„Ortodox rabbiavatás – tévékamerák előtt

Január hetedikén a Vasvári utcai Sasz Chevra zsinagógában parádés külsősé­gek közepette adták át a hagyományos szmichét (rabbioklevelet) Köves Slómó­nak, a Chabad Lubavics közösség fiatal rabbijának, aki – mint a Chabad közös­ség közleménye hangsúlyozta – a „Holo­caust óta az első Magyarországon végzett ortodox rabbi”.

Köves (akkor még) Máté tizenhárom éves korában ment el Magyarországról, és a Cha­bad mozgalom New York-i fellegvárában Crown Heightsen mélyült el a zsidó hagyo­mányokban. Tanulmányait Izraelben és Franciaországban folytatta tovább, és két évvel ezelőtt tért vissza Magyarországra.

Felavatását a magyar zsidóság történe­tében példátlan médiafigyelem övezte, amelyhez a New York-i székhelyű Chabad mozgalom amerikai professzionalizmusa volt szükséges: az eseményre meghívták Mádl Ferenc köztársasági elnököt, Demszky Gábor főpolgármestert, a vallá­si ügyekben illetékes államtitkár helyet­test, a hitközség egész vezérkarát és szá­mos rabbit. Izraelből érkezett Mordecháj Elijáhu nyugalmazott szefárd főrabbi (akit csak „izraeli főrabbinak” tituláltak) vala­mint Berel Lazar, a Chabad mozgalom oroszországi vezetője, akit „Oroszország főrabbijaként” mutattak be a közönség­nek. A „Sehehejánu” áldást is egy Izraelből érkezett kántor recitálta. A tórafüggöny előtt helyet foglaló avatandó és a mellette ülő köztársasági elnök körül annyi opera­tőr és fényképész tolongott, hogy a közön­ség nem sokat láthatott belőlük.

A koktélpartival indított pazar esti va­csorán a Mariott hotelben Magyar Bálint kultuszminiszter volt a díszvendég, aki be­szédet is mondott.

Az eseményről beszámolt a három or­szágos tévécsatorna esti híradója, a nagy napilapok másnapi számai, de még a The New York Times is tudósított róla.

Az eseménnyel a magyarországi Chabad mozgalom példát mutatott, miként kell egy, a közösség életében jelentős eseményt tá­lalni az országos médiában. A régmúlt idők iránti nosztalgiát, lelkifurdalást kiváltó hábo­rú előtti „magyar orthodox zsidóságának mindeddig nem volt jogutódja a magyar nyilvánosságban. A csak intézményeiben létező, teljesen szklerotikus hivatalos ma­gyarországi ortodoxia, élén a nyolcvanadik évén jócskán túl járó elnökkel, erre nyilván­valóan alkalmatlan. Magyarországi megjele­nése, 1989 óta a Chabad komoly infrast­ruktúrát épített ki (jesiva, óvoda, elemi isko­la, nyári egyetem, imakönyv-kiadás), mely­nek logikus folytatása volt a nagy nyilvános­ság előtti rabbi-avatás. Az üzenet alighanem az, hogy – a Chabad jóvoltából – ismét olyan ortodox intézményrendszer épült ki Magyarországon, amely immár képes rabbi­kat „kitermelni”. (Amúgy nem Köves Slomó az egyetlen, a háború után Magyarországon felnőtt és ortodox rabbidiplomát szerzett fiatalember: a Rabbiképző Intézetből az orto­doxia felé forduló Rónai Ádám István szin­tén ortodox szmichét mondhat a magáé­nak, csakúgy, mint a Debrecenben felnőtt Davidovics György, aki maga is a Chabad közösség tagja.)

A médiafigyelem középpontjába került Chabad mozgalom súlya, befolyása felérté­kelődött – a magyarországi zsidóság egyik kulcsfontosságú képviselőjeként, az orto­doxia letéteményeseként jelent meg a kül­világ előtt. Nem véletlenül mondta az esti vacsorán Tordai Péter, Mazsihisz-elnök: Ha voltak köztünk nézeteltérések, azok nem azért keletkeztek, mert haragudtunk a Chabadra, hanem mert irigyeltük őket.”

jég