Ortodox közgyűlés: Nincs megoldás, tehát nincs probléma?

Ortodox közgyűlés

Nincs megoldás, tehát nincs probléma?

Február 23-án, a hagyomá­nyok szerint Zájin Ádárkor (Mózes születése és halála emléknapján) tartotta ren­des évi közgyűlését a Buda­pesti Autonóm Orthodox Izraelita Hitközség. Bevezető beszédében (egyéb beszéd nem volt) Fixler Hermann elnök a mintegy negyven főnyi hallgatóság előtt részletesen szólt az eltávozottak­ról, az ortodoxia kiemelkedő szerepét méltatta az önkényuralom alatt, majd az iskolaügyek, a kasrut-helyzet és a Szere­tetotthon után futólag érintve a költség- vetést, imára hívta az egybegyűlteket.

Választás nincs

A közgyűlés legfontosabb napirendi pontja a vezetőség megválasztása, illet­ve újraválasztása lett volna. A jelenlevők feltétlen bizalmát élvező elnök az alap­szabályra hivatkozva egyhangúlag (azaz egy hang nélkül) megszavaztatta a vá­lasztások elhalasztását két évre. Hason­lóan passzív és érdektelen volt az idei költségvetés és a múlt évi zárszámadás fogadtatása is. A számadatok gyors fel­sorolását apatikus közönnyel nyugtázó tagok részéről semmilyen hozzászólás, kérdés, de akár észrevétel sem történt a közgyűlés egész ideje alatt.

(„A hitközségi közgyűlés érvényes megtartásához a szavazásra jogosult ta­gok több mint ötven százalékának meg­jelenése szükséges” – mondja ki az alap­szabály. A budapesti ortodoxiának százhúsz-százharminc aktív tagja van, így legkevesebb hatvan ember kell(ett vol­na), hogy ülésezhessen a határozatké­pes közgyűlés – tudjuk meg utóbb kér­désünkre – a szerk.) A hiányzó húsz-hu­szonöt ember csak lassacskán szállingó­zik be, amikor már közeleg az ingyenes halvacsora ideje, és az elnöki beszámo­ló már rég túljutott az unalmas költségvetésen és elszámolásokon. Később, a közgyűlés végén, ugyanezen emberek szavazzák meg a milliókat és mindent, amit csak lehet, bár hogy tisztában van­nak-e a megszavazandó kérdésekkel, nem egészen bizonyos.

A költségvetés (400 millió forint) tete­mes részét (200 millió forintot) a Ka­zinczy utcai zsinagóga felújítására szán­dékoznak fordítani, de ez kevesebb, mint a fele a szükséges pénznek. A vi­lágháborúban belövést kapott építmény teljes felújításához 550 millió forint szükségeltetik ugyanis. A teljes felújítást két éven belül, tehát 2001-ig tervezik befejezni, amikor is az épület egykori, háború előtti pompájában ragyoghat majd. A harmincnegyedik éve posztján levő elnök a zsinagóga felújítása okán halasztatta el a választásokat két évvel, hangsúlyozva, hogy a munkálatok gon­dos befejezése már régóta szívügye.

A zsinagóga-felújítás ügye után tudjuk meg, hogy a Wesselényi utcai iskola ko­moly összegeket emészt fel, a Chevra Kadisához hasonlóan. A Mazsihisztől 116 milliós támogatást kaptak, de még ez sem fedezi az összes költséget. Magá­nadományokból 22 millió forint folyt be, ami a kiadásokat tekintve nem jelent nagy könnyebbséget.

„Kasrut nélkül nincs vallásos élet!”

A kóser étkeztetés veszteséges volt, de – mint az elnök mondotta – jó a gaz­dálkodás. A kenyér, kalács, pálinka, bor és a baromfi eladása mind nyereséges, a veszteséget elsősorban a hús termel­te. Közrejátszik ebben az a tény, hogy ma Magyarországon csak egy sajhet (metsző) és egy mesgiach (kósersági fel­ügyelő) van, aki végezheti az állatok kó­ser vágását, illetve „hivatalos”, tehát or­todox jóváhagyással láthatja el a termé­keket. (Ugyanezen sajhet és felügyelő munkaterületébe tartoznak a környező országok is.)

Az elnök ezután méltatta a hitközség dolgozóinak és tagjainak önfeláldozó munkáját, valamint az idősek, betegek látogatását és étkeztetését végzők ered­ményes tevékenységét. Az Alma utcai Szeretetotthon átalakítását önerőből nem győzte volna a hitközség, a Joint sejtette hozzá a 42 lakót a jobb körül­ményekhez az Emanuel Alapítvány köz­reműködésével. A megüresedett elöljá­rói posztra egyhangúlag dr. Varró Sán­dort választotta a közgyűlés.

Sípnak, Dobnak egy a hangja…

A Mazsihiszt képviselő dr. Feldmájer Péter elnököt nem érte váratlanul a tény, miszerint a Mazsihisz által az orto­doxiának az állami támogatásból nyúj­tott 10%-át igencsak keveslik az érintet­tek. Mivel az önkényuralom alatt a zsidó­ságot és hagyományait kizárólag az orto­doxia mentette meg, valamint ez szen­vedte el a legnagyobb veszteségeket a vészkorszak alatt, mártírjaik nevében szóivá 30%-kal lennének megelégedve – így az ortodox elnök. Feldmájer biztosí­totta a közgyűlést, hogy mindent elkövet majd… A pár mondat erejéig hozzászóló Mazsihisz-elnök a múlt évek legnagyobb fegyvertényeként könyvelte el, hogy a neológ hechser, neológ hússzékek és egyéb boltok mára teljesen megszűn­tek, és az ortodoxia egyeduralmat élvez ezen a téren. A jelenlegi helyzetben bár­ki (akár neológ, akár ortodox, akár csak egyszerű „műkedvelő”) aki kóser ételt szeretne fogyasztani, bátran megteheti, ugyanis az összes fellelhető ételért és italért egyazon ortodox mesgiach áll jót.

„Tizenötezer emberért dolgozunk…”

Az anyagi segítségre – mint az elnök hangoztatta – az ortodoxia mind a tizen­ötezer tagjának igen nagy szüksége van. A tudósító azt hiszi, rosszul hall, hiszen lát és Pesten él. Az elnök úr viszont érvel: statisztikájába belekalkulálja azokat, akik kivándoroltak, de visszajárnak oda, ahol egykor szüleik, nagyszüleik és taní­tóik éltek, tanultak, imádkoztak: a Ka­zinczy utcába és a csöndes imaházba.