatosnak, ha alkalmasint az Emih válna egyeduralkodóvá a zsidó közösségek között. Szerinte Köves Slomóék rendkívül értékes munkát végeznek, az ortodox Chábád Lubavics mozgalomban gyökerező vallásgyakorlásuk azonban idegen a vallási értelemben liberálisabb, az inkább a neológ utat járó hazai zsidóság többségének hagyományaitól.
Köveséken kívül több tucat ifjúsági, diák-, sport- és közéleti csoportosulás dörömböl a Mazsihisz kapuján; amikor néhány éve Heisler András lett a szövetség elnöke, afféle ernyőszervezetként létre is jött a Zsidó Közösségi Fórum, ám a kezdeményezés elhalt. Pedig Nagy Ákos szerint ez lenne a megoldás. Amint a Kidma vezetője lapunknak mondja, ma a legtöbb zsidószervezet ki van szolgáltatva az állami pénzek felett rendelkező Mazsihisznak – erre mi sem utal jobban, mint hogy a szövetség legutóbbi közgyűlésén felvetődött: meg kellene vonni a támogatást a Kidmától, mert vezetője a Népszabadságban bírálni merészelte a Mazsihiszt. E javaslatot másfél hete az ugyane lapban publikáló Vári György tanár hozta nyilvánosságra, kijelentvén: a maga részéről nem kér a “gettómentalitásból”, a “faji alapú szelektálásból”, vagyis abból a káros alapelvből, melynek képviselői szerint “ránk mint üldözött kisebbségre más morális szabályok” kellene hogy vonatkozzanak.
A mai zsidóság identitásának nem szabad pusztán a holokauszt élményén és az antiszemita veszély eltúlzásán alapulnia; bár léteznek aggasztó jelek, aránytévesztés párhuzamot vonni 1944 és 2007 között – vallják a Mazsihisz egyre-másra nyilvánosságra lépő bírálói. Hogy a folyamat milyen irányt vesz a közeljövőben, azt nehéz megjósolni, a lassú változás jelei mindenesetre jól látszanak. Ahogy a Népszabadságban Nagy Ákos figyelmeztetett: “Ma még csak egy maréknyi jó szándékú civil kopogtat flódnival a Sándor-palota kapuján. De ha a Mazsihisz rendszert csinál abból, hogy nem áll szóba a köztársaság elnökével, akkor könnyen előfordulhat, hogy az elnök majd más zsidó szerveződéseket hív az asztalához.”
*
Zoltai Gusztáv: a Mazsihisz ügyvezető igazgatója. A Mikroszkóp Színpad egykori művészeti titkárát zsidó berkekben csak mint volt munkásőrt, az állampárt elkötelezettjét emlegetik, aki 1990 óta vaskézzel vezeti a – vádak szerint – zavaros anyagi ügyekkel terhes szövetséget. Többször megpróbálták már eltávolítani, mindeddig sikertelenül.
Köves Slomó: az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség vezető rabbija. A második világháborúig hazánkban működő szervezet a hagyományokhoz való ragaszkodás és a világra való nyitottság irányzatát képviseli.
Feldmájer Péter: a Mazsihisz elnöke. Szövetségének nem az államfői meghívás lemondása volt az egyetlen otromba gesztusa tavaly. Március 15-e előtt azzal váltottak ki – zsidó közéleti személyiségekben is – megütközést, hogy arra intették hitsorsosaikat: a várható zavargások miatt ne menjenek az utcára.
*
(Az alábbi levél kivételes módon ugyane lapszámunk Ószövetség című írásunkra reagál dr. Feldmájer Péter a Mazsihisz elnöke. Azért e helyen közöljük, mert az Itthon rovat korábbi lapzártája után érkezett, itt viszont még éppen belefért a nyomdába adási határidőbe.)
A Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségét a Magyarországon működő zsinagógák, hitközségek hozták létre 1991-ben. Helyzete egyáltalán nem ellentmondásos – olyan, mint például a magyar katolikus vagy református egyházé. Ebben az országban jóval több mint száz bejegyzett Krisztus-hívő egyház működik, és az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközséghez, illetve a mögötte álló lubavicsi mozgalomhoz hasonlóan bármelyik követelhetné, hogy történelmi egyháznak tekintsék.
Míg a Mazsihiszhez több mint 40 zsinagóga tartozik, a lubavicsi mozgalom/Emih hívei két zsinagógában imádkoznak Budapesten, az egyik a sajátjuk, a másik a Mazsihisz épületében van.
A lubavicsi mozgalom, melynek magyarországi leágazása az ezredfordulón – ötven év után – újraalapított Emih, az egész világon igyekszik gyarmatosítani a zsidó életet, s helyi képviselői a hit Amerikából igen jól megfizetett zsoldosaiként dolgoznak. A Mazsihisz feladata a magyar vallásos zsidóság több mint kétszáz éves hagyományainak életben tartása és továbbvitele, szemben a lubavicsi mozgalommal/ Emihhel. Ők a zsidóság egy Amerikában virágzó ágát képviselik, ott képzett emberekkel, akik saját szempontjukból kiváló hittérítő munkát végeznek, melynek eredménye a magyar vallásos zsidóság hagyományainak elpusztítása, és helyette valami más meghonosítása. Agresszív, a modern médiára épülő kampányaiknak köszönhetően jóval nagyobbnak tüntetik fel magukat, mint amekkorák valójában.
A Mazsihisz már évekkel ezelőtt javasolta az illetékes miniszternek, hogy a Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítvány kuratóriumában adjon egy helyet a lubavicsi mozgalomnak/Emihnek, de ők ezzel nem érik be, mert rögtön két helyet követelnek. (Összehasonlításként: a Magyarországi Cionista Szövetség, amely számtalan zsidó szervezetet fog össze, egyetlen helyet kapott a kuratóriumban.)
Az egyházakra vonatkozó törvényeken alapul a Mazsihisz mint történelmi egyház helyzete, ezért kötött szerződést az állammal. A magyarországi zsidó egyesületek, alapítványok pedig igen fontos munkát végeznek, de világi szervezetek, márpedig a törvények “általában a zsidóknak” semmiféle jogot sem biztosítanak. A lubavicsi mozgalmat/Emihet és a Mazsihiszt támadó egyéb szervezeteket azonban egy dolog összeköti: hatalmat és pénzt szeretnének, de azonnal, mert nem remélik, hogy a Mazsihiszen belüli demokratikus választásokon kellő támogatást találnak a vallásos zsidó emberek között, ezért az államtól és a médiától szeretnének segítséget kapni, hogy a pénzeket saját, nem átlátható céljaikra költhessék el.
Feldmájer Péter,
a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének elnöke
